Pražačka, avagy a csinos prágai fogadós története

Előző cikkünkben tett ígéretünkhöz híven, következzék egy kis történet, mely fellibbenti a fátylat (persze csak képletesen) a rakovníki Pražačka sörön látható telt idomú hölgyről. Ám mindenekelőtt kezdjük egy kis ismétléssel. A XVI. században Prága gyakorta erős sörhiányban szenvedett, annak dacára, hogy számos sörfőzési joggal rendelkező város, köztük Rakovník is próbálta ellátni. Kellett a sör, amelyből olykor kifogytak, így a vendégeik megtartása és bevételeik megőrzése végett a kocsmárosoknak, fogadósoknak minden trükköt be kellett vetniük. És most álljon itt maga a mese. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vendégfogadó valahol Prága Strahovi-kapuja közelében, amely híres volt arról, hogy mindig jóféle rakovníki sört árult, és erre afféle kötelezettséget is vállalt. A fogadót Magdaléna, egy felettébb csinos, búzakék szemű fiatal özvegyasszony vezette, aki tárt karokkal és persze friss rakovníki sörrel várta a sűrűn visszatérő vendégeit. A hozzá betérő férfinépekkel való kacérkodás jótékonyan hatott a sörfogyasztásra, így a hölgy bőkezűen osztogatta, no nem a sört, csak a forró pillantásait. Komoly szándéka nem volt ugyan az incselkedéssel, pusztán élvezte a férfi fogyasztók érdeklődését és persze ezzel arányosan a sör fogyását. Ám egyszer a vendégei között akadt egy fiatalember, egy bizonyos Matěj a környékbeli kovácsműhelyből, akin megakadt Magdaléna szeme. Matěj eleinte csak szerényen ücsörgött egy sarokban és a visszahúzódó viselkedése még inkább imponált a csinos fogadós hölgyeménynek, aki mikor tehette szoknyájával csak meg-meg legyintette a sörét fogyasztó ifjú vendégét. A sör, a szoknya libbentés, a kacérkodás csak csak hatni kezdett a jóképű, szerény fiatalembernél is, így Magdalénának mondhatni lassan, de biztosan sikerült behálóznia.

De Matěj befűzésére a tapasztalt özvegyasszonyt nem csupán a partnerkeresés szándéka, hanem ennél sokkal üzletiesebb célok is vezették. Ugyanis gyakorta előfordult, kivált a közkedvelt barna sörnél, hogy a hordók kiürültek és emiatt a vendégek elégedetlenkedtek. Mivel a rakovníki sörfőzőknek sem volt nagyobb kapacitása, hiszen Prága számos más kocsmája is várt a finom italra, így a kocsmáros hölgy egy tervet eszelt ki, az átmeneti hiány csökkentésére. Kigondolta hogy Rakovník helyett egy másik közeli főzdéből, Únhošt városából szerzi be a barna sört és ezt adja el rakovníki Černovarként. A terv végrehajtásához azonban kellett egy férfiember is, aki magát a szállítást lebonyolítja. No ezért is volt szükség Matějre, akit annyira megragadta Magdaléna bája és feltehetőleg más is, hogy rögtön tettestársnak szegődött. Szumma szummárum egy darabig az éj leple alatt a kovács szállította a fogadóba másféle barnát és a szívességet Magdaléna bőkezűen, feltehetőleg jórészt természetben fizette. Ám a viszonyuk egyre inkább nyilvánossá vált, és a vendégek egy részének az már kivált nem tetszett, hogy Matěj immáron gyakorta bukkant fel a csapszék túlsó oldalán. Így volt, aki puszta irigységből meg is vádolta a vendégből lett csapost, hogy biztos nem rakovníki barnát csapol a korsójukba. Ahogyan ez a vád Magdaléna fülébe jutott, a hölgy megrémült. Már csak az hiányzott neki, hogy a pár hordó idegen sör és egy fiatalember miatt elveszítse vendégeit, és még lehet, hogy a rakovníki söreit is. Így Matěj újból a sarki asztalhoz került, s neki ugyan nem, de a többi vendégnek annál több mosoly és kacér pillantás jutott. Ám azt híresztelték, hogy titokban Matěj és Magdaléna még sokáig gyakorta kereste egymás ölelését. 

Ennyi a legenda, és ennek a kis történetnek állít emléket a Pražačka sör grafikája. De szinte mindegy is, hogy milyen történet áll mögötte, miféle „csini csajos” dobozt találtak ki a marketingesek, egy a lényeg. A Pražačka nem kíván más lenni, mint egy tisztességes, mindenféle humbug, csalás, parasztvakítás nélküli tízeske, egy exportra gyártott alap cseh sör, amelyet mindenféle extra elvárás nélkül szimplán jó elfogyasztani egy fárasztó nap végén.