A változatosság vagy az állandóság gyönyörködtet?

A sörök világa rendkívül széles, melyet gyakorta egy fa lombozatához vagy inkább a terméseihez is hasonlítanak. Az alap törzsről, azaz a sörélesztő, a víz és a különféle növényből (túlnyomó többségében persze gabonából) nyert maláta/cukor hármasából (majd a legtöbb ágán a komlóval alkotott négyeséből) számos nagyobb, majd kisebb ág ágazik el, egészen addig, míg az adott sörhöz el nem érkezünk. Ez a fa nem egy holmi kis csenevész fácska, inkább egy bőtermő cseresznyefához hasonlatos, melynek vannak satnyább és szebb, pirosabb és kevéssé piros termései is.

Napjainkban egy rendkívül érdekes és izgalmas korszakban élünk, amikor ez a bizonyos fa a „sörforradalomnak” is hívott mozgalomnak köszönhetően elképesztő módon kezdte el a különféle új ágait növeszteni és a korábbi jóval egyszerűbb fánk így egy hatalmassággá gyarapodott. Míg korábban a stabilitás kapott főszerepet a sörfőzés során, azaz a megbízható, mindig ugyanolyan minőség előállítása, addig mára elsősorban a kisüzemi sörfőzdék esetében a minél változatosabb íz-, aroma- és színvilágú, összetételű sörök főzése került előtérbe. A kicsik példáját alapul véve, a fogyasztói igényekhez igazodva pedig a nagyobb sörgyárak is elkezdték kibővíteni vagy felújítani a repertoárjukat. A változatosság gyönyörködtet mondja a szólás, de valóban így van a sörök esetében is? Nos a vélemények erősen megoszlanak. A fogyasztók egy vaskos hányada továbbra is szinte csak a hagyományos alsóerjesztésű söröket, mondhatni a stabilitást keresi és csak korlátozottan enged teret az új ízélményeknek, új sörfajtáknak. Kevés kiválasztott sört szeretnek, bennük bíznak és elégedtettek a megszokott ízekkel és a hozzá társult élményekkel. Egy szűkebb réteg pedig szinte már nem, vagy nem túl szívesen fogyaszt mondjuk hagyományosabb láger söröket és inkább csak az új söröket keresi, legyen az gose, sour, IPA féleségek stb. vagy még extrémebb italok. Ők a kísérletező főzdék legkedvesebb vendégei, hiszen bármely, esetleg hibásra is sikeredett sört is el lehet náluk „sütni”. És persze vannak azok a sörisszák is, akik ugyan láger vagy valamilyen alap ale sör pártiak, de időnként teret engednek más, különlegesebb söröknek is.

Összességében a sörfogyasztási szokások terén is sokfélék vagyunk és egyikünk se előrébb való, ám mindentől függetlenül azért érdemes néha a sörfánk tőlünk eddig távol álló terméséből is fogyasztani mert ez egy olyan csoda gyümölcsfa, ahol szinte minden termés egy új gyümölcs. Hamarosan például jönnek a Jaromírokba a szezonális nyári sörök, amiket később részletesebben is a vendégeink figyelmébe ajánljuk!

Knédli, az isteni knédli

Ha a cseh konyháról, cseh ételekről esik a szó, egy étekről, pontosabban köretről sohasem feledkezhetünk meg és ez pedig a csodálatos knédli. A knédli ugyanis megkerülhetetlen a csehek étkezésében, egy olyan stabil alap, amelyre nap mint nap építkeznek. A knédli már sok-sok évszázados múltra tekint vissza és számos más országban is ismerik, készítik és fogyasztják (pl. Ausztria, Németország). Egy igazi közép-európai találmány, ám Csehországban valóban igazi kultusza van. Amellett, hogy valamennyi élelmiszerüzlet elmaradhatatlan része az ország számos pontján speciális Knedlárnákban azaz knédli boltokban is megvásárolhatjuk mindenféle változatukat. Mert a knédli nem csak egyféle változatban létezik, de nem ám!

És mik ezek a változatok? Először is van az egyes számú alapknédli, a zsemlés knédli, amely kenyérszerű és puha. Akkor igazán jó, ha képes magába szívni a húsos feltétek illatos, finom szaftját. Afféle kenyérpótló, amellyel jókat tunkolhatunk az ételünkből. A másik alapknédli a tömör burgonyás knédli, melyet inkább sültek mellé szolgálnak fel. A harmadik gyakori knédli típus a Karlovy Vary-i, azaz Karlsbadi knédli, ami a pirított zsemlekockáknak köszönhető barna színéről és homogénnek nem nevezhető belsejéről ismerhető fel. Sokan ezt tartják a legfenségesebb knédlinek. A negyedik, kevésbé ismert knédli fajta a szőrös knédli, amelynél a nyers, lereszelt burgonyához tojást és lisztet adnak, majd kanállal forró vízbe szaggatják és viszonylag rövid ideig főzik, majd forró zsírban forgatják meg őket, és a tetejükre pirított hagymát tesznek. Párolt káposztával vagy pluszban sertéspecsenyével fogyasztják.

Ezeken kívül vannak a pirított szalonnákkal, petrezselyemmel, majoránnával, szerecsendióval, pirított vagy száraz zsemlével, kiflivel dúsított változatok is: szalonnás knédli, tiroli knédli, bécsi knédli, gombás knédli. Ezeket gombóc vagy rúd alakúra formázzák, szeletelik vagy egészben tálalják, némelyiket levesbetétként is fogyasztják. Vannak persze töltött knédlik, köztük a füstölt hússal töltött knédli vagy a különféle desszert knédlik, mint gyümölcsös knédlik, melyek tésztája természetesen kelesztett, belsejük pedig az áfonya, barack, szilva, eper lekvárt vagy magát a gyümölcsöt rejtik el, és gyümölcs öntetekkel, olvasztott vajjal meglocsolva tálalják. Ugye milyen gazdag a knédlik világa? Ideje megkóstolni őket a Jaromírok egyikében, másikában!

Jéghoki VB 2024 és az örök Jaromír!

Ahogyan törzsvendégeink jól tudják a Jaromír Sörözők – Éttermek névadója Jaromír Jágr, a valaha volt legsikeresebb és legismertebb cseh jégkorongozó, aki nem csak hazájában, de az egész világban számos rekorddal büszkélkedhet. Mivel még továbbra se akarja végleg szögre akasztani a korcsolyáját így szinte nem is csoda, hogy évről évre dönt meg újabb és újabb csúcsokat. A legutóbb azzal lepte meg a rajongóit és a jéghoki sport szerelmeseit, hogy csapata, a Kladnói Lovagok mezében immáron 52 évesen és 63 naposan lépett pályára a Vsetín elleni cseh elsőosztályú meccsen. De ez nem ám csak egy „nyugdíjas” ember reklámértékű megjelenése volt, egyáltalán nem! Jaromír remek játékkal és egy góllal vette ki részét csapata győzelméből! Ezzel ő lett a profi meccsen valaha pályára lépett legidősebb jéghoki játékos és egyben a világ legidősebb profi jégkorongozója, aki gólt szerzett! Gratulálunk neki és még sok-sok aktív esztendőt kívánunk mindannyiunk nagy örömére!

De a jéghoki híreknek nincs ezzel vége, hiszen május 10. és 26. között 2015 után újból Csehországban rendezik a jégkorong világbajnokságot! Idén a magyarok nem szerepelnek a világ legjobb 16 nemzeti válogatottja között ezért is mindenkit arra bíztatunk, hogy szurkoljon a cseh csapatnak, amely péntek este egy nehéznek ígérkező Finnország elleni meccsel kezdi meg szereplését. Csehországban a jégkorong a legnépszerűbb sportág, így nem csoda, hogy felfokozott a várakozás a mérkőzésekkel kapcsolatban. A találkozókat Prágában és Ostravában rendezik meg, ahol ingyenes kivetítőkön szurkolói zónákban is meg lehet tekinteni, ezzel csaknem átélve a helyszíni szurkolás tökéletes hangulatát. A sörök itt, a zónákban ugyan egy csöppet drágábbak lesznek, de a meccsek mellett koncertekben, vetélkedőkben és persze fergeteges hangulatban lehet részünk! A jó kis rangadók után pedig érdemes egy kis cseh sörrel kielemezni az eredményeket és itthon mi is lenne más jobb helyszín, mint a Jaromír Sörözők egyike, másika! Várunk minden jégkorong rajongót a VB alatt és persze utána is!

A pálinkafőzés kezdete Magyarországon és Csehországban

A Jaromír Sörözőink italválasztékának szerves részét alkotják a tömény italok, azon belül is a magyar és cseh gyümölcspárlatok, Ez utóbbiakat ugyan, ha „de jure” nem is hívhatjuk pálinkának (hiszen csak a magyar változat hívható ezen a néven) ám „de facto” mégiscsak azok. Így bocsátassék meg nekünk, hogy most a cseh földön készült szőlő- és gyümölcspárlatokat is pálinkának nevezzük. A pálinkafőzés története mindkét országban sok-sok évszázadra tekint vissza, de a párlatokról szóló első írásos bizonyíték még ennél is jóval régebben, valamikor időszámításunk előtt a XII. századból maradt ránk, mégpedig némileg meglepő módon Indiából. A szeszfőzés technikája ezt követően hamarosan megjelent Kínában is, ám csak jóval később, vélhetően arab utazók (egyes kutatók szerint egy bizonyos Abul Khasim orvos) segítségével jutott el Európába is, ahol addigra már szintén hozzákezdtek, saját technikák alkalmazása révén a szeszfőzéshez. Ám egészen a XIII. századig a korszerűbb lepárló eszközökkel az arabok rendelkeztek Európában, ami kicsit ellentmondásos, lévén, hogy hitbéli okok miatt nem is ihattak alkoholt.

A szeszfőzés a középkorban folyamatosan terjedt országról országra, városról városra és az akkortájt égő víznek is hívott ital a pestisjárványok korában, mint védőital (az „élet vizének” hitték és hívták) kifejezett népszerűségre tett szert. A pálinkaivás a XV. századra olyan szintűvé vált, hogy számos városban már tiltani is kellett. Csehországban a pálinkafőzés is ekkortájt, IV. Károly német-római császár uralkodása alatt vette kezdetét. Egy az 1420-as évekből származó kódexben pedig egy korabeli prágai desztillálót ábrázoló rajz is látható. Ebben az évszázadban alapozta meg a hírét a ma napig nevezetes vizovicei pálinkafőzés, amely ebben a korszakban még csak szőlő alapú volt. Magyarországon szintén a XV. században vette kezdetét az ekkortájt még nem pálinkának, hanem „égettbornak” hívott ital készítése. Korábban már ugyan tettek említést Károly Róbert felesége köszvényének borpárlatos kezeléséről, de ez még elég egyedi használat lehetett. Az első magyar párlatfőzésekre Pozsony környékén került leginkább sor, ám a szeszfőzés hamarosan tovaterjedt az országban még a török hódítás ellenére is. A XVI. században ugyanakkor Csehországban már nem csak szőlő vagy borpárlatokat főztek, de már igazi gabona- és gyümölcspálinkákat is. Persze maga párlás igen kezdetleges technikával történt így a végeredmény is sokszor gyalázatosra sikerült. Magyarországon a pálinka szó használata a szlovák palenka szó átvételével 1630-ban vette kezdetét, de ekkor még a gabona-, bor- és gyümölcspárlatokat egy kalap vették, pontosabban egy néven hívták. Ennyit a pálinkafőzés kezdetéről és ezúton rebegünk hálát mindazoknak, akiknek köszönhetően ma ezt a remek italt élvezhetjük.