AdniJó! - Szavazzatok a történetünkre, és így teremtsünk együtt értéket!

A Jaromír 68 Kft. vendéglátóhelyei jól ismertek a finom cseh sörökről és kiváló csehes ételekről, de azt talán csak kevesen tudják, hogy a tulajdonosai egyúttal már hosszú ideje egy non-profit alapon működő iskolai büfét, a Napkorong Kávézót is üzemeltetnek. Úgy bizony! A mi kis Napkorongunk a budapesti Mozgásjavító Általános és Szakközépiskolában fénylik, ahol nap, mint nap próbál egy kis további segítséget nyújtani a mozgásban hátráltatott gyerkőcöknek, egy kis felfrissülést, pihenést biztosítva a sokszor embert próbáló nehéz napok után. A Napkorong Kávézó azonban nem csupán egy közösségi helyszín, hiszen a szakközépiskolás tanulók a kávézóban kapnak lehetőséget az elsajátított kereskedelmi, vállalkozói és kommunikációs ismereteik gyakorlati alkalmazására, bővítésére is.

Itt fénylik a Napkorong!

A kávézónk, ahogyan azt már említettük teljesen non-profit alapon működik, azaz minden nyereséget visszafordítunk a gyermekek kulturális programjaira, szabadidő rendezvényeire. De természetesen ahhoz, hogy minél több ilyen rendezvényt lehessen megrendezni, minél többet és jobbat tudjunk mi is adni meg kell ragadnunk minden külső lehetőséget. Ezért most mi a Jaromír Sörpince – Sörkert kedvelőihez fordulunk egy pár perc erejéig!

Mikulások az iskolai kávézóban

2015-ben a METRO Kereskedelmi Kft. hagyományteremtő, különleges társadalmi témájú pályázatot írt ki, mely során vendéglátóipari vállalkozások helyi, regionális közösségekért tett erőfeszítéseit ismeri el, hirdetve jó példájukat a nagyközönség, a szakma és a média számára is. A pályázat során a vendéglátóiparban tevékenykedő vállalkozások, így a Napsugár Kávézónk is bemutatta magát egy kis saját történettel. Mi is szeretnénk élni ezzel a támogatási lehetőséggel így most szeretnénk titeket kérni, hogy ugorjatok át az alábbi linken látható oldalra, keressétek meg a „Mindennapok a Mozgásjavító Iskolában” történetünket és a kattintással megnyíló lapon szavazzatok a történetünkre! Ennyi az egész, de higgyétek el fontos és hasznos tett volt a részetekről! Előre is köszönjük szépen a számunkra és a gyerekek számára is fontos segítséget! Utána pedig gyertek és igyatok nálunk egy kis finom cseh söröcskét! :)

Legújabb büszkeségünkről

Aki a tegnapi nap folyamán kint járt nálunk a Jaromír Sörkertben az egy darabig a fák mögött egy nagyobbacska fehér foltot láthatott. És aki pedig vette a fáradtságot és egy kicsit közelebb is ment hozzá, az tisztán láthatta, hogy ez a fehér folt nem más volt, mint a legújabb büszkeségünk, a sörsátor.

Mi bujkál itt a fa mögött?

A Jaromír a strakonicei DUDÁK sörgyár márkaképviselete – termékforgalmazója egyre többször ruccan ki a Sörkertből - Sörpincéből és jelenik meg a különféle eseményeken, rendezvényeken. Egyre több helyről kapunk meghívást, hogy „vonuljunk ki” és külsős helyszínen mutassuk be a cseh, ezen belül is a DUDÁK sörök kínálatát a sörcsapjainkhoz járuló nagyközönség legnagyobb megelégedésére.

"Kis" büszkeségünk

A mai világban a jó sörnek is kell a cégér, azaz a színvonalas megjelenéshez persze a kiváló minőségű sörökön kívül kell adni a dizájnra, mondhatni a körítésre is. Ezért készítették el a számunkra a már említett, teszt jelleggel frissen felállított sörsátrunkat, amely büszkén hirdeti a DUDÁK Sörgyár „hamisítatlan cseh söreit” valamint a Sörgyár és a Jaromír szoros együttműködését. Innentől fogva ha a vendégeink egy-egy rendezvényen megpillantják fehér sátrunkat, a DUDÁK logóval és a csak az álmainkban létező hatalmas korsó sör képével már tudják, hogy érdemes volt eljönni, hiszen szomjúságukat kiváló söröcskével tudják elmulasztani.

Új sörfőző mester a DUDÁK sörgyárban!

Június 27-én, a hagyományos strakonicei sörfesztivál napján új korszak indult el a DUDÁK Sörgyár életében. Dušan Krankus személyében több évtizedes tapasztalattal rendelkező sörfőzőmester érkezett a dél-cseh városkába, aki várhatóan számos változást hoz a sörfőzde életébe.

Dušan Krankus, az új sörfőző mester

Dušan Krankus 1992 és 2004 között a magyar sörszerető közönség körében igen népszerű Bernard sörök szülőhelyén, a humpoleci sörgyárban dolgozott sörfőző mesterként. 2006 és 2010 között a kácovi Hubertus sörfőzde mestereként tevékenykedett, majd ezt követően a rakovníki sörműhelyt irányította. Néhány éves független sörfőzést, malátázást, tanácsadást követően a külföldi tapasztalatokkal is rendelkező szakember elfogadta a Dudák Sörgyár új igazgatójának, Marek Pohankának a felkérését, hogy vegye át a főzde szakmai irányítását.

Marek Pohanka, a Dudák igazgatója

Krankus a tradicionális cseh sörfőzőiskola képviselője, így nagyon trendinek tűnő sörök megjelenése, és felettébb drasztikus változások nem várhatóak az amúgy is kiváló Dudák sörök terén. Fő feladatának elsősorban továbbra is a szűretlen és pasztőrözetlen sörök eltarthatóságának a jobbítását, a munkafolyamatok javítását tűzte ki célul. A Dudák Sörgyár jelenleg 11-féle sört készít, az új sörfőzőmester feladata lesz a szortiment átvizsgálása, és szükség szerinti átalakítása.

Megérkezett az új sörmester!

Az új sörmestertől persze mindenki azt várja, hogy egy saját sörrel is előrukkoljon. Nos, a fogyasztók ebben sem fognak csalódni. Az ígéretek szerint még az év folyamán megszületik Krankus új főzete, amelyet már mi is alig várunk! A magunk részéről mind a korábbi remek Dudák sörök megalkotójának Dagmar Vlkova asszonynak, mind utódjának, Dušan Krankusnak sok szerencsét kívánunk a cseh sörfőzők jelmondatával: Dej Bůh štěstí!

Švanda, a strakonicei dudás meséje II.

Folytatjuk Švanda a strakonicei dudás legény történetét. Ott hagytuk abba, hogy a zenész világgá ment, hogy tündér anyja révén bűvössé tett dudájával sok pénzt szerezzen a házasságához. Hozzácsapódott egy Vocílka nevezetű kapzsi, de szép szavakhoz annál jobban értő zsivány. És most következik a folytatás:

Švanda és Dorotka

Telt, múlt az idő és mivel a dudásunk csak nem tért haza az ígért egy hónapon belül, ezért Dorotka könyörögni kezdett Rosinnak, a zenésznek, hogy keressék meg az ő Švandáját. Rosín még a párjának sem mert szólni az útjáról, nehogy megint megtiltsa neki. El is indultak és a Rosava vezette útjukon hamarosan meg is találták a zenészt a királyi fogadóban. Švanda megörült a látogatóknak, kivált szerelmének, de csak annyit tudott mondani nekik, hogy hiába keresett sok pénz, valahogy csak nem maradt meg belőle semmi. Ám ekkor jött egy királyi küldönc, és Švandát az a feladat várta, hogy a hercegnőt vidítsa fel. Zuliku csinos volt ugyan, de parancsoló, lekezelő és szomorú is, talán azért mert már nagyon szeretett volna hozzámenni a szomszéd birodalom uralkodójához.

Švanda a Dudás

Amikor Švanda elkezdett játszani a bűvös dudáján a királyi udvarban Zulika előtt, mindenki vidám táncba fogott és a zene a hűvös királylány szívét is felmelegítette. Meg is parancsolta a zenésznek, hogy ne merjen elmenni sehová, maradjon ott örökre sőt még nőül is megy hozzá. A haszonleső Vocílka tolmácsolta a szavait no persze úgy, hogy neki legyen belőle haszna. Így Švanda hiába mondta, hogy ő nem marad, de Vocílka kiforgatva adta át a mondanivalóját. A rossz nyelvek szerint azért Švanda is elcsábult a lehetőségtől rendesen. Dorotka meg Rosin is hiába jött el az udvarba a legényért mégse engedték el, sőt nemes egyszerűséggel kidobták őket. Haza is mentek bánatukban, persze jól megorrolva Švandára. Ki tudja mi is történt volna a továbbiakban, ha a Zulika párjául kiválasztott király váratlanul meg nem érkezik az udvarba, aki a Švandát varázslónak nevezve börtönbe záratta, azzal az ítélettel, hogy másnap a fejét veszik. Vocílka persze mindeközben gyáván megfutamodott. Halálra ítélt hősünk megmentése érdekében a börtönben megjelent Rosava, aki felfedte fia és az Isten színe előtt anyai kilétét. Ugyan nem tudta megváltoztatni a halálos ítéletet, de azt tanácsolta a fiának, hogy mielőtt a hóhér munkához kezdene, játszon a mágikus hangszerén. Így is lett, és Švanda így is tett. A dudazene megtette a hatását, a katonák és a hóhér is táncolni kezdett, akik nagy örömükben szabadon engedték a zenészt.

Švanda Zulika udvarában

A híres Strakonice melletti falunkba hazaérkezett Švanda, akinek azonban Dorotka már nem bocsátott meg oly könnyedén. Hiába ígérte a dudás, hogy minden meg fog változni a leány látni sem akarta. Švanda bánatában újból a kocsmába ment, ahol nem mással futott megint össze mint a ravasz Vocilkával. De Rosava, Švanda szerető édesanyja persze tudta, hogy a leány még mindig szereti a fiát. Könyörgött hát neki, hogy mentse meg Švandát a nagy veszélytől, ami vár reá. Ugyanis meghallotta, hogy Vocílka egyeszséget kötött a nimfákkal, hogy Szentivánéjen játszani fog nekik a dudás, és az anya tudta, hogy a táncra kerekedő nimfák a végén a fiát halálra fogják táncoltatni. Eljött ház a nevezetes éjszaka, szentjánosbogarak repkedtek a tisztáson, ahol Švanda a nimfákat várta. Amikor megérkeztek neki is állt a zenélésnek és a nimfák táncra perdültek, majd magával ragadták a dudást is az egyre gyorsuló körtáncukban. Ám hirtelen megjelent Dorotka, megtörve a kört és kiragadta közülük a szerelmét. A nimfák gyorsan eltüntek és a tisztás kiürült.

Švanda és a nimfák

Dorotka megbocsátott a szerelmének, aki megígérte, hogy ezentúl tisztes munkára adja a fejét, és az átkozott dudát elfeledi örökre. A duda ugyan boldogságot, vidámságot hoz az embereknek, de neki eddig csak a szerencsétlenség jutott. Így hát a zeneszerszámot odaadta a mohó Vocílkának, aki el is tűnt vele a nagy világban. Sok mindent úgysem tudott vele mit kezdeni, hiszen a duda csak annak szólal meg szépen, aki tud is rajta játszani. Így hát egy magára valamit adó mese, mint ez is természetesen nem is végződhetett másként, mint happy enddel. Švanda és Dorotka végül mégiscsak egybekelhetett, mivel időközben a lány édesapja elhunyt és ők boldogan éltek sok-sok éven át.

Ennyi volt a strakonicei dudás története, reméljük élvezték! És most, hogy minden jól végződött, irány a Jaromír egy jó korsó Dudákért és egy finom fogásokért!