Az előző cikkünk végén még a XIX. század elején jártunk, mikor a sörhamisítás már ugyan nem élte a virágkorát, de azért egy pár magát felettébb élelmesnek gondoló sörfőző vagy kereskedő meg-megpróbált ezen módszerrel a gyors meggazdagodás útjára lépni. Ám a hamisítás egyre fárasztóbbnak bizonyult és ahogy teltek-múltak az évtizedek annál ritkábbá vált, de teljesen meg nem szűnt. Magyarországon például 2000-ben ügyeskedő vállalkozók Borsodi Sör címkével láttak el ismeretlen eredetű söröket. Majd ezt követően, egész pontosan 2012-ben Kínából jött hír, miszerint helyi gazfickók sósavval és formaldehiddel kevert söröket adtak el egy közkedvelt kínai sörgyár termékeinek álcázva őket.
Még a címke is hirdeti, hogy mindenféle hamisítástól mentes
Szerencsére a közelmúlt eme példái után a mai napig már nem szóltak
híradások számottevő sörhamisításról. Ám az örömünk mégsem lehet felhőtlen,
hiszen a sörök minősége terén sokszor sajnálatos negatív változásokat
tapasztalhatunk. Ha kicsit kritikusabbak akarnánk lenni, akkor már-már akár
arra a megállapításra is juthatnánk, hogy a sörhamisítás, mint a sör jó
minőségét lerontó tevékenység mára intézményesült, a legalizált profitmaximalizálás
részévé vált. Manapság nem ritka, hogy a multi- vagy szimplán egy sörminőség
iránt kevésbé fogékony tulajdonosi kör kezébe került sörgyár gazdaság-pénzügy
orientált vezetői egyszerűen csak kiadják az utasítást a régi receptek
ócsítására, az alapanyag és főzési költségek csökkentésére. Egy pillanat alatt
jön a változás, és a fogyasztó már csak az emlékeiben kutat az egykor még
kiváló minőségű kedvenc márkás söréért. Ugyan jogilag ezt nem hívhatjuk hamisításnak,
de sajnos az egyik fő végeredmény, a vevő csalódottsága ugyanaz.
Ugyancsak nem hívhatjuk sörhamisításnak, de
mindenképpen fel kell hívni a figyelmet számos sörgyár spórolós sörfőzésének
termékeire is, a névtelen, vagy éppen egy nevesebb sör csengését utánzó nevű
olcsó sörökre. Ezek többsége vagy olcsó, kevés, silány alapanyagból, vagy máslással,
illetve adalékok, stabilizátorok és egyéb sörbe nem való anyagok hozzáadásával
készülnek. Közös jellemzőjük a rettentő hígságuk, testetlenségük, mely
jellemzően alacsonyabb alkoholtartalommal társul. De vannak köztük kifejezetten
alkoholban erős példányok is, melyek a szörnyű test nélküliségüket a fogyasztójuk
gyors lerészegítésével próbálják leplezni. Aki teheti feltétlenül kerülje őket,
hiszen túl rövid az élet ahhoz, hogy vacak sörrel pusztítsuk a szervezetünket.
Inkább igyunk kevesebbet, de minőségit! A sörhamisításról szóló cikkeinket
fejezzük be egy Luther Mártontól származó idézettel: „A sörhamisítás olyan
vétek, mint a házasságtörés vagy az uzsora.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése