Hanzli, a ferting fickó

Hol volt, hol nem volt, valamikor még a „Rákóczi korban” volt egy Bräu Michel nevezetű bécsi vendéglő, ahol a csapra vert közkedvelt aranysárga söröcske a Johannis Bier nevet viselte. Történt egy húsvéti ünnep vége felé, hogy a kocsmából elfogyott a Johannis sör. A házigazda azonban nem adta fel könnyedén és hogy teljes szégyenben ne maradjon a vendégek elé lépve kijelentette: ugyan Johannis már nincs, de Hanzl, azaz hordó alján maradt sörmaradék (Bierrest) nagy bőségben van, és ezt pintenként egy réz pénzért szívesen oda is adja. A legenda szerint azóta hívják a megmaradt sört hanzlinak. Ezt a hordó alján maradt hanzlit gyakorta újból hozzáadták a friss sört tartalmazó söröshordó tartalmához, mert nem okozott komolyabb minőségi problémát, de legalább nem veszett teljesen veszendőbe. A hanzlit hazánkban magyarosítva ferting fickónak, vagy csak simán fickónak is hívták.

Hanzli persze nem csak a régi hordók alján maradt, de a csapolás során is bőven keletkezett és keletkezik a mai napig is. Elég csak egy ilyen-olyan okból túlhabzó sör már csorog is vagy a tálcára, vagy egy gyűjtő pohárba a jobb sorsra érdemes de veszendőbe menő drága söröcske. Nem csoda hát, hogy a pénztárcájuk vastagságára érzékeny, a sör minősége iránt viszont annál érzéketlenebb vendéglátók szíve fájt minden ekképp elveszejtett csepp láttán és igyekeztek „megmenteni”. Így a teljes egyenlőség jegyében gyakorta valamennyi fogyasztó kapott a csapolt sörébe egy kis hanzlit is. Ez a „szokás” egy időben olyannyira elterjedtté vált, hogy már nem csak a mellécsurgatott sört töltötték vissza, de az el nem fogyasztott, korsókban hagyott langyos sörmaradékokat is. Nem csoda, hogy a fogyasztók számos alkalommal követelték hangosan egy hanzli ellenes törvény megszületését, amely aztán a közegészségügy érdekében meg is született. Sőt 1907-ben az olaszországi Raguza városában egy vendéglátóst három hét elzárásra ítéltek illegális „hanzlizás” miatt. A hanzli kérdés egyidős a sörökkel, de ma már szerencsére csak jóval ritkábban tapasztalhatjuk meg ezt a nem túl fogyasztóbarát magatartást. Ehelyett a vendéglátóhelyek inkább beárazzák a véletlenül vagy a hab lecsapásánál elcsorgó sör okozta veszteséget. Félnivalónk a maradéksör ilyetén felhasználásától így a vendéglátóhelyek többségében már nincs, de ha mégis ilyet tapasztalnánk, nyugodtan szóljunk fel ellene, és inkább ne is térjünk vissza ezen kocsmákba.