Komlószüret idején

Minden sörbarát jól tudja, hogy az 1516-ban hozott bajor sörtisztasági törvénynek megfelelően a sör csupán háromféle anyagból állhat: víz, árpamaláta és komló. (Az élesztőt, melyet persze beazonosítatlanul is használtak, csak a XIX. században fedezte fel Louis Pasteur). A víz természetesen az alap, a maláta adja a sör „testét” és erjedésével az alkoholtartalmát, de mihez is kell a komló? A keserűségéhez - vághatnánk rá rögtön, de ezzel csak súlyosan leegyszerűsítenénk a komlónak a sörök ízesítésében betöltött kiemelkedő szerepét. 

Az Európában őshonos komlót (Humulus lupulus) már az ókorban is használták, mint gyógynövényt, ám a sörfőzés során való felhasználására csak jóval később került sor. A holland-német sörfőzdék a XIII-XIV. században tettek először komlót a sörlébe, ám Angliában erre csak a XVI. század elejétől nyílt mód. Ezt megelőzően VI. és VIII. Henrik király egyaránt tiltotta a komló sörbe főzését, mondván hogy csak elrontja a sör minőségét és melankolikussá teszi az embert. A komló összetételéről, egészségügyi hatásairól egy későbbi cikkünkben részletesebben írunk ám azt már most is elárulhatjuk, hogy a komló nővirágzata jellegzetes toboz-pikkelyek belső részén található mirigyek gyantát, olajat, csersavat és más anyagokat tartalmaznak, melyek a sör zamatát adják, továbbá gátolják az ital ideje korán történő megromlását.

1516 óta természetesen már jócskán eltelt az idő, és azóta kiváló sörök készülnek árpamaláta nélkül is (itt nem a magyarországi tömegsörökhöz adott kukoricagrízről beszélünk), vagy további anyagok hozzáadásával, de a komló szerepe változatlan, a sörfőzésnél mondhatni kihagyhatatlan (jóllehet volt szerencsénk már egészen iható komló nélkül készített sört is innunk). Mindezért ilyenkor, a komlószüret idején igyunk egy-két remek cseh sört a komló tiszteletére.