Folytatjuk a csapolt sörről, sörcsapolásról szóló cikksorozatunkat. (A cikk első része ITT olvasható!) A gravitációs sörkiöntés korát követően eljutottunk a technikai fejlődés robbanásszerű változásáig, az ipari forralom koráig, amikor megjelentek az első nyomásos sörcsapoló rendszerek és sörszivattyúk. A XVII. század végén jelentek meg az első kézi szivattyúk, melyeket Angolhonban csak beer engine-nek, avagy sörmotornak hívtak. A legelsőt közülük egy bizonyos John Lofting holland feltaláló dolgozta ki még 1691-ben, majd ezt a találmányt több, mint 100 évvel később Joseph Bramah lakatos és vízműmérnök továbbfejlesztette (1797). A sörmotor elsősorban a felsőerjesztésű söröket csapoló angolszász területeken terjedtek el és ott maradtak meg a mai napig is (persze fejlesztett verzióban) nagyobb számban. Ha megnézünk egy tradícionális angol sörözőt (pub) is mutató filmet láthatjuk a jellegzetes sörcsapot, amelynek segítségével felhúzzák a pincében rejlő hordóból a sört. Ez eleinte fáradtságos kézi munka volt, így a csaposnak valóban meg kellett dolgoznia a csapolt sörért. A sörmotor révén azonban már frissebb maradt a sör és egyenletesen lehetett adagolni. Ez az a korszak, a XIX. század, amikor a korábbi cikkünk elején említett budai sörcsapoló találmány létezhetett…de hogy és miként, ha egyszer még nem léteztek, csak fizikai munkát igénylő sörszivattyúk, sörmotorok?
Nos a kérdésre nagyon nehéz megbízható választ adni, ehhez egy picit vissza kell kanyarodni az időben. A XVIII. század közepén felfedezték a rögzített levegőt, azaz a szén-dioxidot, majd Joseph Priestley felfedezi, hogy miként kell azt a vízben oldani. Nem sokkal később egy bizonyos Nooth már berendezést is készít a szénsavasításra és így hamarosan sor kerül az első szénsavas víz gyártására. Johann Jacob Schweppe, svájci órásmester és amatőr tudós pedig Priestley felfedezését továbbfejlesztve hozza létre a Schweppes márkát 1783-ban Genfben, karbonált ásványvíz előállítására. Jedlik Ányos (magyar feltaláló) is részt vett a szénsavasítás történetében: 1826-ban megalkotta az „apparatus acidularis”-t, amellyel szénsavas vizet állított elő mesterségesen és ezt követte az első magyar szikvízüzemgyártó üzem beindítása.
Tehát az említett cikk születésének idején már rendelkezésre állt a szén-dioxid, amelynek révén a sör „a pince fenekén hasaló hordóból, egyetlen billentyű megnyomintására egyenesen pohárba ’s onnan a száraz torkokba folydogálhatott”. Ez csak egy tipp a részünkről, ám az biztos, hogy bizonyítottan csak évtizedekkel később készült el az első hatékonyan működő CO₂-nyomásos rendszer, amely forradalmasította a sörcsapolást. A sör immáron nem érintkezett levegővel, oxigénnel, így hosszabb ideig megőrizte szénsavtartalmát és ízét. A modern sörhűtő- és csaprendszerek alapelve is ekkor alakult ki. De erről majd a cikksorozatunk utolsó részében írunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése