Bakalář sikerek Londonból

Egy jó bornak nem kell cégér, így hangzott egykor a mezei bölcsesség, ami napjainkban már nem éppen nevezhető sikeres eladási stratégiának. Korunkban bizony a remek termékeknek, így természetesen a finom cseh söröknek is szüksége van a hírverésre. Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, a saját gyerek a legszebb a világon így a sörös világban persze mindenki a saját sörét igyekszik feldicsérni. Ezért is van szükség arra, hogy időnként söreinket ne csak magunk próbáljuk minősíteni, hanem mások hozzáértők is, akik ilyen-olyan tükröt mutatnak fel számunkra. Persze minden ilyen jellegű bírálat, adott esetben egy sörminősítő versenyre való benevezés kétélű penge is lehet. Ha nem érkezik a remélt elismerés, vagy negatív kritikát kapunk a söreinkkel kapcsolatban az bizony nagyon fájhat. És nem csak fáj, de ugyanakkor nem is tudjuk felhasználni a söreink minőségének bizonyítására, a hírnevének öregbítésére, az eladás bővítésére. Mégis leszögezhetjük, szükség van ezekre a versenyekre, a külső kritikákra és nem csak a fogyasztók, a sörszakértők, hanem adott esetben a különféle sörimportőrök, sörnagykereskedők részéről is.

A rakovníki Bakalář sörgyár ezért is küldi el rendszeresen a söreit pár neves sör megmérettetésre, így az éves rendes londoni Craft Beer Awards bírálatra is. Ez idén se maradt el és a közelmúltban meg is érkeztek a remek eredmények. A sörgyár hidegkomlós sörpárosa, mind az alkoholos, mind az alkoholmentes változata remekelt. Az előbbi kiérdemelte az aranyat, míg a mentes tesója az ezüstérmet nyerte el. Ugyancsak a dicsőséges aranyat érdemelte ki a rakovníki prémium sör sorozatának világos láger tagja a Černovar světly, míg a feketébe hajló színű barna változata ezüstéremmel tette gazdagabbá büszke készítőit. A magunk részéről csak bíztatni tudjuk kedves vendégeinket is, hogy teszteljék és bírálják saját maguk is az említett és az említésre ugyan itt nem került, de a vendéglátóhelyeinken kapható további remek söröket! Egyúttal már most szólunk, közeledik a karácsony, érdemes sörös ajándékokban is gondolkozni!

Sört minden nap?

A sör fogyasztása sokunk számára a napjaink fontos részét jelenti. Ez számos embertársunk esetében egyenlő a mindennapi sörözés élményével, mások kisebb sűrűséggel élvezik eme remek italt, míg sokan csak alkalomadtán isznak egy-egy pohárka komlózott nedűt. Akik sűrűbben kortyolgatják söreiket azok gyakorta a sör megannyi valós illetve jó pár képzelt/vágyott pozitív hatását szokták emlegetni, míg az egészség védelmében korteskedők egyértelműen a mindennapi sörfogyasztás ellen szólalnak fel. A média, a különféle írott és online sajtó persze mindkét oldalt igyekszik megtámogatni, az adott médium profiljától vagy éppen az újságíró sörhöz való saját vonzódásának mértékétől függően. Lássuk milyen megfogalmazott sommás „szakvélemények” hangoznak el nap, mint nap, a mindennapi sörfogyasztásról.

„Ez most komoly: napi egy sör távol tarthatja a szívbetegséget” – Ennek igencsak örülünk, persze ha egy cikk címe úgy kezdődik, hogy „ez most komoly” elég nehéz komolyan venni magában a cikkben foglaltakat. „Azok a férfiak, akik naponta egy sört isznak, változatosabb bélbaktériumokkal rendelkeznek” – hirdeti egy újabb cikk, amelyet persze a közmondásos „brit tudósok” kutatásai alapján írtak. „A 102 éves néni titka: sört kell inni!  – Sokadszorra merül fel nagyon idős embereknek köszönhetően, hogy a mindennapi sörivás egészséges lehet.” Így szól egy újabb elképesztően „tudományos” cikk, amely egy amerikai hölgyről szól, akinek szinte orvosi előírása volt arra, hogy minden nap igyon fél liter sört. Sőt a cikk szerzői még egy 111 éves nénit is idéznek, aki egészen 105 éves koráig napi 3 (!) sörrel és egy whiskeyvel tartotta frissen magát. Higgyük el…De mennyi sört is lehet naponta elfogyasztani? Erre a kérdésünkre is megtalálhatjuk a sajtó böngészésével a szívünknek éppen legkedvezőbb választ. Míg a témához „sajnos” legjobban értő addiktológus szakember könyörtelenül jelzi: „Alkoholistának számítanak azok is, akik csak egy sört isznak naponta”, addig ha vigaszra vágyunk olvashatjuk akár az alábbiakat is: „A szakemberek szerint férfiaknál napi 2 pohár sör (2x 3.33 dl) megengedett, míg nőknél ez a mennyiség 1 pohár sörre tehető. Efelett még mindig nem beszélünk alkoholizmusról, csak mérsékelt italfogyasztásról, ám akinél a napi mennyiség meghaladja a 3 (nőknél)- 4 (férfiaknál) adagot, azoknak érdemes felülvizsgálniuk az alkoholhoz fűződő viszonyukat.” Ugye, hogy ez mindjárt jobban hangzik? Hiszen 0,666 liter sör (ez így majdnem az ördög száma lenne), oly közel áll a két korsóhoz. Az pedig már kellemes mennyiség.

De félre tréfa! Mi a magunk részéről támogatjuk a sörivásban rejlő minden pozitív hatás kinyerését, ám egyértelműen óvunk is mindenkit a túlzásba vitelétől. Vegyük komolyan az orvosi ajánlásokat, utasításokat is és próbáljuk kialakítani a sörrel való legoptimálisabb viszonyunkat!

A söröscímke

Míg a sör története sok ezer évre tekint vissza a sörös címke (vagy akár hívhatjuk sörcímkének is) még kétszáz éves múlttal sem bír. A sörfőzést ugyanis egészen a XIX. század elejéig nem lehetett tömegtermelésnek nevezni és eladdig nem is volt szükség arra (persze nem is nagyon volt mibe), hogy palackozzák és a palackokat valamiféle jelöléssel lássák el. Az üvegbe palackozás kezdetén még továbbra sem papírra nyomtatott felirattal jelölték meg az egyes söröket, jóval inkább magába az üvegbe préseltek, domborítottak egy-egy azonosításra alkalmas jelet, címert, betűket, a sörfőző nevét, monogramját vagy akár számokat. Ez csak a XIX. század derekán, az 1840-es években kezdett fokozatosan megváltozni. Angliában 1855 volt az az év amikor kezdetét vette a sörös címkék készítése, míg az Egyesült Államokban a polgárháborút követő időszakban, az 1870-es évektől vált népszerűvé a sörtermékek ilyetén jelölése.

Strakonicei sörös címkék

A nyomdatechnika fejlődésével lassan általánossá váltak a sörös címkék. Ám egy dolog a címke önkéntes használata, elsősorban marketing céllal és más amikor a használata általánosan kötelezővé vált. Csehországban a csehszlovák kormány 1921 december 1-ével írta elő a sörösüvegeknek címkékkel való ellátását. Azóta kötelező számos fontos információt feltüntetni az üvegbe, vagy manapság már a műanyagba töltött sörökön (a dobozos persze a címke szempontjából kivételt jelent). Ilyen információk a gyártó (sörgyár, főzde) neve (vagy a forgalmazóé), a termék neve és még soká folytathatnánk és hamarosan egy külön cikkben ezt folytatni is fogjuk! Ám a lényeg, hogy a sörcímke mára már nem csupán a sör elengedhetetlen elemévé vált, hanem a kiváló grafikusok (félő, hogy később már csak a mesterséges intelligencia) sorra rendkívül kreatív és maximálisan egyedi söröscímke változatokat készítenek, amelyek segítségével már messzire be tudjuk azonosítani a kedvenceinket. A sörcímkék világa rendkívül izgalmas így nem csoda, hogy sokak választották gyűjtőszenvedélyük tárgyává. Mi mezei nem gyűjtők is csodálkozzunk rá a címkék gazdag világára és mind arra, amit elárulnak nekünk!

Ne hibázzunk, libázzunk!

A jövő hét hétfői napján, azaz november 11-én ünnepeljük Szent Márton napját. Ezt az eseményt nem csak mi, hanem a törzsvendégeink is már türelmetlenül várják, hiszen jól tudják, ismét egy kulináris élvezetekkel teli libalakomán fogyaszthatják a szakácsaink által alkotott libafinomságokat. Sajnos a honfitársaink, beleértve magunkat is nem sűrűn fogyasztunk libát, de a Márton nap tiszteletére most vessük bele magunkat a „libázásba”. Idén mindhárom Jaromírunkban lesz mód a libaételek megkóstolására. A Jaromír Sörbisztróban és a Jaromír a Templomhoz étterem-sörözőnkben már a hétvégén megnyitjuk a libaételek sorát, míg a Jaromír pincében hétfőtől élvezhetjük a liba finomságokat. Tekintsük át immáron pontosabban arra, hogy miféle libaságok várnak majd ránk.

A Jaromír Sörbisztróban füstölt libamelles bableves, míg a „Templomban” libaleves gazdagon nyitja meg az étkek sorát. A kellemes bemelegítést követően három főételből választhatunk. Mindjárt elsőként finom libacomb párolt káposztával és hagymás tört burgonyával vár ránk. Ezt a klasszikus gasztrocsodát szerintünk senkinek nem kell bemutatni. Aki mégis mást szeretne annak zúzapörköltet tudunk ajánlani finom juhtúrós sztrapacskával. Ez is garantáltan kellemes feszülést okoz a gyomrunk tájékán, főleg ha valami finom cseh sörrel kísérjük le. De ha valami „modernebbre” fáj a fogunk, akkor se maradunk éhen, hiszem egy jó adag édesburgonyás és hagymalekváros kacsaburger (bocsi, ez az egy nem liba) is tökéletesen kielégíti minden vágyunkat. Persze egy jó kis desszert egyetlen lakoma végéről se hiányozhat, így szeretettel ajánljuk vendégeinknek a prágai csoki tortánkat. A csengery utcai Sörpincénkben egy picit más lesz a választék. A hétfői naptól a söreink mellé ugyanúgy fogyaszthatunk libamelles bablevest és e mellé zúzapörköltöt is, ám ehhez itt knédlit adunk. Ugye, hogy milyen jól hangzik mindez? Nincs is más teendőnk, mint hogy időben foglaljunk asztalt, mert étel-italból bőven el vagyunk látva, ám a helyeink száma természetesen nem korlátlan. Mindenkinek kívánunk jó kis libázást!