A hírhedt Tízcentes sörest I. - Előzmények

1974 június 4., egy felettébb nevezetes nap mind a baseball, mind az amerikai sörrajongók történetében. De miért is? Idézzük fel azt a nevezetes eseményt, amely akár az elbaltázott PR akciók remek példájaként is bevonulhatott volna a tankönyvekbe! Nos ezen a nyári napon a Stroh nevet viselő, mára már megszűnt (talán nem véletlenül) detroiti sörgyár egy különleges promóció keretében kívánta a sörét népszerűsíteni ezúttal Clevelandben. Az Indians nevezetű helyi első osztályú (Mayor League), ám amúgy nem túl sikeres és emiatt kevés szurkolóval büszkélkedő baseball csapat aznap egy texasi ellenféllel (Rangers) mérte össze tudását. A helyi csapat vezetése szeretett volna több szurkolót bevonzania a meccseire a Stroh pedig úgy vélte, hogy ez egy kiváló lehetőség a sörük és a sportrajongók kapcsolatának elmélyítésére. A sörös akció Clevelandban nem volt előzménynélküli és példátlan hiszen három évvel korábban sikerült egy teljesen problémamentes Nickel Beer Dayt tartaniuk. Ám ezúttal ez a törekvés túlságosan is sikeresnek bizonyult.

Az akció keretében az amúgy 64 centes sör árát levitték 10 centre (ez kb. ma 220-230 forint lehet), azzal a kitétellel, hogy egyszerre csak 6 (!) sört lehetett venni. Mármint egy adott sorbanállást követően…ám senki sem akadályozta meg, hogy az ember még egyszer, kétszer, sokszor sorban álljon. Azaz tulajdonképpen bármennyi tízcentes sörhöz lehetett jutni a meccs során. Márpedig egy baseball meccs nem éppen a legpörgősebb sportágak közé tartozik, tulajdonképpen akció-szünet-akció-szünet majd sok szünet ritmusban működik...és nagyon sokáig, hiszen egy-egy találkozó átlagban három órán át tart. Bizony ez alatt az idő alatt sok-sok hiperolcsó sört lehet elfogyasztani és ez ebben az esetben meg is hozta a szinte előre megjósolható eredményét. A sör védelmében tegyük hozzá azért azt is, hogy a későbbi történéseket még egy további tényező is megalapozta. Ugyanis a két egymással megmérkőző csapat, az Indians és a Rangers alig hat nappal korábban már tettlegességig vezető összetűzésbe keveredett egymással. Pontosabban a Rangers szurkolói hazai környezetben sörrel dobálták meg a Cleveland kispadját, ezzel persze felettébb felbosszantva az Indians szurkolókat.

A meccs elkezdődött és az ital bizony rendesen folyt. A sör eredetileg csak 3,3 %-os lett volna, de a hordók között előfordultak 5-6%-os sört rejtők is, ami már korántsem ugyanazzal a hatással bírt. Az előzetes elvárásokhoz képest csaknem duplájára duzzadt, több mint 25 ezres nézőseregben igencsak megnőtt a helyi, amúgy alkoholtilalom alá eső 10 év alatti fiatal nézők száma, hiszen úgy nagyjából senki sem foglalkozott azzal, hogy ki is fogyasztja a söröket. A sok sör persze hamarosan megemelkedett hangulathoz vezetett, amely először csak poénosabb, később már kevésbé vicces tettekre sarkalta a nézőket. Történetünket hamarosan folytatjuk!

František Dostál, a cseh életérzés fotósa

A Facebookon a sörös oldalakon rendszeresen előkerül egy-egy régi, fekete-fehér fénykép, melyek korra és nemre tekintet nélkül önfeledten söreiket kortyolgatva a nyári meleget élvező embereket ábrázolják. A hölgyek urak nem fotómodellek, van bizony némi kis női hurkácska, vagy vastagabb bokácska és óriási férfi sörhas is. Ám nincs pózolás, minden olyan természetes, mintha mi is részei lennénk az adott jelenetnek. Szinte árad a képekből az életszeretet, a természetesség. Van bennük egy pici finom önirónia, de a bántó szándék nélkül. A sörözés bemutatása nem az alkoholfogyasztást dicséri, hanem azt, hogy a sör a csekélyke és emiatt igencsak értékelendő szabadság, lazítás része. És hogy ki készítette ezeket a remek hangulatú képeket? Ő nem volt más, mint František Dostál, Csehszlovákia, majd az önálló Csehország egyik legismertebb fotóművésze, fotóriportere. Az 1938-ban született és 2022-ben elhunyt fotográfus, szinte élete végéig aktív maradt, de legismertebb képeit még a szocialista érában készítette. Bátran mondhatjuk, hogy ami a cseh irodalomban Hrabal, az a szenzációs cseh fotósok sorában Dostál.

Dostál fotói jellemzően nem szándékoltan művésziek, nem kegyetlenül realisztikusak, nem is elvontak. Inkább afféle sokszor finom humorral tálalt korabeli társadalomkritikák. Fényképeinek egy része talán sok műértő számára túlzóan nosztalgikusok, nem eléggé intellektuálisak, ám hihetetlenül őszinték. Ezért nem csoda, hogy előszeretettel közölték le a különféle magazinok és népszerűek manapság is. Minden további írás helyett álljon itt néhány sörös kép, Dostál remekművei közül.

Állva inni a sört? Szabad, illik vagy tiltott?

Brünn városában két olyan sörözőt is ismerünk, ahol többnyire nincsenek székek, vagy más, ülésre kitalált bútordarabok, csak magas asztalok. A vendégek egy-két helyen maximum a fal mentén tudnak néhány vékony priccsen megpihenni egyébként pedig csak az asztalokra való támaszkodás vár rájuk. A sörözők igen népszerűek így a sörözni kívánó embereket láthatóan nem zavarja az ülő alkalmatosságok hiánya. De mi is a „hivatalos” vélemény az állva ivásról? Jó-e, rossz-e, szabad-e? Járjuk körbe ezt a témát?

Kezdjük az egyik szélsőséges véleménnyel melyet pár éve egy indiai orvos fogalmazott meg, mely megállapításokat felkapta világsajtó. Nos egy bizonyos Dr. Vipul Rustgi szerint nem szabad állva inni mert attól gyomorbajosok, ízületi gyulladásosok leszünk, károsodik a vesénk, a szívünk, a májunk. Persze nem tudhatjuk, hogy ezt hány évtized alatt érhetjük el, de azért jobb félni, mint megijedni? 😊 Bizony annyiban mindenképpen igaz ez a vélemény, hogy ha állva isszuk a sörünket, akkor könnyen lehet, hogy sokkal gyorsabban le tudjuk gurítani azt és a gyors utántöltés után könnyebben elérjük a pityókás állapotot, amely bizony egy nem túl vidám másnapossághoz vezethet.

Az állva ivás nem is volt mindig, mindenhol engedélyezett sem. Albany államban (USA) például 1934 májusában engedélyezték törvényileg azt és Chicagoban ha minden igaz még mindig tiltott állva inni. Ugyancsak tilos volt egykor a brit haditengerészeknek a hajóikon állva inni. Ugyanakkor azért a legtöbb országban ez a szokás sohasem okozott nagy problémát. Napjainkban pedig már szinte nem is kérdés, hogy iszunk-e állva sört vagy más folyadékot hiszen például a fesztiválok nagy részén is állva fogyasztjuk el a söreinket, legalábbis addig, míg a lábainkban van erő. Utána meg már úgyis mindegy.

Végeredményben szinte mindegy, hogy állva vagy ülve isszuk meg sörünket, a lényeg, hogy mindezt ne kutyafuttában, hanem lenyugodva, pihenve tegyük. Így a szomjunkat is oldjuk és egy picit ki is lépünk a mindennapok mókuskerekéből.

Hogyan fotózzunk sört?

Ez van, a mai világ végleg megváltozott. Ki vagyunk éhezve a kommunikációra, legyen az audiovizuális, szóbeli vagy írásbeli. Az utóbbit persze csak úgy a közösségi média szintjén, posztolgatva, kommentelgetve, chatelgetve stb. És emellett a folyton kezünkben lévő mobilunk is átalakult afféle mindenféle élmény rögzítő varázseszközzé. Filmeket készítünk arról, amit látunk, az élményről, amit átélünk, fotózzuk a körülöttünk lévő világot, ismerőseinket és az ismeretleneket. És ha már egyszer rögzítettük akkor, ha csak lehet rögtön meg is osztjuk azt a környezetünkkel, várva arra, hogy milyen hatást is váltunk ki vele. És nincs ez másképp a sörrajongók körében sem. Nem tehetünk róla. Ha elénk kerül egy új, általunk eladdig még nem ismert sör, vagy egy frissen csapolt korsó sör ellenállhatatlan vágyat érzünk annak vizuális megörökítésére, és megosztására. De ha már egyszer úgyis ezt tesszük akkor legyen a felvételünk minél jobb. Ezért álljon itt néhány tipp, miként is fotózhatjuk a sörünket, sörözésünket profibb módon.

Mindenekelőtt tudatosítani kell magunkkal, hogy a sör nem csupán egy ital, hanem élmény, közösség és hangulat. Ennek megragadása többnyire sokkal fontosabb, mint maga. Ám ez csak a kezdet, érdemes néhány fotós ötletet is megfogadnunk. A titok alapvetően a fényekben, a kompozícióban, az őszinte pillanatok megragadásában és a hangulat hiteles visszaadásában rejlik. Egy korsó sör fotózásánál a fény a legfontosabb tényező. Az oldalfény – lehetőleg természetes fény egy ablakból, vagy egy lágy mesterséges fényforrás – kiemeli a sör színét és áttetszőségét, míg a háttérből érkező világítás hangsúlyozza a habot és a buborékokat. A direkt vakut érdemes elkerülni, mert éles csillogást és tükröződést okozhat az üvegfelületen. Kültéri fotózásnál az aranyóra – vagyis a naplemente előtti meleg, lágy fény – különösen kedvező, míg beltéren a meleg tónusú, sárgás vagy borostyán fények teremtik meg a hangulatos, otthonos környezetet.

A sör frissességét nemcsak az időzítés biztosítja – vagyis, hogy közvetlenül töltés után fotózunk –, hanem az is, ha a korsót jeges vízzel öblítjük le előtte, így párás lesz, ami hűs, friss hatást kelt. Megjegyezzük, hogy a profi fotósok a hosszan megmaradó habot szimpla tejszínhabbal vagy borotvahabbal érik el, ám így tönkreteszik az értékes nedűt. A kompozíció is legalább ilyen fontos: a háttér legyen letisztult, például fa, sötét kocsmapult stb., amely nem vonja el a figyelmet a sörös korsóról. Díszítésként jól mutathat mellette egy söralátét, egy kupak, komlótoboz vagy malátaszemek stb.. A képet érdemes alacsony szögből készíteni, mert ettől a korsó robusztusabbnak, hangsúlyosabbnak hat. Persze felülről is lehet, ha maga a hab nem fontos a számunkra, csak a sörös korsó látványa. Ha embereket fotózunk sörözés közben, az őszinteség és a pillanat a lényeg. A legjobb képek elkapottak és nem beállítottak. A technikai beállításokról is sok mindent írhatnánk, de ezt ha a mobilunkat használjuk leginkább a telefon fényképkészítő kapacitása és a szoftveres támogatása határozza meg. Ezért érdemes a mobilunk ebbéli képességeit megismerni, esetleg valamilyen appot letölteni. Összességében egy jó sörös, sörözős fotó nemcsak azt mutatja meg, hogy mi történik, hanem azt is, hogy milyen érzés ott lenni.