Ki volt Maxmilian?

Törzsvendégeink már jól tudják, hogy a Jaromír Sörözőinkben állandó csapolt sörként a strakonicei Dudák, a rakovníki Bakalar és a kroměříži Maxmilian sörfőzde termék palettájáról kaphatnak ízelítőt. Cikkeinket rendszeresebben követők mindhárom sörforrásról már tudhatják, hogy miről-kiről is kapták a nevüket, de közülük az egyikről még szeretnénk egy picivel több információt is elárulni.

Maxmilian Theodor Jan Švabinský

A XIX. század második felében, egész pontosan 1873 szeptember 17-én született Kroměříž városában Maxmilian Theodor Jan Švabinský. Az egyszerűen csak Max Švabinskýként közismertté váló cseh festő, grafikus, rajzművész már 11 éves (!) korában alkotni kezdett, és festményei eladásával segítette ki a szerény családi költségvetést. A középiskolát ugyan nem fejezte be, de a tehetségét megmutatva még így is rögvest felvételt nyert a prágai Szépművészeti Akadémiára.

A XIX. század végén és a XX. század első fertályában igen komoly szerepet játszott a modern cseh művészet megszületésében. Švabinský kedvelt irányzatai a realizmus, a szimbolizmus és az Art Nouveou voltak. A tehetséges fiatal művészt 1910-ben kinevezték a prágai Grafikai Művészeti Akadémia professzorának. Híres volt arról, hogy nála a méret nem számított. A 30-as években elsősorban monumentális műveken dolgozott, köztük a prágai Szent Vitus-templom három festett üvegablakán, de ekkortájt ugyanolyan grafikai ügyességgel tervezett postai bélyegzőket is.

A prágai Szent Vitus székesegyház három ablaka

Švabinský egyike volt azon kevés művészeknek, akiket a II. világháborút követő kommunista időszakban is megbecsültek, jóllehet ő maga nem szolgálta aktívan az aktuális rezsimet. Egyszerűen csak nem volt miért belekötni, az addigra már a több évtizedes sajátos stílusával komoly sikereket elérő idősödő művészbe. Max Švabinský 1962-ben halt meg, és vele a cseh festészet történelem egyik legprominensebb alakja távozott el. Ezért nem csoda, hogy csaknem fél évszázaddal később a művész szülőhelyén alapított új sörfőzde tulajdonosai is méltán úgy érezték: a világhíres városszülött nevét (legalábbis a keresztnevét) érdemes az utókornak továbbörökíteni. És ha másként nem is, a sörfőzde elnevezéseként. 

Igyanak, igyunk hát a Jaromírokban egy jó korsó szűretlen Maxmiliant az egykori és mai művészek tiszteletére!