Egy kis nyári hírcsokor

Hamarosan a szokásos egyhónapos szünetet tartunk a Jaromír Krónikákkal. Így szezonzáró cikként nézzünk körbe a házunk, az általunk forgalmazott egyik cseh sörfőzde és a cseh sörgyártás valamint a sörfogyasztás háza tájékán.

Kezdjük azzal, hogy ugyan a megszokott módon a Csengery utcai Jaromír Sörpince szeptember végéig még zárva tart, de a Márvány utcai Sörbisztró egy kis rövid szünet és a vasárnapok kivételével rend szerint, a belváros ékessége, a Jaromír a Templomhoz pedig állandóan várja a sör és remek ételeket szerető vendégeit. Ez utóbbinál a nyár ellenére a pince is kiváló sörözési helyet tud biztosítani, hála az új és remekül működő légkondicionáló rendszernek. Várunk mindenkit szeretettel!

Egy kis info a rakovníki Sörgyárról, ahol a Bakalář, Černovar és Pražačka sörök készülnek. Ugyan még hosszú idő van addig hátra, de a sörgyár már meghirdette az idei nyárzáró fesztiválját, melyet idén szeptember 6-án rendezik már az udvarukon. Koncertek, gasztronómiai különlegességek, régi autó bemutató és legfőképp sör, köztük az egyedül csak itt fogyasztható specialitás várja a látogatókat. Ha valaki szeretne részt venni egy hamisítatlan cseh sörgyári fesztiválon itt a remek alkalom. Válassza úticélként Rakovníkot!

 

Csehországban nagy felháborodást keltett az a tény, hogy a cseh sör Németországban olcsóbb, mint szülőhazájában. A Pilsner Urquell jellemzően 26 és 39 cseh korona körül vásárolható Csehországban, míg a német szomszédoknál már akár 17 korona értékű euróért is megkapható. Sem a gyártó cég, sem a nagykereskedők nem tudnak, akarnak egyértelmű választ adni a miértre, így feltehetőleg üzleti stratégia, terjeszkedési törekvés és/vagy egyedi szerződések állhatnak a háttérben. Összességében azért történhet meg mindez, mert a Plzeňsky Prazdroj sörgyár túlságosan is dominál az otthoni piacon és így könnyedén megteheti, hogy magasabban tartsa az árakat. Ha hirtelen sokan úgy döntenének, hogy nem isznak Pilsner Urquellt, akkor a gyárnak is csökkentenie kellene az árakat és a hasznát. Addig is marad a nem jogszerűtlen, de nem szimpatikus emelt belső árazás.

Csehországban egy friss felmérés szerint a megkérdezettek egyötöde hetente többször is fogyaszt alkoholt, és minden tizennegyedik cseh ember szinte naponta iszik. Ez utóbbi nem is csoda, hiszen hogyan is lennének másként világelsők a csehek az egy főre jutó sörfogyasztás terén! 😊

Végezetül szeretnénk megköszönni olvasóinknak, a Jaromír Sörözők eddig és reményeink szerint jövőbeni vendégeinek, hogy minket választottak! Kívánunk mindenkinek pihentető nyaralást, remek időt, önfeledt kikapcsolódást és sok-sok sörélményt! 

Cseh sörfőzőmesterek Magyarországon

A XIX. század közepe hatalmas változást hozott a világ sörfőzésében. Josef Grollnak köszönhetően Pilsen városában ekkor, egész pontosan 1842-ben született meg az a láger, amely a sör sztenderdjévé vált. Az új áttetsző, aranybarna folyadék iránti igény hamarosan teljesen átalakította a korábban sokkal kisebb volumenben és labilisabb minőségben főző sörgyárakat, főzdéket. Sok régi főzde persze nem bírt megváltozni és feladta a működését, mások azonban megújultak. És emellett sok új sörgyár is épült Csehországban, és Európa többi részén is. Ez alól nem volt kivétel az Osztrák-Magyar Monarchia másik fertályán fekvő Magyarország sem. Ám egy dolog egy új magyar sörgyár megépítése, ám megint más magának a sörnek az elkészítése. Hiszen ehhez ugyanúgy szükséges a technika mellett a megfelelő szakértelem is, amelyet az első időszakban szükségszerűen importálni kellett a pilseni sör szülőhazájából Csehországból. Így érkeztek Magyarországra a cseh sörfőzők, akik fontos szerepet játszottak a magyar sörfőzés történetében.
 

A képen Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőzőmestere látható

Ugyan korábban már akadtak olyan cseh mesterek, akik még a nagyobb „kereslet” előtt jöttek hazánkba, mint például a keszthelyi Reisch család, akik miközben a helyi közösség szerves részévé váltak a helyi sörfőzdét is üzemeltették. Vagy meg kell említeni Gruber Gusztáv sörfőzőt, aki az 1840-es évektől bérelte Szegeden a Hét pacsirta vendéglőt. Ő ugyan soha nem tanult meg magyarul de a piaristáknál nevelkedett fiaikból a korabeli híradások szerint „jó magyarok” váltak. Ám ezektől a példáktól eltekintve többségében a cseh sörfőzők a XIX. század végén, a XX. század elején érkeztek a frissen alapított magyar sörgyárakba. Dreher Antal 1907-ben Rt.-vé alakult sörgyára mellett három magyar sörgyárat is felhúztak a fővárosban. 1892-ben a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., 1910-ben a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak és 1912-ben pedig a Fővárosi Serfőzde kezdte meg a működését, míg emellett 1892-be Nagykanizsán és 1895-ben Sopronban is sörgyárat alapítottak. Ezen sörgyárak többségéhez érkeztek cseh sörmesterek, akik irányították az aranyló nedű készítését. A magyar komlótermesztők panaszkodtak is amiatt, hogy a cseh sörfőzőmesterek ragaszkodnak a cseh žateci (saaz) komló használatához, pedig az import helyett a magyar komlót is használhatták volna. Ahogyan azt panaszukban írták: „a sörgyárosokkal, igazgatóikkal elhitették, hogy jó sört csakis cseh komlóból lehet készíteni, illetve, hogy a magyar komló kifogástalan minőségű sör előállítására nem alkalmas.” Akár igazuk volt a cseh mestereknek, akár nem, de kétségkívül igen jelentősen hozzájárultak a magyar sörgyártás felvirágozásához. Az I. Világháború végeztével persze ennek a kapcsolatnak jobbára vége szakadt, de a második világháborút követően újból erősödött a cseh(szlovák) – magyar sörfőzés tudás átadás. Ám sörgyári szinten sajnos mégse értük el az átlag cseh szintet, erről tanúskodnak érzékszerveink, megkóstolván egy mai magyar vagy cseh sört. 

A Fehér Ház söre

A mindössze 47 éves Barack Obama 2009-ben számos tekintetben hozott változást az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek sorában. Az angol felmenőkkel bíró, de már amerikai anyától és kenyai származású apától Honoluluban született Obama megnyerve a 2008. évi elnökválasztást ugyanis az USA első színes bőrű vezetője lett. Mivel 4 évvel később újból megnyerte a választásokat ezért egészen 2017-ig töltötte be az elnöki pozíciót. Ez alatt a nyolc év alatt ugyan erősen ellentmondásos eredményeket ért el, de a Time magazin két alkalommal is megválasztotta „Az Év Emberének” és 2009-ben megkapta a Nobel békedíjat is. De mi köze van Obamának egy sörös oldalhoz? Hát lássuk csak.

Barack Obama nem csupán szerette a jó sört, de első ciklusának végefelé úgy érezte, hogy ennél még aktívabb feladatot kell felvállalnia. 2011-ben beszerzett egy saját házi sörfőző berendezést és azt a kérést adta a Fehér Ház séfjei felé, hogy a konyhán főzzék le az „elnöki sört”. Így született meg a White House Honey Ale, avagy a Fehérházi Mézes Sör, az első sör, amelyet a ház falai között lefőztek. Az alapvetően kis mennyiségben (úgy 10 gallon / 38 liter) elkészített sör egy része palackozásra került és különféle eseményeken, mint pl. az amerikai foci éves ünnepét jelentő Super Bowl nagydöntő alkalmából rendezett fogadáson került a meghívott kevesek között feltálalásra. Dakota Meyer az afganisztáni háború legmagasabban kitüntetett katonája külön kérte a lehetőséget, hogy Obamával közösen fogyaszthasson el a Fehér Ház söréből és ezt a kérését már csak a jó PR miatt is, de szívesen teljesítették. Az elnöki székhelyen főzött sört amúgy egy speciális kategóriához lehetett sorolni. Belga duppel, tehát trappista jellegű sör, ám az élesztő és a komló Angliából származott, és egy kis, a Fehér Ház kertjéből származó méz is került bele. Így afféle különleges hibridnek lehetett hívni. A mézes ale mellett később készült egy mézes porter változat is.

A lelkes és felettébb kíváncsi külvilág felszólította a Fehér Házat a sörök receptjének nyilvánosságra hozatalára és ezt meg is tették. A receptek nyilvánosak lettek és több főzde is lefőzte őket, de Obama regnálását követően a továbbiakban már a Fehér Házban nem főzték le őket. Így mindez megmaradt egy rövid, de érdekes történetnek, a sörök világának hosszú történelmében.

A hírhedt Tízcentes sörest II. – A pokoli meccs

Ahogyan az a kétrészes cikkünk előző részéből is kiderült: már az ominózus Cleveland Indians – Texas Ranger baseball meccs előtt is feszült volt a viszony a két csapat és a szurkolóik között. A korábbi texasi incidenst követően a két csapat edzője is tovább fokozta a feszültséget a másik fél hergelésével. Ehhez társult a vártnál jóval nagyobb tömeg megjelenése a meccsen, tele a sok-sok alkoholra éhes fiatallal, a majdnem ingyenes, tízcentes sör szabályozatlan vásárolhatósága és már kész is volt a katasztrófa receptje. A párviadal kezdetekor egy ideig csak a nézőtéri bulihangulat fokozódott, de ebből még a játékosok kimaradtak. Az első kisebb, inkább mókás incidensre akkor került sor amikor a texasi vendégek már 5-1-re vezettek. Először egy csajszi futott be a pályára, megvillantotta a kebleit és megpróbálta megcsókolni a vezető bírót, aki ezt nem honorálta. Nem sokkal később egy csaknem teljesen meztelen, mindössze egy zoknit viselő férfi futott be a pályára. Ne feledjük, ez 1973, a hippikorszak, amikor efféle megnyilvánulások nem számítottak ritkának. Ám nem sokkal ezután egy apa-fia páros rohant be és villantotta meg csupasz alfelét.

Miközben további berohanások akasztották meg a mérkőzést, immáron tűzijátékok, petárdák is előkerültek valahonnan. A Rangers egyik játékosát hot dogokkal dobálták meg, sőt egy alkalommal még egy üres boros hordócska is majdnem eltalálta. Hogy egy tízcentes sörös eseményre mégis miért vitt magával valaki bort, az kész rejtély. A játéktéri egyre sötétebb meccs hangulatot továbberősítették a nézőtérről érkező füstbombák és a bizony nagy mennyiségben elszívott marihuána felhőcskéi. A sör pedig csak folyt és folyt. Az első készlet már a meccs első felében elfogyott ezért a gyárnak egy újabb szállítmányt kellett indítani a meccsre, hiszen a szervezők nem akartak szégyenben maradni. Az egyre alkoholosabb állapotba kerülő tömegek pedig még türelmetlenebbé váltak. Tegyük hozzá, hogy a józan nézők egy idő után látták a veszélyt és különben sem állt jól a csapatuk és távoztak. A sörmarketing azonban nem állt le és mivel a csapos lányok feladták a reménytelen küzdelmet az egyre agresszívebb és magukat egyre nagyobb macsóknak gondoló férfiakkal így már azt is megengedték, hogy közvetlenül a sörös tartálykocsiból csapolják az emberek a poharaikba a sört. Így vált a tízcentes sör immáron ingyen sörré.

A meccs közben az említett zökkenőkkel haladt tovább egészen addig, amíg az Indiánok ki nem egyenlítettek. Ekkor egy nem csak örömtől ittas emberke befutott a pályára és el akarta lopni az egyik texasi játékos sapkáját. A megijedt célszemély inkább ledobta a földre a fejfedőt és közben tett egy rugó mozdulatot a rárontó szurkoló felé. De eközben megbotlott, amiről a csapattársai és az edzője azt hitte, hogy megtámadták, így nyomban a védelmére keltek. Nem is kellett más a clevelandi szurkolóknak, vagy kétszázan rohantak be a pályára és körbevették a texasiakat. Az elképesztően részeg szurkolók egy részénél kések, láncok és a stadion üléseiből felszaggatott lécek is voltak. Az érzékelhető lincshangulatot azonban a hazai csapat sem hagyhatta tovább, ezért ütőkkel a kézben ők is berohantak a pályára és a saját, teljesen megvadult szurkolóikkal szemben a texasi ellenfelük védelmére keltek. A játékosok így egymást segítve be tudtak menekülni az öltőzőikbe, ahová bezárkóztak, de a menekülés közben mind ők, mind a játékvezetők sérüléseket szenvedtek a bedobált vas ülések, kövek és más tárgyak miatt. Vagy 20 percen át zajlott még a randalírozás, a besörözött népek még a pálya alappontjait is ellopták. Ekkor érkezett meg végre a helyi rendőrség, aki lassan rendet tett. Meglepetésre csak 9 szurkolót vettek őrizetbe. A történetnek ezzel azonban még nincs vége. A fiaskót követően alig egy hónappal később megrendezték a Tízcentes sörest második részét, de ekkor már jócskán tanulva az előző akció katasztrófáiból. Ugyan ekkor még nagyobb tömeget vonzott a második esemény, de immáron csak két pohár kedvező árú gyenge sört kaphatott egy személy és a meccset 200 rendőr felügyelte. Rendbontás nem történt.
 
A második és harmadik kép forrása: sbnation.com