Jean Anthem Brillat-Savarin, a francia konyhaművészet egyik
nagy alakja valamikor a XIX. század első fertályában ekképp szólott: „Az evés
öröme minden koré, minden társadalmi osztályé, minden napé. Megfér a többi
örömökkel együtt és utolsónak marad meg hogy vigasztaljon bennünket, miután a
többieket elvesztettük.” Bizony, bizony legyen akár egy minket hirtelen érő nagy
bosszúság, vállunkat terhelő gond, ólmos fáradtság, szörnyű nekikeseredés, amíg
le tudunk ülni egy tál illatozó étel elé és a kanalat – villát – késünket a szájunkhoz
tudjuk emelni, már egy kicsi, de fontos lépést meg is teszünk háborgó lelkünk
megnyugtatása végett. Ahogy azt szokták mondani, tele gyomorral a világ is
gömbölyűbb lesz. Enni jó, az evés örömet okoz, de ehhez természetesen az is
kell, hogy étkünk finom és kívánatos legyen. A Jaromír a templomhoz
sörházunkban, éttermünkben ezért is kapnak kiemelt figyelmet a konyha alkotásai,
az étkek, melyeket még a söröket kevéssé szerető vendégeink is rendszerint nagyra
értékelnek.
Az étlapot a legsikeresebb ételek megtartása
mellett igyekszünk rendszeresen megújítani, így még a változatosságra vágyó
törzsvendégeinknek sem kell csalódniuk. Egy cseh húsos fazék, egy fahéjas szilvaleves
derelyével vagy a napi leveseink egyikével kezdődhet a lakománk. Csehes
főételeink sorából nem hiányozhat a csülök, a kolbászkák és a
marhapofa, melyeket akár egy kétszemélyes tálra vegyesen is megkóstolhatunk.
Megismerkedhetünk a különféle loksákkal, a finom kenyérlepényeinkkel, vagy az
egyedi burgereink egyikével, másikával. Az étkezésünket pedig akár Kučerova
mama kalácsával, akár egy csokipralinés palacsintával vagy éppen kemencében
sütött barackos túrógombóccal zárhatjuk. Szerintem nem is kell mást mondanunk.
Akár örömünkben, akár szomorúságunkban de vessük bele magunkat a Jaromír szakácsai
által megalkotott finomságokba. Megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése