Vendéglátósként abban a
megtiszteltetésben van részünk, hogy számtalan alkalmunk van
összefutni egy-egy területen valódi szakértőnek számító,
professzionális szakemberrel, legyen ő akár szívsebész vagy
éppen atomfizikus. És még több lehetőségünk van megismerkedni
egy olyan terület seregnyi szakértőjével, amely láthatóan nem
küzd a napjainkat sújtó szakember hiánnyal. Ez pedig nem más,
mint a sörök világa, melynek hazánkban is tíz vagy akár
százezernyi „szakértője” van. Az ételek és italok megítélése
persze afféle elemi ösztönnek is tekinthető, hiszen az ember
alapvető vágya a különféle ételekben, italokban rejlő új
ízvilágok keresése, megítélése, majd a kritikai vénánkon
átfuttatva az általunk tapasztaltak továbbadása.
A sör esetén sincs ez másként, csak
annyival súlyosbítva, hogy az alkohol fogyasztása nem kevéssé
módosítja a tudatot, és olykor igen markáns fogalmazásra
gerjeszt. „A Dudák egy rossz sör”, halljuk egy vendégünktől,
miközben éppen a strakonicei Dudák sörgyár Klostermann
félbarnáját szürcsölgeti nagy élvezettel. Ez a testes pilseni
típusú sör kiváló, - mondja egy másik vendég, nem mellesleg
egy 11-es standard cseh lágert tartva a kezében, - „de a barnák
mind vacakok”, hangzik el másik „szakértői vélemény”. A
sörszakértelem persze nem csak a sörözőkben nyilvánul meg,
hanem az interneten írásban is. Számos sörblogger értékeli a
söröket, a különféle közösségi oldalakon gyakran akár „vérre
menően” szidják-dicsérik a különféle söröket, sörfőzdéket,
nem ritkán alapvető sörre vonatkozó ismeretek nélkül. Igazán
kiválóan elkészített mobil applikációkon adhatjuk le értékelő
pontjainkat, fejthetjük ki véleményünket a nagyvilág számára,
ezzel is éreztetve a vélt – valós igazunkat. Mindez
természetesen rendjén való, teljesen normális, legalábbis egy
bizonyos pontig (a stílus sokat számít !), ám akár véleményt
alkotunk, akár véleményt olvasunk legyünk azzal tisztában, hogy
a megannyi „sörszakértő” külön-külön, eltérő ízléssel,
sörtapasztalattal, sörismerettel bír, így a „szakértői”
bírálatuk (legalábbis egyesével nézve) a számunkra nem biztos,
hogy sokat ér. Persze ha száz emberből kilencven számára az
adott sör nem túl kellemes, akkor érdemes megfontolni, hogy adjunk
ki-e rá egy bizonyos összeget, ám még ekkor is előfordulhat,
hogy mi a kisebbség részei vagyunk. Tanulság? Talán annyi, hogy
érdemes sokféle sört kóstolgatni, megtanulni legalább a
legalapvetőbb információkat a sörgyártásról, a sörök
világáról és ne vegyük készpénznek a még olyannyira is
„szakértőnek” tűnő sörissza emberkék tanácsát. Próbáljuk
ki magunk, keressük meg a számunkra kellemeset, de ne feledjük:
attól még, hogy nekünk nem ízlik az a sör nem feltétlenül
rossz, és ha véleményt formálunk róla érdemes a „szerintem”
szócskával kezdeni a még oly sommás ítéletünket is. Hiszen az
ízlések és sörízlések bizony különböznek!
Zárógondolat: Még nem jártunk
utána, de kíváncsiak lennénk, hogy vajon létezik-e hazánkban
sörszakértői képzés, vannak-e valóban szakavatott sörítészek,
vagy pusztán az kell a sörszakértelemhez, hogy sokat-sokfélét
igyunk, legyen valamennyi szakmai anyag a fejünkben, vagy fejlettebb szinten akár magunk is főzzünk sört, majd
a végén megfogalmazzuk a szubjektív véleményünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése