Az evés öröme, avagy irány a „templomos” Jaromír!


Jean Anthem Brillat-Savarin, a francia konyhaművészet egyik nagy alakja valamikor a XIX. század első fertályában ekképp szólott: „Az evés öröme minden koré, minden társadalmi osztályé, minden napé. Megfér a többi örömökkel együtt és utolsónak marad meg hogy vigasztaljon bennünket, miután a többieket elvesztettük.” Bizony, bizony legyen akár egy minket hirtelen érő nagy bosszúság, vállunkat terhelő gond, ólmos fáradtság, szörnyű nekikeseredés, amíg le tudunk ülni egy tál illatozó étel elé és a kanalat – villát – késünket a szájunkhoz tudjuk emelni, már egy kicsi, de fontos lépést meg is teszünk háborgó lelkünk megnyugtatása végett. Ahogy azt szokták mondani, tele gyomorral a világ is gömbölyűbb lesz. Enni jó, az evés örömet okoz, de ehhez természetesen az is kell, hogy étkünk finom és kívánatos legyen. A Jaromír a templomhoz sörházunkban, éttermünkben ezért is kapnak kiemelt figyelmet a konyha alkotásai, az étkek, melyeket még a söröket kevéssé szerető vendégeink is rendszerint nagyra értékelnek.



Az étlapot a legsikeresebb ételek megtartása mellett igyekszünk rendszeresen megújítani, így még a változatosságra vágyó törzsvendégeinknek sem kell csalódniuk. Egy cseh húsos fazék, egy fahéjas szilvaleves derelyével vagy a napi leveseink egyikével kezdődhet a lakománk. Csehes főételeink sorából nem hiányozhat a csülök, a kolbászkák és a marhapofa, melyeket akár egy kétszemélyes tálra vegyesen is megkóstolhatunk. Megismerkedhetünk a különféle loksákkal, a finom kenyérlepényeinkkel, vagy az egyedi burgereink egyikével, másikával. Az étkezésünket pedig akár Kučerova mama kalácsával, akár egy csokipralinés palacsintával vagy éppen kemencében sütött barackos túrógombóccal zárhatjuk. Szerintem nem is kell mást mondanunk. Akár örömünkben, akár szomorúságunkban de vessük bele magunkat a Jaromír szakácsai által megalkotott finomságokba. Megéri!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése