Sörhamisítás a XIX. században

A sört, mint szinte valamennyi terméket a földön a könnyedebb haszonszerzés érdekében már a múltban is próbálták, és a mai napig is próbálják több-kevesebb sikerrel hamisítani. Már Hammurápi, a babilóniai király idejében is hoztak bor- és sörhamisítás elleni tiltásokat. A sörhamisítások vélhetőleg soha nem „mennek ki a divatból”, de az idők során mind mennyiségüket, mind típusukat illetően változtak, és mára szerencsére erősen megritkultak. A XIX. század végéig a sörfőzés az időnkénti szorgos próbálkozások ellenére még mindig nélkülözte a kellő ellenőrzést és minőségbiztosítást. A sör főzésével foglalkozó sarlatánok ezért mindenféle, könnyen hozzáférhető és olcsó alapanyagot igyekeztek felhasználni, csakhogy valami sörszerű, gyakorta felettébb egészségtelen löttyöt tudjanak értékesíteni. Így nem csoda, hogy 1864-ben így szóltak a szomorú hírek: „Angolhonban a rendőrség legközelebb 26 fajta sört vizsgáltatott meg, melyek közül 20-at hamisítva talált, és pedig 14 esetben a vizsgáló bizottmány a már tiltott paradicsom magot találta; egy esetben még dohányt is, két esetben a halmaszlagot (coculus indicus) nagy és az egészségnek ártalmas mennyiségben, ismét két esetben paprikát, és kettőben zöld gáliczot a sörhöz vegyítve. Ebből láthatni, mily sokféle nem üdvös dolgot nyelnek el a jámbor sörivók.” 1886-ban Nürnbergben 86 sörfőzőt és kereskedőt találtak bűnösnek sörhamisításban. 1891-ben Bremerhavenben pedig egy a közkórházak számára (!) barna sört szállítót fogtak perbe mert az ital valójában csak egy hónapig hordóban érlelt víz-élesztő-cukorszörp elegy volt.


Az 1900-as évek elején már kezdett kialakulni a sörfőzés ellenőrzési rendszere, sok országban ún. egészségügyi rendőrségek is alakultak, így részben ennek köszönhetően az italok közül talán a sört hamisították a legkevésbé, legalábbis azon országokban, ahol magát a sört a hagyományok miatt nagyobb becsben tartották. A hírek szerint 1901-ben Bajorországban csak elvétve fordult elő sörhamisítás, ha mégis, akkor is csak ártalmatlan anyagokat használtak. Van, hogy egy kis szódát tettek bele, máskor égetett cukrot, de csak ennyit. Más országban azonban már előfordult, hogy borsavat vagy citromsavat kevertek a sörbe, a barna sörbe pedig maláta vagy komlópótlékokat. De összességében már nem arról szólt a hamisítás, hogy szörnyű alapanyagokból bármilyen sörszerű levet hozzanak össze. A cél már a drágább malátával vagy komlóval való spórolás volt. Magyarországon is rajtakaptak egy Holly Vince nevezetű sörkereskedőt, aki egy egészségre ártalmas barna festékkel sötétített olcsó sörszerű valamit készített, s a palackjaira a közkedvelt Góliát-malátasör címkéjét ragasztotta, ekképpen károsítva meg a vásárlót. Ennyit a távolabbi múltról, legközelebb a közelmúlt és a jelen sörhamisításairól szólunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése