Az afrikai eredetű meleg levegőnek köszönhetően szeptember
eleje óta immáron már második alkalommal élvezhetjük ki az évszakhoz képest
jóval kellemesebb időjárást. A hajnalok ugyan hidegek, de a kora délutántól derült,
napos és csaknem szélcsendes idő lelkesen csalogatja a szabadba az embereket.
Ismét tele vannak a még nyitva tartó kerti sörözők, sörteraszok, így a Jaromír
a templomhoz szabadtéri székei-asztalai is. Ezt a szívet is melengető időjárást
hívják vénasszonyok nyarának vagy másképpen indián nyárnak. De honnan is
erednek ezek az előszeretettel használt kifejezések?
A sokak által csak némi ellenérzéssel használt vénasszonyok
nyara (Németországban Altweibersommer, oroszul babije ijeto, csehül babí léto)
kifejezés mögött, minden szóbeszéd ellenére nem az idős hölgyek gúnyolása áll
(na jó, azért egy picit igen). Hajdanában a szegény vidéki Magyarországon és
persze Közép-Európa más országaiban is bizony spórolni kellett a fűtéssel. A
jellemzően vert falú, ritkábban kő vagy vályogházakat csak akkor kezdték el
fűteni, amikor már nagyon muszáj volt. Ezért amikor a megszokott szeptember közepi-október eleji
„második nyár” beköszöntött az idős nénik előszeretettel ültek ki melegedni a
ház előtti padra, lócára. Innen ered a vénasszonyok nyara, de eme kifejezés
helyett gyakorta az angolszász eredetű indián nyarat is szoktuk használni. Az indián
nyár elnevezés eredete nem teljesen ismert, vélhetőleg az év azon (októberi) időszakára
utal, mikor az észak-amerikai indián törzsek vadászatra indultak. Egy biztos, egyes
európai irodalmi művekben már a XVIII. század második felétől használták ezt a
kifejezést, amely később Magyarországon is meghonosodott. De akár ennek, akár
annak is hívjuk ezt a finom időt egy a fontos, élvezzük ki minden percét, amíg
be nem köszönt a hideg tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése