Folytassuk a cseh konyhával foglalkozó cikkünket és nézzük
meg, hogyan vélekedtek a honfitársaink róla a magyar sajtó hasábjain. 1971-ben
a Természetjáró Magazin így ír: „A cseh konyha ízletes, különösen sörös és
cukrászsüteményeiről híres. A legtipikusabb cseh étel a sertéssült knédlivel és
káposztával (veprové knedlik zeli), a rostélyos (roscenka), a pacalleves (drstkova
polévka), valamint a kacsa- és libasült knédlivel. Érdemes megkóstolni a sült
kolbászt, a morva szafaládét. Italnak a pilzeni sört és a Karlovy Vary Biterát
(gyomorkeserűt) ajánljuk.” Ez utóbbi lényegében a közismert Becherovka
volt. Bizony, aki a természetet járja az meg is éhezik és éhes embernek kell a
kalória! 😊

1980-ban egy valóságos áttörést jelentő cikk jelent meg az
Esti Hírlap hasábjain. A szerző kihangsúlyozta, hogy sokan tévedésben vannak a
cseh konyhát illetően, mivel azt hiszik, másból sem áll, mint knédlis és párolt
káposztás disznósültből. Példaként hozza Prága egyik kultikus söröző-éttermét,
a Kehelyhez (U Kalicha) nevezetű helyet, ahol olyan ételek készülnek, mint a Kehely-gulyás,
a Palivec szósz, Müllerné rostélyos, Huszár rolád, sült csirke
táborilelkész-módra, putími sertésborda illetve a felvágottal kevert, rántott
krumplis érme.

Egy évvel később már a Magyar Konyha hasábjain is hosszan
szólnak a cseh konyhaművészetről. A cikk mondanivalóját így összegezhetnénk:
Ugyan továbbra is jellemző jelentős zsír és szénhidrát használat, ám a szerző
felhívja a figyelmet a csehek gombagyűjtő hagyományára, valamint a gombából
illetve annak felhasználásával készített étkek változatosságára. Csehországban
sokféle előétel közül (lásd a saláták bősége) lehet választani, de aránylag
kevés fajta levest főznek. A cikk szakavatott írója is megállapítja, hogy a
csehek a marhahúst kifejezetten kedvelik, utána jön a sertés, a baromfi (közte olyan
érdekesség, mint az akkor még nálunk ismeretlen és ma sem elterjedt füstölt
csirke) és a magyarokhoz képest nagyobb mennyiségben fogyasztott hal. A köretet
a knédli, a krumpli variációk és gyakran a a párolt káposzta adja. A Magyar
Konyha egy másik számában külön felhívják az utazók figyelmét, hogy „külföldön
ne keressenek hazai ízeket. Ne rendeljenek Gulasch-t, gulas-t, gulyást, mert
csalódni fognak. Kóstolják meg, mit esznek az ottaniak. Csehszlovákiában
például a tejszínes mártással, knédlivel tálalt bélszínt vagy a sertéssültet
knédlivel és párolt káposztával. Biztosan ízleni fog és rájönnek: nemcsak
pörköltből áll a világ.”

Ugyancsak a cseh konyha gazdagságára hívja a figyelmet egy
másik cikkrészlet, melyet a fenti képen olvashatunk. Összességében
megállapíthatjuk, hogy már a bársonyos forradalomig, Csehszlovákia felbomlásáig
is sokat változott a korábban Karel Čapek által keményen kritizált cseh konyha
és ez a napjainkig tovább folytatódott. Természetesen vannak és lesznek ételek,
melyektől nem mentesül a cseh gasztronómia, egy jó csülök, kolbász, cseh
gulyás, kacsacomb vagy akár egy sertéshúsos knédlis káposztás csoda remélhetően
mindig is a meghatározó része marad ám, mindezeken túl számtalan más, persze a
csehek ízlésvilágára szabott egészségesebb, könnyedebb étek ugyanúgy
megtalálhatóak mind a vendéglátóhelyeken, mind otthon a konyhában. Aki
kíváncsi, hogy miként készítjük mi a csehes ételeket az feltétlenül keresse fel
a Jaromír söröző-éttermeink egyikét másikát.