Švanda, a strakonicei dudás meséje II.

Folytatjuk Švanda a strakonicei dudás legény történetét. Ott hagytuk abba, hogy a zenész világgá ment, hogy tündér anyja révén bűvössé tett dudájával sok pénzt szerezzen a házasságához. Hozzácsapódott egy Vocílka nevezetű kapzsi, de szép szavakhoz annál jobban értő zsivány. És most következik a folytatás:
Švanda és Dorotka
Telt, múlt az idő és mivel a dudásunk csak nem tért haza az ígért egy hónapon belül, ezért Dorotka könyörögni kezdett Rosinnak, a zenésznek, hogy keressék meg az ő Švandáját. Rosín még a párjának sem mert szólni az útjáról, nehogy megint megtiltsa neki. El is indultak és a Rosava vezette útjukon hamarosan meg is találták a zenészt a királyi fogadóban. Švanda megörült a látogatóknak, kivált szerelmének, de csak annyit tudott mondani nekik, hogy hiába keresett sok pénz, valahogy csak nem maradt meg belőle semmi. Ám ekkor jött egy királyi küldönc, és Švandát az a feladat várta, hogy a hercegnőt vidítsa fel. Zuliku csinos volt ugyan, de parancsoló, lekezelő és szomorú is, talán azért mert már nagyon szeretett volna hozzámenni a szomszéd birodalom uralkodójához.
Švanda a Dudás
Amikor Švanda elkezdett játszani a bűvös dudáján a királyi udvarban Zulika előtt, mindenki vidám táncba fogott és a zene a hűvös királylány szívét is felmelegítette. Meg is parancsolta a zenésznek, hogy ne merjen elmenni sehová, maradjon ott örökre sőt még nőül is megy hozzá. A haszonleső Vocílka tolmácsolta a szavait no persze úgy, hogy neki legyen belőle haszna. Így Švanda hiába mondta, hogy ő nem marad, de Vocílka kiforgatva adta át a mondanivalóját. A rossz nyelvek szerint azért Švanda is elcsábult a lehetőségtől rendesen. Dorotka meg Rosin is hiába jött el az udvarba a legényért mégse engedték el, sőt nemes egyszerűséggel kidobták őket. Haza is mentek bánatukban, persze jól megorrolva Švandára. Ki tudja mi is történt volna a továbbiakban, ha a Zulika párjául kiválasztott király váratlanul meg nem érkezik az udvarba, aki a Švandát varázslónak nevezve börtönbe záratta, azzal az ítélettel, hogy másnap a fejét veszik. Vocílka persze mindeközben gyáván megfutamodott. Halálra ítélt hősünk megmentése érdekében a börtönben megjelent Rosava, aki felfedte fia és az Isten színe előtt anyai kilétét. Ugyan nem tudta megváltoztatni a halálos ítéletet, de azt tanácsolta a fiának, hogy mielőtt a hóhér munkához kezdene, játszon a mágikus hangszerén. Így is lett, és Švanda így is tett. A dudazene megtette a hatását, a katonák és a hóhér is táncolni kezdett, akik nagy örömükben szabadon engedték a zenészt.
Švanda Zulika udvarában
A híres Strakonice melletti falunkba hazaérkezett Švanda, akinek azonban Dorotka már nem bocsátott meg oly könnyedén. Hiába ígérte a dudás, hogy minden meg fog változni a leány látni sem akarta. Švanda bánatában újból a kocsmába ment, ahol nem mással futott megint össze mint a ravasz Vocilkával. De Rosava, Švanda szerető édesanyja persze tudta, hogy a leány még mindig szereti a fiát. Könyörgött hát neki, hogy mentse meg Švandát a nagy veszélytől, ami vár reá. Ugyanis meghallotta, hogy Vocílka egyeszséget kötött a nimfákkal, hogy Szentivánéjen játszani fog nekik a dudás, és az anya tudta, hogy a táncra kerekedő nimfák a végén a fiát halálra fogják táncoltatni. Eljött ház a nevezetes éjszaka, szentjánosbogarak repkedtek a tisztáson, ahol Švanda a nimfákat várta. Amikor megérkeztek neki is állt a zenélésnek és a nimfák táncra perdültek, majd magával ragadták a dudást is az egyre gyorsuló körtáncukban. Ám hirtelen megjelent Dorotka, megtörve a kört és kiragadta közülük a szerelmét. A nimfák gyorsan eltüntek és a tisztás kiürült.
Švanda és a nimfák
Dorotka megbocsátott a szerelmének, aki megígérte, hogy ezentúl tisztes munkára adja a fejét, és az átkozott dudát elfeledi örökre. A duda ugyan boldogságot, vidámságot hoz az embereknek, de neki eddig csak a szerencsétlenség jutott. Így hát a zeneszerszámot odaadta a mohó Vocílkának, aki el is tűnt vele a nagy világban. Sok mindent úgysem tudott vele mit kezdeni, hiszen a duda csak annak szólal meg szépen, aki tud is rajta játszani. Így hát egy magára valamit adó mese, mint ez is természetesen nem is végződhetett másként, mint happy enddel. Švanda és Dorotka végül mégiscsak egybekelhetett, mivel időközben a lány édesapja elhunyt és ők boldogan éltek sok-sok éven át.

Ennyi volt a strakonicei dudás története, reméljük élvezték! És most, hogy minden jól végződött, irány a Jaromír egy jó korsó Dudákért és egy finom fogásokért!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése