Egy a kocsma, száz a neve

A magyar nyelvet nem csak azért szeretjük mert magyar emberként ezt hívhatjuk anyanyelvünknek. Azért is áll közel a szívünkhöz mert tiszteletre méltó szókincsének gazdagsága. Történelmi fejlődése során, a különféle más népek nyelvéből átvett szavakkal hihetetlen szókincsbőségre tett szert, így az egyes tárgyakat, fogalmakat megannyi szóval, nagyon sok árnyalatban tudjuk megnevezni, kifejezni, mindenre tudunk mondani egy csokornyi szinonimát. Ez a gazdagság természetesen a vendéglátás területére is igaz, így nem csoda, hogy a mindennapi sör vagy bor elfogyasztására szolgáló vendéglátóhelyeknek, a közkedvelt és közismert kocsmának számos neve volt a múltban, és ezek közül sokat használunk a jelenben is.

Mint ahogy azt jól tudjuk az alkoholivás alapvető „egysége” a kocsma, régebbi alakjában a korcsma, mely szavakat vélhetően valamelyik szláv nyelvből szerezhettük be. Erre utalnak azon változatai is mint például a kricsmi (amely igen közel áll a szlovák krčma szóhoz) és persze a rövidített formája a krimó. A kocsmát van ahol tréfásan kocsmahivatalnak is szokták hívni ezzel utalván az ott eltöltött hosszú időre és persze az ott zajló szorgos foglalatoskodásra. A kocsma egyik pozitívabb változata a presszó, amely eredetileg ugyan az eszpresszó szó alakváltozata volt, ám a későbbiekben önállósulva inkább a szeszesitalfogyasztó hely értelmezést nyerte el. A presszó szó mellé inkább a pohár sör és a kevert, kisüsti vagy valami likőr hangulata társul és nem a kávézás. Kevésbé használt, de egyértelmű szavaink a poharazó, azaz a hely, ahol pohárral isszák a sört vagy bort illetve a talponálló (talpalló, topogó), a kocsma ahol nincsenek székek és állva fogyasztanak a vendégek. A kocsmát rosszallóan gyakorta nevezik bűnbányának, bűnbarlangnak, becsületsüllyesztőnek, késdobálónak vagy akár lebújnak (spelunka) is. Volt, ahol viccesen apák boltjának is hívták, ezzel utalván a „férfias” jellegére.

Az éttermek és vendéglők már hiába az ott elfogyó jelentős alkohol ellenére is egy jóval megtisztelőbb képet fest elénk, hiszen olyan vendéglátóhelyekről van szó, amelyek nagyobbak és meleg étellel is meg tudják örvendeztetni a vendégeket. Hajdanában elterjedtek voltak a csárdák (tabernák), mely névvel jellemzően csak a külterületen fekvő kocsmákat illették ám mára ez a szűkebb jelentése szinte teljesen eltűnt. Lényegében bárhol, bármerre lehet egy csárda, ami tulajdonképpen egy kocsma, vagy hogy még két nevet is emlegessünk, csapszék illetve söntés. Persze részben vagy egészében kocsmaként funkcionálhat akár egy bisztró, cuki vagy büfé is, attól függően, hogy milyen célra is használják a vendégek. Így lehet kocsma akár a resti vagy a fogadó továbbá az italbolt is. Még hívhatjuk a kocsmát csehónak, piáldának, devernának, komplárháznak, a már más jelentésárnyalattal bíró bárnak vagy akár angolul pubnak is. S végezetül ne feledkezzünk meg arról, hogy a kocsma lehet söröző, sörpince, sörbisztró is, pl. a Jaromír. Ugye hogy van miből választani?