A sör valamint a sport, mint önmagunk vagy mások legyőzésére irányuló, szabályok mentén zajló tevékenység születésük és első „találkozásuk” óta szoros kapcsolatban állnak egymással. A sörivók egy része több kevesebb rendszerességgel maga is sportol, hiszen egyáltalán nem ördögtől való, ha pl. egy kis önfeledt focizás, kerékpározás, teniszezés vagy más sport amatőr szintű mívelése után legördítünk egy-két korsó sört. Jót tesz nem csak a léleknek, hanem a testnek is. Sőt még csak azzal sincs nagy gond, ha évente egy-egy alkalommal részt veszünk egy egész napos sörtúrán, pontosabban jó pár sörrel kiegészített túrázáson. A sport és az aktív élet szerves kiegészítője lehet a mérsékelt sörfogyasztás a maga számos jótékony hatásával. De a sportokat gyakorta űzők mellett a kevésbé aktív sörimádók túlnyomó többsége is gyakorta ápol különleges viszonyt a sportokkal. Ők meccsekre járnak, szurkolnak kedvenc sportolójuknak vagy csapatuknak, sörözőkben vagy otthon követik a televízión keresztül a különféle sporteseményeket. Egy focimeccsre szinte nem is kerülhet sor anélkül, hogy a szurkolók nagy része ne alapozzon meg rá, vagy éppen nem használja a sört a győzelem hangulatának fokozására, vagy éppen a vereség okozta szomorúság csökkentésére. De mindezeken túl van egy olyan része a sörivóknak (a kategóriák közötti erős átfedéssel), akik magát a sportot a sör fogyasztásával párhuzamosan szeretik űzni, persze nem akármilyen sportot, hanem kifejezetten kocsmasportot. Amióta világ a világ a kocsmasportok népszerűek voltak és talán lesznek is. De milyen tevékenységeket takar is az a kocsmasport, és melyek a legnépszerűek napjainkban is? Sőt egyáltalán milyen kocsmai játékok léteztek és léteznek? Ennek járunk utána kis sorozatunkban.
A téma körbejárását kezdjük néhány alap megállapítással. Először is nem minden kocsmai játékot hívhatunk kocsmasportnak, habár sokszor nincsenek éles határok a sportok és a játékok között. A vendéglátóhelyeken ősidők óta folytatott játékok közül például a különféle kártyajátékokat (még ha egy-két típusának versenyei előszeretettel képezik a különféle sporttelevíziók műsorválasztékának részét), az egy időben szinte kocsma kötelező darabját jelentő, de azóta szerencsére hazánkban betiltott szerencsejáték-automatákat, félkarú rablókat, vagy pl. a különféle kockajátékokat nem szoktuk sportnak hívni. Ezek inkább a játékhoz, a szerencséhez állnak közelebb. Másodszor is vannak olyan játékok, melyeket ugyan eredetileg kocsmákban űztek és amatőr szinten még ma is sokszor különféle vendéglátóhelyeken vagy szalonokban űznek, ám hivatalos komoly sporttá fejlődtek. Ilyenek a biliárd jellegű sportágak egyike-másika (pool, snooker, de a kihaló félben levő rex nem), illetve a különféle dobó, gurító sportok, mint pl. a teke, bowling és társaik. Hogy mennyire is komolyodtak meg ezek a sportok arra jó példa egy 1948-as cikk, melyben a szabadkai szakszervezeti tekesportbizottság kijelentették: „Minden sportszerűtlenül viselkedő vagy ittas tekézőt…illetve akik még mindig kocsmasportnak tekintik a tekézést, azokat eltávolítják a körükből, bármilyen jó játékosok is!” Harmadszor vannak olyan kocsmai játékok is melyek felett eljárt az idő és már csak legritkább esetben találkozhatunk velük, mondhatni kihaló félben vannak, vagy már ki is haltak. De ha még léteznek is akkor sem egy vendéglátóhelyen lelhetjük őket. Ilyenek pl. a lengőteke, a rex, a flipperezés és még sorolhatnánk. Ám mindezeken túl azért maradtak még olyan kocsmai játékok melyeket ma is előszeretettel művelnek és kifejezetten kocsmasportnak nevezhetők! Ám ennyit mostanra, a következő cikkeinkben tovább merülünk a kocsmai játékok, kocsmasportok világába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése