A koronavírus elleni védelmi intézkedések részeként világszerte zárták, vagy éppen zárják be a különféle vendéglátóhelyeket. Arról, hogy egy kocsma, étterem, kávézó mitől nagyobb fertőzési gócpont, mint mondjuk egy tömegek által megszállt szuper-hipermarket, egy pláza vagy akár egy tömegközlekedési eszköz, arról bizony sokat lehetne vitatkozni. Ami azonban megváltoztathatatlan és rendkívül szomorú tény, hogy a vendéglátóhelyek tulajdonosai, dolgozói a vírus terjedése elleni lépések egyik nagy vesztesei lettek. A múltban a sörözők-éttermek általános bezárása ilyen léptékben szinte még sohasem fordult elő, de azért kíváncsiságból egy kicsit utánanéztünk annak, hogy az elmúlt másfél évszázadban mikor is tervezték a kocsmák-sörözők stb. működésének korlátozását vagy mikor is húzatták le velük egy időre vagy végleg a rolót.
Nos a múltban és a jelenben is gyakorta megtörtént, hogy a vendéglátóhelyek nagy számban zártak-zárnak be, melyek hátterében sokszor a jellemzően igen magas adóterhek mellett, egyéni üzletpolitikai hibás döntések, személyi problémák vagy más egyedi gondok is álltak. Ám mindezeken túl számos más kocsma-nyitvatartást veszélyeztető tényezők is előfordultak. Pl. 1859-ben a francia Somme városának prefektusa mindazon kocsmák bezárásával fenyegetőzött, ahol politizálni mertek az emberek. 1920-ban a spanyolnátha járvány miatt jelentősen korlátozták a vendéglátóhelyek nyitvatartását itthon is, de nem záratták be őket. A katolikus egyház és számos lelkes híve a múlt század első évtizedeiben szakadatlan harcot vívott a kocsmák ellen, de jellemzően csak azt szerették volna elérni, hogy vasárnap és ünnepnapokon ne legyenek nyitva. 1939-ben az Egyetemes Tanítószövetség az angol minta alapján követelte, hogy a kocsmák Magyarországon se legyenek nyitva szombat estétől hétfő reggelig. A sörözők-éttermek jelentős része a világháborúk alatt is folyamatosan működtek, ám a rend mindenkori őrei és persze a mögöttük álló politikusok szigorú szemmel figyelték működésüket. Ezért nem csoda, hogy pl. 1947. októberében a kommunista vezetés alá kerülő hazánkban mintegy példát statuálva csaptak le az ún. „luxusjellegű” szórakozóhelyekre. Kávézókat, sörözőket, eszpresszókat zárattak be, a tulajdonosaikat pedig azon nyomban internálták, azaz munkatáborba küldték. A magyar kocsmabezárás ugyanakkor elég enyhére sikeredett az akkori bolgár lépésekhez képest. Bulgáriában összesen majd ezer szófiai kocsma bezáratásáról döntöttek (500 maradt). Innentől kezdve egy ideig 800 lakosra csak egy szeszkimérés jutott, minden kocsmát be kellett zárni a közintézmények, iskolák, gyárak 200 méteres körzetében. De ennyit a múlt szomorú eseményeiről, mi most már egyre csüggedtebben várjuk a szebb jövőt, a magyarországi vendéglátóhelyek újranyitását. Kérünk titeket, szurkoljatok nekünk és addig is vegyétek igénybe elviteles vagy kiszállításos szolgáltatásainkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése