A Klostermann csomagolás rejtelmei 2.

Folytatjuk a Klostermann félbarna sörök csomagolásai rejtelmeinek feltárását, a különböző (dobozos és üveges) változatok „külsején” látható különbségek, és amint látjuk a beltartalmában is lévő eltérések szemügyre vételét. Az előző cikkünket a palack nyakánál hagytuk abba, azaz a Klostermann üvegének nyakcímkéjénél, amely az összes vonatkozó EU/cseh/magyar jogszabályoknak megfelelő információt tartalmazza. Nem pasztőrözött (pasztőrözetlen) félbarna sör, összetevőiben feltüntetve az ivóvizet, az árpamalátát, az előkészített žateci komlót és komlótermékeket. Természetesen szerepel a felirat, amely szerint óvni kell a sörünket a közvetlen napfénytől és a fagytól, de ez alapesetben is teljesen természetes lehetne. A védőgázas palackozás segít abban, hogy a palackban levő oxigén ne kezdjen el rosszalkodni és ne akarja a sört ideje előtt megrontani.

A palack nyaki címkéjén látható a sörivók egyik legjobban keresett paramétere az itóka alkoholtartalma, ami jelen esetben 5,1%. Némileg meglepő módon itt most nem tüntették fel a sör Balling fokát, ami a Klostermannál 13, azaz van benne cucc, de rendesen! Mindezen információk túlnyomó többsége három nyelven (cseh, szlovák és magyar) is fellelhetőek, de a nyakcímkén még láthatjuk a 18 év alatti személyek alkoholfogyasztásának tilalmát jelző piktogramot, az üveg visszaválthatóságára utaló jelzést és szöveget, a töltési térfogatot, a gyártócég nevét, címét és internetes elérhetőségét. És természetesen még egy kötelező kelléknek is helyet ad a címke és ez pedig a vonalkód, amely nélkül nem lehetne eladni a terméket. A vonalkódról, Európában más néven az EAN kódról egyszer még bővebben mesélünk, de most csak annyi, hogy a sok pálcikás, alatta számos szám a kulcsa az adott termék beazonosításának.

Nos ennyit az üvegesről, most lássuk a dobozos Klostermannt, miben is más az üveges tesóhoz képest. Itt a doboz alakjából adódóan sincs több címke, csak egy nagy, amely a doboz külsejének csaknem egészét elfoglalja. A Klostermann felirat hatalmas, a doboz alapszínével együtt már messziről beazonosíthatóvá teszi a terméket. A névadó író arcképe és aláírása, a strakonicei sörgyár emblémája, a négyféle maláta felhasználásával készült félbarna láger felirat is pontosítja vételünk tárgyát. Mindezekből a doboz kettőt is tartalmaz, azaz lényegében nincs holttér, nincs olyan szög, amelyből ne lehetne a Klostermann félbarnát beazonosítani. Mindezek mellett apró betűkkel természetesen megtaláljuk a kötelező feliratokat, mindazokat, amiket az üveges változat címkéin már beazonosítottuk, de itt még további jelek, feliratok is akadnak. Kis piktogram jelzi, hogy „Ön dönt, vagy iszik, vagy vezet”, illetve arra is felhívják a figyelmet, hogy a várandós hölgyeknek nagyon nem ajánlott a sör fogyasztása. Feltüntették a csomagolás alapanyagát, az alumíniumot, melynek megfelelően kell, de legalábbis illik gondoskodnunk a már sörét vesztett doboz szelektív elhelyezéséről. Egy rövid szöveg (nevratní obal) jelzi, hogy Csehországban ez egyutas, nem visszaváltható csomagolás. Magyarországon ezért is kell egy külön EAN kódos cetlit ráragasztani az ilyen termékekre, hogy a magyar visszaváltó automaták be tudják fogadni a dobozt.

 
De térjünk rá egy igen fontos különbségre a dobozos és az üveges között, amelyet egy másik kis felirat árul el. Itt azt olvashatjuk: pasterováno složení azaz pasztőrözött a sörünk, ellentétben az üveges változattal! Ez sajnos a dobozosság és hosszabb eltarthatóság miatt van, amely áldozatot be kell vállalnunk, ha a dobozos változatot választjuk. Végül pedig jelzik, a dobozos enyhe túlnyomásos belső környezetét a sör minőségvédelme miatt. A dobozon a sör lejárati határidejét az alja rejti, ide került a dátum nyomtatva. Nos ennyi, de ebből is jól látszik, hogy mennyi mindenre kell gondolni egy figyelmet felkeltő, vonzó, továbbá minden szükséges információt tartalmazó címke megtervezésénél. A magunk részéről csak ajánlani tudjuk bármely változat vételét és fogyasztását, de ne feledjék, a Jaromírokban az alapválaszték része ez a csoda, így akár csapolva is kortyolható!

A Klostermann csomagolás rejtelmei 1.

Az előző cikkünkben "a dobozos vagy az üveges sör a jobb" örök kérdéssel foglalkoztunk, lássunk most egy konkrét példát is rá. A kiszemelt alanyunk a Strakonicei Sörgyár egyik csúcssöre a híres helyi író után elkeresztelt Klostermann, abból is a félbarna változat. (A másik a hidegkomlós világos, ha valaki nem ismerné és nem kóstolta volna.) Most azt kellene írni, hogy a kétfajta csomagolású sör beltartalma között micsoda óriási különbséget tapasztalunk, de sajnálattal közölnünk kell: mindkét sör kiváló, feltéve ha betartjuk az alapvető tárolási, tálalási és fogyasztási szabályokat, amelyeket már oly sokszor emlegettünk a Jaromír Krónikákban. Így nem marad más, minthogy a külső alapján bíráljunk. Nézzük hát, hogy milyen a „kétféle” sör, az üveges és dobozos csomagolása, a design, milyen információt is tartalmaznak a rajtuk lévő címkék feliratai.

Kezdjük az üvegessel, amelyet nagyon kellemes már a kezünkbe is venni. Klasszikus sörösüveg alakja a nyak részi elvékonyodás előtt, valamint az alsó részén egy picit kiöblösödik, ezzel is megkönnyítve a kicsúszásmentes megragadást. Ez igen hasznos kivált, ha már nem az első sörünket fogyasztjuk el. 😊 A koronazáras kupakján a már említett és egy korábbi cikkünkben részletesen megénekelt Klostermann bácsi bal kézre támaszkodó feje és a felső testének egy része látható. Szemüveges, szakállas képe már önmagában is valami megnyugtató garanciát nyújt az üvegben rejlő sör minőségét illetően. Az üvegre ragasztott három címkéből természetesen a frontoldali a leglátványosabb. A sör színére hajazó vörös háttérben felül a kupakon is látható író grafikája látható kétoldalt a születési és halálozási dátummal, alatta az eredeti aláírásának másolatával. Ez alatt áll szép nagy betűkkel a Klostermann felirat, majd a sörtípus megnevezése, a polotmavy ležák, azaz félbarna láger. A főcímkén még két szöveg látható, amely a sör pasztőrözetlenségét hirdeti, valamint azt, hogy főzésekor négyféle malátát használtak fel a kiváló sörfőzők!

A hátsó címke ugyan kevéssé "nagy karakteres", és látványos, ám annál informatívabb. Itt ugyanis egy hosszabb szövegrészben a sör teljes leírását kapjuk. A felhasznált négyféle maláta pontos megnevezése (amely röviden megismétlődik a szöveges rész után is) mellett jelzik, hogy a sör legalább 60 napon át érlelődik a hűvös pincékben és csak ezt követően kerül szűrt, de nem pasztőrözött formában palackozásra. A z információk közül még egy fontosabbat is tartalmaz a hátcímke és ez pedig a szavatossági idő. Mindezek ugyan ékes cseh nyelven olvashatók, ám itt jön be a nyakcímke fontos feladata, főként az exportra is szállított sör fogyasztói, illetve a forgalmazói számára. De erről, valamint a dobozos változaton is rejlő további információkról a következő cikkünkben írunk.

Doboz vagy üveg? Az örök kérdés?

Sok-sok évvel ezelőtt írtunk egy cikket a „megosztó” dobozos sörről és ez a megosztás azóta még inkább fokozódott, akárcsak az akkor már erősen érződő fogyasztási trendek. Annak idején bemutattuk a pozitívumai mellett (pl. a fény károsító hatásának elmaradása) a doboz negatív oldalát is, többek között a kevéssé környezetkímélő voltát, amelyet részben a begyűjtési nehézségek, a visszaáramlás problémássága okozta. Ez napjainkra hazánkban annyiban változott, hogy ma már a korábban eldobható italcsomagolások betétdíjassá tétetelével egyre több országban, köztük Magyarországon is vonzóbbá tették a visszaváltását. Így ezeken a helyeken jelentős mértékben kerülnek vissza a sörös dobozok is az újrahasznosítás rendszerébe. Ám világszerte ez még továbbra sem általános intézkedés, így legtöbbször még mindig ott dobják el a dobozokat, ahol éppen kiürülnek, jobb esetben valamelyik hulladékgyűjtő edényzetbe helyezve.

A dobozos sör ugyanakkor egyre népszerűbbé vált az elmúlt 10 évben, elsősorban a fiatal fogyasztók körében és ez a trend még mindig erősödik. Sajnos továbbra is elsősorban a legkiválóbb minőséget biztosító csapolt sörök arányát szorítja vissza, de erősen éreztetik a hatásukat a „konkurens” üveggel szemben is Ahogyan 8 éve írtuk, a doboz már nem csak a jövő, hanem nagyon erősen a jelen. A doboz népszerűsége miatt a cseh sörgyártó cégek, így a Strakonicei Sörgyár is rákényszerült a doboztöltő berendezés beszerzésére és üzemeltetésére. Ugyan összességében jóval megdrágítja a doboz a sör árát (csak a sörös doboz „felmatricázása”, pusztán az alapanyag (!) szinten majd 30 forintnyi cseh koronával növeli meg a gyártási költséget), de a fogyasztók igénylik a könnyebb, trendibb, kényelmesebb csomagolásokat. A doboz könnyebben lehűthető, mint az üveg, ám jóval hamarabb fel is melegszik a benne lévő nedű. Kényelmesebb elvinni belőle mondjuk egy hatos adagnyit egy szabadtéri partira, vagy házibuliba, esetleg a parkba, vízpartra. És ezek a kényelmi szempontok ma már elég széles réteg számára jelent többet az üveghez képest. Így akár hiszünk az üveg csomagolás minőséget jobban megőrző mivoltában (pedig ez már nem is annyira igaz), akár annak eleganciájában, stílusában, tartósságában (ez viszont maximálisan az) a doboz népszerűsége vélhetően végképp tovább nő. A kérdés már inkább csak az, hogy meddig, vagy éppen az, hogy meddig maradnak meg a sörösüvegek.

A strakonicei doboztöltő

Serpénz, sörpénz, sörpénzecske

Sokszor az az érzése az embernek, hogy napjainkban egyre inkább csak a pénz és a pénzért megvehető dolgok, tárgyak, szolgáltatások számítanak, így a pénz lassan mindennél fontosabbá válik. Pénzért próbáljuk megvenni tudásunkat, egészségünket, szórakozásunkat, azt, hogy szeressenek minket vagy éppen csak azért kell a pénz, hogy mások orra alá dörgölhessük mennyivel is különbek vagyunk náluk. Persze ez volt mindig, mondhatnánk, és ez feltehetően igaz is, ám ebben a felgyorsult világban, a globális információ-áramlásban fulladozva minden eddiginél gyakrabban és erősebben érnek minket a gyors és sok pénz megszerzésre ösztökélő impulzusok. És ez bizony igencsak megterheli az egyéb gondoktól is telített elménket. Mindezek mélázgattam, mikor a régi újságok között böngészgetve egy általam eddig még nem ismert pénzfajtára bukkantam.

„A bajor király katonáinak ezentúl a fekvési hely különbségéhez képest – serpénz cím alatt – fejenkint 4-6 pengő pótlékdíj adand.” – így szól egy 1846-os Nemzeti Újság írása. Ugyan nem állítom, hogy rögtön megértettem a mondat értelmét, de a serpénz, későbbi cikkekben sörpénz fogalom felkeltette az érdeklődésemet, ezért utánanéztem, hogy pontosan mi is lehetett ez. És a kutakodás során nem is egy jelentésre bukkantam. Lássuk melyek ezek:
Nos az egyes számú jelentés a már említett katonai élethez kötődött. A bakák, altisztek, tisztek bizonyos esetekben, pl. gyakorlatok során meghatározott mennyisségű extra juttatáshoz juthattak, amelyet sörpénznek hívtak, utalva arra, hogy mire is lesz ez az összeg nagy valószínűséggel elköltve.
Angliában akadt, amikor a munkások, akiknek korábban sört adtak juttatásként, egy idő után, nagy bánatukra már csak sörpénzt kaptak. Ugyancsak Angliábban volt, amikor a mészárosoknak sörpénz, míg a feleségüknek köténypénzt fizettek.
Németföldön Biergildnek, azaz sörpénznek hívták a borravaló ősét, de sörpénznek hívták azt az adót is, ami a sörfőzés, sörértékesítés után szedtek be, gazdagítva a város, a király vagy éppen a nemes vagyonát.

A legutolsó példák pedig 1946-ból származnak. Ebben az évben Magyarországon újságreklámok bíztatták arra a munkásokat, hogy a cégüktől sörpénzt kérjenek. Ez azért volt különösen fontos, mert az akkori hiperinflációs közegben a villámgyorsan elértéktelenedő pénz helyett egy stabil „fizetőeszközhöz” juthattak. Mintegy természetben kapták meg a juttatásukat, mivel a munkások a sörpénz ellenében garantáltan megvehették a Dreher sörüket.

Máshol a vendéglátóhelyek adtak az elfogyasztott sörök után sörpénzt, mint zsetont és ezeket gyűjtve még további kedvezményekhez is juthattak a sörivók. Erről szól ez a kis idézet: „Most rendeli harmadik pohár sörét. A pincér minden pohár sör után lelkiismeretesen leteszi a sörpénzt. Húsz pohár sör után a huszonegyedik ingyen van. Még tizenhetet kell innia és a tizennyolcadiknál visszaálmodhatja magát a régi világba: kiváltságos lesz, ingyen kap valamit Egy pohár sört!”