„Sörös állatok”

A sör, pontosabban a sörfőzés és az állatvilág egyes jeles tagjai már a kezdet kezdetek óta szoros kapcsolatban álltak egymással és nincs ez másképp napjainkban sem. Ha a régmúltra tekintünk vissza egyből eszünkbe juthatnak a középkori sörfőző nők és a macskáik. Ugyanis a hölgyek a nyávogó, doromboló négylábú társaik nélkül a sörhöz való gabonát is nehezebben védték volna meg az egerektől, így már csak ezért is igényelték jelenlétüket. Ez a „macskásság” később afféle elitélendő „boszorkány szimbólumnak” is számított, de ez már más kérdés. Erről egy kis további információ ITT olvasható! Később, a már férfidominált sörfőzésben a macska helyett a kutya lépett elő, mint rágcsálóvadász, őrzővédő élőlény. A kutya nem csupán a sörfőző mester legjobb barátja, hű társa lett, de egyúttal számos sörfőzde címerállatává is „felküzdötte” magát. Erre napjainkban példa a Chodovar cseh sörfőzde logója is, amely a tulajdonos kutyájának (Albi) alakját, ábrázatát is magába foglalja. Emellett számos sörfesztiválnak meg van a maga sörös kutyája, sőt Ausztráliában már kifejezetten kutyáknak való sört is főztek már.

De az idők folyamán más állatok is szoros kapcsolatba kerültek a sörfőzéssel, a sörökkel. A kecske például egy sörtípus (Bock sörök) afféle címerállata lett, ennek okát egy külön cikkünkbe fedjük majd fel. A különféle söröscímkéken ugyanakkor még olyan állatokat is megjelenítenek, ritkábban vagy gyakrabban, mint a rénszarvas, a különféle halak, az elefánt (pl. Delírium tremens), az oroszlán (pl. Löwenbrau), a medvék, a birkák vagy éppen a madarak. Végezetül szóljunk egy olyan állatról, amely ténylegesen részt vett a kedvelt italunk előállításában. Ő pedig nem más, mint a ló, a sörösló! Bizony ezen mérhetetlenül hasznos, rendkívüli módon terhelhető és bizony sokszor mértéktelenül kihasznált állatok nélkül évszázadokon át szinte elképzelhetetlen lett volna a súlyos malátás zsákok vagy más sörfőzési kellékek mozgatása. Ugyancsak kulcsszerepet töltöttek be a söröslovak a már kész sörrel teli hordók, vagy éppen visszafelé az üres hordócskák szállításában. A söröslovak húzta szekerek egy-egy településre érkezése akár a városka örömünnepét is jelenthette. A lófajták közül a sörfőzésnél a mokány, erős, felettébb kitartó munkáslovakat részesítették előnyben, akik több, mint megdolgoztak a mindennapi élelmükért. A fent említetteken kívül még számos más állatfajra is bukkanhatunk a világ söröscímkéin, a tevétől a zsiráfig, de mi most nem folytatjuk a felsorolásukat! Éljenek a sörök, éljenek a „sörös állatok”!

Híres sörivók 1. – Gustave Courbet

Most induló sorozatunkban a világ leghíresebb sörivóiról, pontosabban sört előszeretettel fogyasztó hírességekről emlékezünk meg röviden. Olyan emberekről szólnak majd cikkeink, akik amellett, hogy örök időkre emlékezetes tettetek követtek el, műveket alkottak, a sörivás terén is derekasan tevékenykedtek. Számunkra a cseh sört szerető magyarok számára persze rögtön Bohumil Hrabal neve jutna az eszünkbe, ám sorozatunkat mégis kezdjük egy kevésbé ismert francia festőművésszel Gustave Courbettel, a modern festészet úttörőjével. Courbet 1819-ben született Ornansban egy kis svájci határ menti faluban. 20 éves korában szülei Párizsba küldték jogot tanulni, ám ő a festészetet választotta a felmenői nagy szomorúságára. A termékeny, igen szókimondó, sokszor nyers de mindezek mellett egyedülálló stílusú festő enyhén szólva is bohém életet élt. Nőcsábászsága mellett gyermeke született az egyik modelljétől és egy tízéven át tartó kapcsolaton kívül a rövid kapcsolatokat kereste. Saját bevallása szerint: „A szerelem azért van, hogy vándoroljunk a világban, és nem azért, hogy bezárkózzunk a házasságba, mint egy vénember a házába, gyapjú hálósapkával a fején”.

1849-ben aratta az első nagyobb sikerét, de már a következő évben is magára haragította a kritikusokat. Műveiben ugyanis egyszerű témákat dolgozott fel „túl patetikusan”, túl sok személyes elemet mutatott be és túlzott realizmussal. Mindezek az adott kor szellemével ellentétesek voltak. A Fürdőzők, a Birkózók, a Találkozás című képei híressé tették, de egyúttal szembe szegültek a klasszicista iskolával, így rebellisnek számítottak. Courbet elsősorban a vadászjelenetek, tengeri témájú képek és legfőképp az emberi alakok festője volt. Az utóbbi témát egészen az erotikus képek megalkotása szintjéig elvitte. A stílusa idővel túlhaladt a realizmuson és így hatással bírt az impresszionisták nemzedékeire is. A Kommün idején kifejtett aktivitása (a császárság egyik jelképe, a Vendom diadaloszlop lerombolásának kezdeményezése) miatt annak bukását követően fél évre börtönbe került, és utána kárpótlásként a vagyonától is meg akarták fosztani, de a festést utána sem hagyta abba. 1877-ben hunyt el svájci otthonában, halálához elsősorban a mértéktelen evés és ivás is vezetett. Bizony, az ital, ugyanis Courbet hatalmas híve volt az alkoholos italoknak és azon belül a sörnek is. A sörivás szokását olyannyira gyakorolta, hogy annak egy esete még a magyar lapokba is eljutott. Így írtak róla a Budapesti Hírlap egy cikkében: „1869-ben Courbet, aki legalább is olyan, derék sörivó volt, mint amilyen művész, Németországban utazgatott. Münchenben a festők nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére, melyen a jókedv annyira megnövekedett, hogy az ünnepség sörivó-versennyel végződött. A nagy ivás első napján, hatvan versenyző ülte körül az asztalokat, mind München sörivó tekintélyes, ami pedig nagy szó a híres barnanedű hazájában. Másnap már csak tizenöt versenyző maradt, harmadnapra tíz és a negyedik napon hárman ültek ott: egy porosz, egy bajor és Courbet, a festő. De aznap délután öt órakor már az utolsó két rivális is kidőlt a harcban és Courbet egyedül maradt, még akkor is vitézül hangoztatva, hogy őrült mód szomjas.”

Újra nyílik a Sörpince és sörös sikerek!

Kezdjük a legörömtelibb hírrel! A mai napon újból megkezdi működését a Jaromír Sörpince, a felújított Csengery utca kedvelt cseh sörforrása! A pincénket a nyári időszakban alapban zárva szoktuk tartani, ám ezúttal a szünet egy kicsivel tovább tartotta magát. Az ok gyönyörű fővárosunk adottságaiban is keresendő. Ugyan büszkeséggel tölt el mindenkit, hogy Budapest belső kerületeinek nagy részét száz évnél öregebb házak sokasága alkotja, ám ezek a vénülő házak számos rejtett „aknával” is rendelkeznek. Így van ez a Jaromír Sörpincének helyet adó ház esetében is. A nyár folyamán amikor elkezdtük a pince felújítását sejtettük, hogy sok-sok javításra lesz szükség, de csak a munka megkezdését követően derült ki, hogy igazából mennyi technikai akadály vár ránk. Nem részleteznénk a menet közben felmerülő bajforrásokat, inkább annak örülünk, hogy újra eljutottunk a megnyitásig! Így mindenki jegyezze meg, ma délután 4-től ismét várunk minden eddigi vendégünket és persze az újak sokaságát is! A cseh sörök választéka ismerős lesz, de igyekszünk mindig valami meglepetéssel is kedveskednünk a csehes söröző hangulatot szeretők számára.

A Cseh Sörfőzdék és malátázók szövetségének éves versenyén a strakonicei sörfőzde remekei ismét rangos elismerésben részesültek. Már az Otavsky zlaty nevezető kiváló pilseni sörük is komoly elismerésben részesült (5. helyezett lett) a 12-es ležákok között, de az alkoholmentes citromos radler egyenesen kategóriájának negyedik helyét is megszerezte! A nem gyümölcsös alkoholmentes kategóriában pedig a Bakalář hidegkomlós söre ért el remek helyezést. Gratulálunk nekik!