Csak egy mozdulat, és már fel is hangzik a jól ismert szisszenés. Életünkben már számtalanszor hallgattuk nagy élvezettel egy sörösüveg nyitását, vizsgáltuk meg odaadással a frissen lepattintott söröskupakot. Egy tárgy, melyet sokan előszeretettel gyűjtenek, mások műtárgyakat készítenek belőle, van múzeuma, és használták már pénzpótlóként is. De mióta is létezik ez a kicsi, de annál fontosabb tárgy, a söröskupak? A története még a XIX. század végéig nyúl vissza. A szénsavas italok, közte a sörök palackozása hosszú időn át nehéz feladatnak bizonyult. A palackban kialakuló nyomásnak ellenálló záróelemként hosszú évtizedeken át a drótokkal a palackhoz rögzített kerámiadugót, fadugót, szövettel kombinált megoldásokat vagy éppen fémplombát használták. Ezek a módszerek azonban vagy túl költségesek voltak, vagy nem működtek megfelelően. Sokszor szivárgott ki a palackból az értékes nedű, robbant fel nyitás közben a palack vagy a nem megfelelő szigetelés miatt megromlott a palackban a sör. Megbízható, praktikus megoldásra volt szükség, így nem csoda, hogy csak 1882 és 1890 között egyedül az Egyesült Államokban csaknem 300 ötlet született arra, hogy miként is nézzen ki egy ideális palackzáró kupak. Végül 1892-ben egy amerikai, egész pontosan baltimore-i gépészmérnök, egy bizonyos William Painter (1838-1906) fejéből pattant ki az ideális megoldás. Egy korona alakjára emlékeztető fémkupak, melyet egy egyszerű gép tud a palack szájára rögzíteni, ellenáll a kis mértékű nyomásnak, és mégis könnyen eltávolítható.
Az elkövetkező évtizedekben a sörfőzdék, illetve az üveg palackokat készítő cégek ugyan eleinte csak lassan, vonakodva álltak át a korona kupak használatára, de a világsiker elkerülhetetlen volt. Így nem csoda, hogy 1930-ra már a fél világ söröspalack záró kupakjait az időközben elhunyt Painter örökösei vezette Crow Cork and Seal nevezetű cég készítette. A koronakupak a megszületése óta csak igen keveset változott. A kupak alsó felén bélésként eleinte egy papír majd kis parafa korong használtak, később mindezt az 1950-es években lecserélte egy műanyag bélés. Az 1960-as években kidolgozták a lecsavarható kupakokat is, de lényegében a koronakupakkal kapcsolatban minden más változatlan a mai napig is. Persze a Painter féle söröskupak mellett sokáig más palacklezáró eszközöket is használtak, és használnak a mai napig is, mint például a csavaros bakelit kupakot, ám a korona söröskupak világuralma töretlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése