Újévi (sör) fogadalmak avagy BÚÉK!

Íme elérkezett az év utolsó napja, így itt az ideje nem csupán az elmúlt esztendő alapos kiértékelésének, hanem az újévi fogadalmainknak is. Bizony, bizony, akár bevalljuk, akár nem ilyenkor mi is számos fogadalmat teszünk a jövőre nézve, melyek nagy részét persze vagy nem tudjuk vagy talán szívünk mélyén nem is nagyon akarjuk betartani. A fogadalmaink egy része az egészségünk megőrzését, jobbítását célozzák. Ezek között alap, hogy szinte mindenki le akar adni jó pár kilót, többet akar mozogni, sportolni, egészségesebben akar táplálkozni (soha többet süteményt!) és így tovább. Megfogadjuk, hogy nem gyújtunk rá, kevesebb alkoholt fogyasztunk, kevesebbet tévézünk, nem hagyjuk, hogy az FB vagy más közösségi portál beszippantson minket. Ehelyett megfogadjuk, hogy többet sétálunk, túrázunk, lelkesebben végezzük az otthoni / kerti munkáinkat. Más fogadalmaink a munkánkkal, karrier céljainkkal kapcsolatosak. Letesszük a tizenöt év óta folyamatosan „tanult” szuahéli nyelvből a vizsgát, elvégezzük a „hogyan legyünk tíz perc alatt multimilliomosok” tanfolyamot, sikeresen befejezzük az aktuális iskolát vagy csak jobban beleássuk magunkat egy-egy szakmai témába. És vannak a magánéletünket, a személyiségfejlődésünket érintő fogadalmaink, melyek révén mindannyian nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhetünk, természetesen egy ideális pár vagy családi kapcsolatban. Úgy ám, a fogadalmaink, mint afféle tervek fogalmazódnak meg ilyenkor, az újév közeledtével és ahogyan a régi közmondás tartja: „Amikor egy terv megszületik, Isten elmosolyodik.”

Mi a magunk részéről némi sörrel kapcsolatos fogadalom megtételére bíztatunk mindenkit. Az első fogadalom legyen az, hogy továbbra is fogyasszunk kiváló minőségű, lehetőleg cseh söröket. Persze tegyük ezt mértékletes módon, egészségi állapotunkra maximálisan ügyelve, de azért használjuk ki a sör fizikai és mentális állapotunk erősítéséhez nyújtott segítségét. Második fogadalomként próbáljunk meg inkább társaságban, egy jó vendéglátóhely berkein belül sörözni. Nem az alkoholizmus „melegágya”, nem szimpla „kocsmázás” ha barátainkkal, vagy „csak” embertársainkkal egy légtérben fogyasztunk el egy-egy kiváló cseh sört és / vagy csehes étket ahelyett, hogy otthon nyitogatjuk sorra söreinket, családtagjaink nem feltétlenül legnagyobb örömére. De ha már otthon isszuk a sört, akkor fogadjuk meg, hogy csak minőségi sört viszünk haza, s megadjuk a módját az elfogyasztásukra, odafigyelünk a sör hőmérsékletére, a megfelelő pohár kiválasztására. Összességében fogadjuk meg, hogy megbecsüljük a sörünket, a sörözésünket, mert így megbecsüljük saját magunkat is! Ezzel a mondattal kívánunk mindenkinek sikerekben, cseh sörökben és egészségben gazdag Boldog Új Esztendőt!

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Jaromír Sörözők!

 

Karácsonyi készülődés remek sörajándékokkal és egy kis évértékelés

Villámsebesen közeledünk a karácsonyi ünnepek és az év vége felé. Hamarosan egy olyan év lezárását ünnepeljük, melynek eljövetelére se nem vágytunk, se nem számítottunk. A korábbi COVID sújtotta esztendőket követően mindannyiunkra ráfért volna már egy korlátozásoktól mentes, békés, nyugodt esztendő, ám a nagypolitika szereplői gondoskodtak arról, hogy ismét minden a feje tetejére álljon. Február végén a hazánkkal szomszédos országot, Ukrajnát megtámadta Oroszország, és ez a váratlan háború láncreakciót indított el szinte az egész világon. Valódi gazdasági világháború tört ki, melyben ismét a hétköznapi emberek váltak áldozattá. Az óriási infláció, a termékek, szolgáltatások szörnyű megdrágulása a törékeny családi költségvetéseket veszélyezteti, és mi, hétköznapi emberek semmi mást nem tehetünk csak reménykedünk a háború mielőbbi befejeződésében és a helyzet rendeződésében. A borzalmas alapanyag, termék árrobbanás, a rezsiköltségek őrületes megemelkedése a vendéglátóipart is drámai módon érintette, ám az emberek továbbra is, sőt ebben a háborús korszakban talán még inkább vágynak a jó ételekre, a finom cseh sörökre és a családias hangulatra. Ezt kívánjuk mi Jaromírosok nyújtani, tesszük ezt azért is, mert nap, mint nap tapasztaljuk vendégeink háláját még ha az árak nálunk is követték a jelentős inflációt.

Ám háború ide, háború oda idén is lesz karácsony, és idén is meg fogjuk ajándékozni szeretteinket, barátainkat, hiszen ezzel is szeretnénk kifejezni a hálánkat azért, mert vannak nekünk és segítenek megélni, túlélni még életünk legnehezebb időszakait is. Sőt idén is megajándékozzuk magunkat, hiszen szükség van arra, hogy saját magunkat is kényeztessük, jutalmazzuk. És ilyen ajándékokat akár nálunk a Jaromírokban is fellelhetnek, hiszen ajándék lehet egy-egy remek cseh sör vagy éppen kiváló cseh söröket tartalmazó díszdobozos sörválogatás és pazar ajándék lehet egy komplett cseh sörös-vacsora meghívás. Így ha megakadnánk a karácsonyi ajándékok kiötlésében bátran jöjjenek el hozzánk a Jaromírok bármelyikébe, és mi segítünk! És ha már nálunk járnak, kóstolják meg a strakonicei sörgyár karácsonyi speciális sörét a négymalátás Sváteční Speciál Dudákot, akár a szűretlen csapolt, akár a szűrt üveges változatában!

Miből igyuk a sörünket? I. rész: Bevezető

„Hogy igyuk a sört!?” - így kezdődik egy rövid, a Fővárosi Lapok egyik 1890. évi tavaszi számában megjelent híradás, amely egy mai napig is izgalmas kérdéssel foglalkozik. Hogyan is igyuk a sört, pontosabban miből is igyuk a sörünket? A cikk eme sokakat érdeklő kérdés megválaszolásul egy bizonyos dr. Schultze W., a liesingi (ma Bécs egyik külső kerülete) sörgyár kémikusát hívta segítségül, aki „tudvalevőleg hadat üzent az üvegpohárban kiszolgált sörnek”. A derék osztrák vegyész szerint a nap fénye már öt perc állás után felbontja a folyadékot, így óvakodni kell az üvegtől. A kémikus ezért nem, hogy a fedeles kőkorsókat ajánlja, de egyenesen a legbiztosabb edénynek az aranyozott ezüst korsókat (!) mondja. Ilyen ivóedényekre van szükség ahhoz, hogy „semmi se vegyüljön bele az italba”. Tehát elő a fedeles kőkorsókkal, de még jobb, ha fedeles cinkkorsónk van, sőt a legjobb, ha aranyozott ezüst korsóból sörözünk, mivel „az üveg, porcelán és faedény mit sem ér”.

Nos, attól tartunk, hogy a sör nemigen vált volna a világ legnépszerűbb alkoholos italává, ha Dr. Schultze tanításai valóban komolyan megfontolandóak. Ám szerencsére nem volt és nem is lett igaza a kémikusnak, és az üveg, pontosabban az üvegből készített poharak, korsók igenis megfeleltek a minőségi sörivás elvárásainak is. Ez egyúttal a bolygónk arany és ezüstkészletét is megvédte a végletes megcsappanástól, korsóvá alakulásától.  :) Ám az alap kérdés ettől függetlenül továbbra is fennállt, sőt a napjaink változatos sörválasztéka mellett még nagyobb hangsúlyt kapott. Tehát miből is igyuk a sörünket? Ennek a témának jártunk utána, és a következő hónapok során egy rövidke minisorozat keretében belekukkantunk majd a különféle söriváshoz való edények, poharak, korsók világába. Tesszük ezt azért, mert ahogyan az már előre sejthető, a főbb sörféleségek legmegfelelőbb, az adott sörökben rejlő ízek, aromák legtökéletesebb élvezetéhez leginkább passzoló poharakat igényelnek. Ám ahogyan azt már 1890-ben is megállapították a sörkedvelők: a rossz sör aranyozott edényben is rossz, míg jó sört nem ronthat el a legátlátszóbb üveg sem!

Jaromírjaink II. rész: A Templomhoz (cseh sörház)

Hajdanában-danában volt egyszer egy Jaromír Sörkert, amely a Városliget szélén egy egyetemi kolesz földszintjén és annak hangulatos udvarán üzemelt, büszkén hirdetve a cseh sörök és finom étkek kiválóságát. Mint egyike a főváros szégyenszemre igen kevés számú szabadtéri sörözőinek a Sörkert jó pár éven át fogadta a kolesz éhes szájai mellett a külső vendégeket is, amíg a mai napig sem éppen érthető módon az egyetem aktuális fura urai a megszűnése mellett döntöttek. Helyén máig nincs semmi, a döntés vesztesei leginkább az egyetemisták és a sörfogyasztók lettek. Ám a Sörkert igen rövid idő alatt áttette székhelyét pár tíz méterrel távolabb, egyenesen a Dürer Kert bejáratához. Itt vette kezdetét a Jaromír Mini Garden pár éves története, amely az egykori hatalmas, értékes ingatlanegyüttes jelenlegi teljes átformálása kezdetén zárásra is kényszerült. Ám olyan nincs, hogy ne legyen feltámadás és természetesen egy új Jaromír beindítása során erős szempont lett a szabadtéri sörözés lehetőségének megteremtése is.

2018-ban vette kezdetét a már korábban is ismert, és korábbi vendéglátóhely múltra visszatekintő söröző-étterem helyiség átalakítása a főváros VIII. kerületében. A Jaromír a Templomhoz egységünk névadója a Lőrinc pap tér egyik oldalán magasodó Jézus szíve-templom impozáns épülete lett. Kialakítása során minden résztvevő bele adott apait, anyait, hiszen a cél egy kiváló minőségű, autentikus cseh hangulatot árasztó söröző-étterem megalkotása volt. A Jaromír a Templomhoz hivatalosan 2018. december 10-én nyitotta meg kapuját. és már a kezdeti vendég visszajelzések is a siker jeleit mutatták. És így is lett. A sörszentély eddigi négy éve alatt visszatérő hívek sokaságát tudta magához csábítani, de ehhez természetesen nem csak a hangulatos, csehes-sörös fotókkal díszített falakra és más színvonalas belső berendezésre volt szükség. A strakonicei Dudák sörfőzde támogatásával, igazi márkasöröző, sörház várja itt a vendégeket, ahol a sörgyár legsikeresebb termékei mellett a rakovníki sörgyár egy-egy terméke is helyet kap. Az öt állandó sör mellett két időnként változó vendégsör elégíti ki a sörisszák szomjúságát. Ám nem csupán a sörök és más italok széles választéka ejti rabul az ide fáradó vendégeket, hanem a konyha kiváló csehes étkei is. Beugorhatunk egy laza déli menüre, vagy akár a délutáni-esti sörünk mellé is választhatunk valami ételfinomságot csalódás nem ér minket. Hermelin, kolbász válogatás, sztrapacska, csülök, hamburger stb…mi szem szájnak ingere…Ugyan belül és tavasztól késő őszig a tér szélén elhelyezett asztaloknál is elfér 90-90 ember, ám kivált egy társaságnak több, mint ajánlott az előzetes helyfoglalás. Mit is mondhatnánk mást, minthogy télen-nyáron irány a Templom, pontosabban a Jaromír a Templomhoz cseh sörház!

Alapinformációk

Cím: 1088 Bp, Lőrinc pap tér
Kapcsolat: +36 70 277 2435// jaromir.templomhoz@gmail.com // FB:
Nyitvatartás: Hétfő – szombat / 12-23 óra
Férőhely: 90 (az előzetes foglalás ajánlott!)
Sör és egyéb italválaszték: 5 állandó sör (jellemzően Dudák 11, Dudák 12, Klostermann hidegkomlós világos, félbarna Klostermann, Otavsky zlaty) és kettő vendégsörcsap // válogatott röviditalok, kisüzemi cseh pálinkák
Ételválaszték: csehes-magyaros meleg konyha, széles ételválaszték
Fizetési lehetőség, egyéb információ: készpénz, kártya
Figyelem! Szervizdíj van!
Egyedi, különleges információ: a pincébe vezető lépcsők a mozgássérültek számára nehézséget okozhatnak.

Foci VB 2022 – Sör katar(zis) nélkül

A labdarúgás, közkeletű nevén a futball avagy a foci nem létezhet szurkolók nélkül és a szurkolás "szinte" elképzelhetetlen sör, akarom mondani sörök fogyasztása nélkül. Focimeccset lehet persze végigizgulni "szárazon", üdítőt vagy éppen egy pohár bort kortyolgatva is, de azért egy korsó kellemesen hűvös sörrel a kézben egészen más érzés. Aki csak egy picit is vonzódik az aranysárga, borostyán vagy akár feketébe hajlóan sötét színekben pompázó komló és maláta alapú folyadékhoz az egy foci mérkőzés során automatikusan veszi elő a sörét, vagy ha még profibb, akkor magát a meccsnézést is egy vendéglátóhelyre szervezi. Különösen igaz ez, ha meleg van és a labdarúgás négyévenként megrendezésre kerülő ünnepe, a foci világbajnokság zajlik.

Mindez igaz, pontosabban csak igaz volt mindeddig, ugyanis a napokban kezdetét vett VB több szempontból is erősen rendhagyóra sikeredik. Azon túl, hogy a korrupció gyanúval beárnyékoltan Katarban „landoló” VB megrendezése november-december hónapokra csúszott el, hiszen a hagyományos nyári időszakban mind a sportolók, mind a szurkolók idő előtti hőgutában hunynának el, és amellett, hogy a rendező országgal kapcsolatban számos emberjogi probléma is felmerült, ráadásul a foci-szurkoló-sör „szent” háromságot is megtörték. A csaknem egy hónapig tartó eseménysorozat kezdete előtt mindössze két nappal az alkohol fogyasztását amúgy is erősen korlátozó muszlim ország vezetői, a katari királyi család úgy döntött, betiltja a szurkolói sörárusítást és persze sörivást a meccseken, sőt még a stadionok környékén is. Sört persze a VIP páholyokban fogyaszthatnak a szerencsések, a többiek pedig FIFA rajongói fesztiválfalvakban, és más, a rajongóknak fenntartott területen, illetve az alkoholvásárlásra kijelölt helyeken lehet venni. De aki sörhöz juthat az se bővelkedhet az élményekben. Egyrészt fejenként csak négy sört lehet vásárolni, másrészt maga sör is messze áll a minőségi sör fogalmától, ráadásul potom 5500 Ft összegű riálba kerül. Azaz korlátozott helyeken drágán lehet vacak sört inni…szuper. Ha valaki egy meccs alatt csak igen szolid három sört fogyaszt el, akkor a VB 64 mérkőzése során bő egymillió forintot kénytelen elköltenie, csak sörre...hm…Persze nem akarunk élettanácsot adni, de ennél nem értelmesebb ötlet, ha egy szurkolókból álló társaság betér a Jaromír sörözőink egyikébe másikába, ahol akár a foci vb követése mellett kiváló cseh sörök és csehes ételek remek választékát teheti magáévá? 😊

Jaromírjaink - I. rész: A Sörpince

Telnek-múlnak az évek, az idők során a változó-bővülő számú budapesti Jaromír Sörözők egyre ismertebbé váltak. Bátran kijelenthetjük, hogy nagy örömünkre a kezdetek óta már egy új generáció is csatlakozott a cseh sörfogyasztók táborához. Számukra ugyan a kezdeti próbálkozásaink ismeretlenek, és az egykori Sörkert, Mini Garden neve sem mond sokat, ám a fiatalok céljai a már évtizede kitartó vagy időközben csatlakozó törzsvendégeinkkel azonosak. Finom söröket, étkeket szeretnének elkölteni kellemes, baráti közegben, jóféle cseh söröző hangulatban, s mindezt a megfizethető, minőségi vendéglátás keretein belül. És óhajuknak megfelelően mi ezt kívánjuk továbbra is nyújtani a Jaromír Sörözőkben. Ám az új vendégeink számára talán kicsit kusza lehet, hogy melyik Jaromír hol is van és mit is tud nyújtani, így minisorozatunkban igyekszünk őket (újra) bemutatni. Kezdjük a sort a Jaromír Sörpincével, amely – bármily furcsa is kijelenteni – de a jelenlegi vendéglátóhelyeink doyenje, azaz legöregebbje.

A Jaromír Sörpince 2012. április 13-án nyitotta meg ajtaját a körúttól alig két utcára, a Csengeryben, és a „baljós” péntek 13-a ezúttal szerencsés napnak bizonyult. A söröző így immáron több, mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza. Anno Kiss Bakos Zoltán a Jaromír Sörözők alapítója már hosszú, tapasztalatokban gazdag vendéglátós múlttal bírt mikor felkérést kapott a korábbi lélekvesztővé avanzsálódott borozó pincehelyiség feltámasztására, újrahasznosítására. Az első átalakítás során kerültek fel a ma is látható berendezések és faldíszítések fő darabjai, közte a Menzel filmekből vett képek is. A söröző szinte a kezdetektől fogva kisebb sörgyárak söreit nyújtotta a vendégei számára, így hamar népszerűvé vált. Kezdetben sokszor köszöntötték itt törzsvendégeink egy-egy új nap kezdetét is, de mára már a zárás este 10 órára szolidálódott. Az eltelt tíz év alatt ugyan akadtak nehéz időszakok, s volt olyan is mikor fél Budapesttel együtt villámárvíz öntötte el a helyiséget, de a Sörpince a fránya koronavírus járványt követően, immáron belül jelentősen felújítva újra a vendégek kedvencévé vált. A múltban sörös előadások, sörbemutatók, klub események sőt még kisebb előadóestek helyszíne is volt, napjainkban pedig a pincében a futball vb eseményeit is nyomon tudjuk követni.

Alapinformációk
Cím: 1067 Budapest, Csengery utca 62/b
Kapcsolat: 06-1-720-4620 // jaromir68sorozok@gmail.com // FB:
Nyitvatartás: Hétfő – szombat / 12-22 óra
Férőhely: 40 (szerdától szombatig ajánlott foglalni!)
Sör és egyéb italválaszték: 3 állandó sör (jellemzően Dudák 11, hidegkomlós Bakalář, félbarna Klostermann) és egy vendégsörcsap // válogatott röviditalok, kisüzemi cseh pálinkák
Ételválaszték: cseh kolbászka, hermelin, csehes és magyaros sörkorcsolyák
Fizetési lehetőség, egyéb információ: készpénz, kártya
Egyedi, különleges információ: a pincébe vezető lépcsők a mozgássérültek számára nehézséget okozhatnak.

Hogy kerül a csizma az asztalra és egyáltalán, mi az a sörcsizma?

A XIX. század végén, XX. század elején mikor valaki nem pohár, nem korsó, hanem egy csizma sört rendelt a kedvenc kocsmájában, a vendéglátós még véletlenül se nézett rá furcsán. Ha egy csizma sört akar inni a vendég, akkor kívánsága parancs. Ahogyan Kosztolányi Dezső Pacsirta című alkotásában is olvashatjuk:

„Tanulj tőlem - kacsintott a vén bűnös. - Pincér, egy csizma sört! No, öreg.
- Nem, azt már nem merem. Semmit, semmit. Soha többé.
Aztán, mikor Környey elé tették az üvegcsizmát, mohó élvezettel kebelezte be a gyöngyöző, hűs sört feneketlen gyomrába.”

Beerfest /FB

De miért is hívják sörcsizmának ezt a csizmát, hol, mely országokban használták, mekkora is volt és vajon lehet-e még ilyen érdekes cipellőt kapni? Ezeket a kérdéseket próbáljuk most megválaszolni. Kezdjük azzal, hogy igen, itt tényleg csizma alakú üvegedényekről volt/van szó, melyek szokatlan alakja tovább emelte a sörital fogyasztásának hangulatát. Az üvegcsizma használata természetesen elsősorban a legnagyobb sörgyártó, sörfogyasztó területeken terjedt el. Nem meglepő módon eredetének pontos története a múlt homályába veszett. Az egyik legenda szerint az első sörcsizmát az angol vadászklubok tagjai készíttették és használták afféle szórakozásként, és később tőlük terjedt el Európa többi országában.

Egy másik, jóval közismertebb legenda pedig úgy szól, hogy anno egy porosz generális könnyelmű ígéretet tett csapatának miszerint, ha nyernek akkor a csatát követően ő a saját csizmájából fog sört vedelni. Lehet, hogy előzetesen nem volt túl optimista a hadfi, vagy inkább csak babonás, de ezúttal sikerült győzedelmeskedniük, így állnia kellett a szavát. Ám mégse járta volna, hogy saját, ki tudja milyen bukéjú, aromájú bőrcsizmájából igyon sört, ezért egy üvegfúvóval elkészíttette csizmája üveg változatát, így mégiscsak kulturáltabb módon tudta teljesíteni ígéretét. Az üveg sörcsizma hamar népszerűvé vált, és nem csak porosz földön. Egyes információk szerint Csehországban a sörfőző céhtagok között járt körbe egy sörrel teli üvegcsizma, melyből egymás után kortyolgatták a finom nedűt. De rajtuk kívül csizmából (is) ittak sört a németek (bajorok) (Bierglass Stiefel), a britek és persze az Osztrák Magyar Monarchia más területein, így Magyarországon élők is. A csizma hagyományosan 2 literes űrmértékű volt, de idővel megszületett a barátibb egy illetve félliteres változat is. A sörcsizma a II. világháborúból hazatérő amerikai katonáknak köszönhetően vált ismertté és népszerűvé az Egyesült Államokban. Aki ki szeretné próbálni a csizmából ivás felettébb trükkös műveletét (ugyanis a csizma orrának alakja miatt, a sör óvatlan lehúzása közben bizony sörárvíz önthet el minket) az számos webshopban rendelheti meg a maga sörlábbelijét. Mi azért inkább ajánljuk a különféle üvegkorsók, poharak használatát, hiszen a cseh sör minden cseppjéért kár lenne!

Kis színes sörös hírek a XIX. századból

A sör, amióta világ a világ, pontosabban, amióta az első sört lefőzték mindig is egyike volt a vezető témáknak, legalábbis a férfiak körében. Az 1800-as évek híreit böngészve is temérdek sörrel, sörözéssel kapcsolatos hírt, cikket, írást olvashatunk. Ezek közül adunk most közre néhányat. Mindjárt kezdjük egy 1875-ben megjelent tengerentúli hírrel, pontosabban egy hirdetéssel, amely egy Kansas-Cityben megjelenő újságban volt olvasható: „Egy bölcsészettanár, ki egy ideig tanár volt a hittudományi karnál, a szanszkrit nyelvben eléggé jártas és a sörcsapolást alaposan érti, ajánlja magát pinczérnek.” Bizony, az életben gyakorta előfordul, hogy nagyobbacska váltásra kényszerülünk, és ha már így alakul, akkor új pályánk miért is ne legyen sörközeli.

Egy másik hírben a sörcsapolás jelentőségére hívják fel a figyelmet: „Kanadokán vezetett keresztül az út…A nagyvendéglőben sörcsapolás történt és pedig tizenegy órakor. Sörcsapolás abban a városban minden héten kétszer van s igy azt nem lehet elmulasztani. Ott volt hát az állomásfőnök is, meg a jegykiadó pénztáros is. Ily körülmények között igen természetes, hogy a Kanadokára induló vonatot nem lehetett pontosan elindítani. Néhány kófic utasért bolondság és könnyelműség volna elmulasztani a sörcsapolást és nem élvezni annak örömeit.” Ebből is látszik, hogy a könnyen romló sörök korszakában a friss sör csapolása kiemelt programnak számított! Mellesleg egy hordó csapolása, és a friss sör megkóstolása még napjainkban is ünnepnek számít!

A sör minőségének kérdése már a XIX. században is vezető helyen állt a lapokban, így nem csoda, hogy többek között téma volt a különféle nemzetek söreinek bírálata is. 1883-ban a Magyarország és a Nagyvilág hasábjain például az alábbi jelent meg: „A franciának különösen rossz söre van, nem tudják, vagy nem akarják jól gyártani s amely francia kitűnő sört akar inni, az nem német, hanem angol sört, iszik.” Ekkortájt még hazánkban a német sörök még nem élveztek akkor elismerést, mint az elkövetkező évszázad során. Jó sör hírében a felsőerjesztésű angol számított, hiszen ekkortájt még csak javában zajlott a láger sörökre való átállás, az új típusú pilseni sör térhódítása.

A rossz sör már akkortájt is bonyodalmakhoz vezetett, legalábbis erre utal egy 1892-es hír mely egy kettős gyilkosságról számolt be. „A vecsési svábok a rossz sörtől szokatlanul nekivadulva, véres verekedésre vetemedtek múlt évi november 15-dikén. A verekedést a falu korcsmájában Frühvirth Ádám mészároslegény kezdte, aki az italtól neki hevülve gyalázó szavakkal illette különösen Becker Lőrinc községi útkaparót, ki ittas állapotban összeveszett vele”…majd az összetűzésnek kettős emberhalál lett a vége. Ezért is figyeljünk arra, hogy mindig jó sört, lehetőleg jó cseh sört igyunk!

Sztrájk, sztrájk, sörsztrájk! 2. rész. – A sztrájk, mint kétélű fegyver

Ahogyan kétrészes cikkünk előző részében írtuk, a sörsztrájk, mint új „műfaj” a XIX. század végére, a XX. század elejére, ha nem is nagyon hatásos és biztos, de fegyverré vált. Használták mind a sörgyárakban dolgozó munkások, mind az elégedetlen fogyasztók, mind az állami adóemelés vagy sörgyári kartellezéssel végrehajtott drasztikus áremelések ellen szervezett tiltakozást választó vendéglátósok. A sörsztrájk időnként meglepően hosszúra nyúlt. Pl. 1894-ben nem kevesebb mint hét hónapig húzódott el egy berlini sörsztrájk, amely a sörgyárak május elsején nem dolgozó munkásainak kirúgása miatti tiltakozás okán vette kezdetét. Sok százezer német munkás élt át nem túl kellemes sörmentes hónapokat, ám a végén a munkások bizottsága sikeresen kiegyezett a gyárosokkal. 1902-ben a fővárosi vendéglősök fenyegetőztek sörsztrájkkal. Egy elkeseredett sörissza ekképpen kommentálta azt a szörnyű perspektívát, miszerint sör nélkül maradhat a kánikulában: „Ha rossz viccet akarnánk csinálni ez egyébként komoly dologból, azt mondhatjuk, hogy a közönség issza meg a levét annak a sörnek, amely nem lesz.”

1908-ban az akkortájt még Ausztriához tartozó Prágában az osztrák vendéglősök és szállótulajdonosok szövetségének huszadik kongresszusán határozatban tiltakoztah a sörárak mindennemű emelése ellen. Ellenkező esetben a sörgyárak bojkottálását vagy a sörsztrájkot ajánlották. 1927-ben a bajor lakosok hirdettek sörbojkottot a drasztikus áremelések miatt. A sörivók lefelé fordított korsóval és kiáltványokkal mutatták ki nemtetszésüket. Ennek a sörsztrájknak egy csöppet sajátos változatát gyakorolták a landshuti polgárok, mikor egy gyorsan megszervezett gyűlésen eldöntötték: „Mindenkinek csak annyi sört szabad innia, amennyire föltétlenül szüksége van!” Ezt a sztrájk fogadalmat vélhetően könnyen betartották a landshutiak, sőt feltételezhető, hogy a helyi „sörszükséglet” hirtelen jelentősen megugrott. 😊 Végezetül egy 1936-os hír, melynek során a belgrádi, újvidéki, zimonyi vendéglátósok hirdettek meg egy sörsztrájkot, ám a jugoszláviai sörgyárak ezúttal résen voltak. Ahelyett, hogy beadták volna a derekukat csak Belgrádban vagy 25 sörkimérést létesítettek és saját maguk értékesítették söreiket. Sőt a sörivók szomjúságának fokozására ingyen adtak sóskiflit és zsíros ételeket! 😊 No ennyit a sztrájkokról, de szerintem mi ne éljünk ezzel a kétélű fegyverrel, az elvonás helyett inkább fogyasszunk el egy korsó finom cseh söröcskét!

Szabad-e sörrel koccintani?

„Sörrel sose koccints, hanem koppants az asztalra.” – így hangzott a Kecskeméti katolikus gimnázium potom harminc oldalas illemszabály fölsorolásának egyik passzusa, anno 1937-ben. „Magyar ember nem koccint sörrel!” vagy „Igaz magyar 150 évig nem koccint sörrel”. Ugye mindenki ismeri ezeket a szólásokat, melyek betartásáról még ma is gyakorta vitatkozunk, persze azért nem oly vérre menően. De hogy honnan is ered ez a sokunkba belénk ívódott szokás, és mi is ma a helyes teendő? – ennek jártunk utána. 

Kezdjük azzal, hogy nem meglepő módon egy jól hangzó történet áll a háttérben. Hogy pontosan mikor is született ez a legenda és belőle a magyarok sörözését meghatározó előírás azt senki nem tudja, de az biztos, hogy 1882-ben már bőven élt ez a „tilalom”. Erről árulkodik egy a Fővárosi lapok egyik számában megjelent írás is, ahol a szerző megjegyzi: „Münchenben lehet a sörrel is koccintani”. Azaz Magyarországon már nem. De miből is ered ez a magyar szokás, amely hosszú időre a zsarnoksággal szembeni passzív ellenállás egyfajta szimbóluma is lett? 1849. október 6-án az elbukott magyar szabadságharc 13 honvédtisztjét felakasztják, és Pesten kivégzik Batthyány Lajos miniszterelnököt. A legenda szerint a kivégzéseket a „véreskezű” Haynau és pribékjei a söröskorsóikat összekoccintva ünnepelték meg. Eme galádság miatt vált az igaz magyar ember számára tiltottá a sörrel koccintás. Szép a történet, csak szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy nem igaz. Se írás, se rajz nem bizonyítja, hogy Haynauék sörrel vigadtak volna eme tragikus napon, és feltehetőleg amúgy is inkább a pezsgőt választották volna. Ám a kitalált sztori remek alapot jelentett egy legendához, melyet egyes vélemények szerint feltehetőleg a filoxéra járványban elpusztult szőleik miatt meggyengült borászok találhatták ki, imigyen próbálva az időközben erős konkurenciává fejlődő sörösöktől a piaci részesedést visszaszerezni. Más vélemény szerint nincs másról szó, minthogy a korabeli sörös poharak, korsók vékony fala nem bírta a koccintást, így a poharukat féltő vendéglátósok hívták életre ezt a szokást. És hogy a 150 év honnan csapódott a sztorihoz? Nos feltehetőleg csak az 1990-es években egészítették ki a lelkes sörgyári marketingesek a 150 éves török megszállás időtartamának afféle „újrahasznosításával”, így készülve a koccintástiltás befejeződése, mint reklámlehetőség kihasználására. Ügyes...

A kérdés azonban továbbra is adott, napjainkban szabad-e sörrel koccintanunk vagy sem? Nos erről még a nálunk nagyobb tudásúak is eltérően gondolkodnak. Szerencsés Károly történész szerint „a tudomány vita dolga, de a legendák vitátlan dolgok”. Családi, nemzeti legendákra szükség van, és nem az a lényeg, hogy valóban van-e jól dokumentált alapja. Emiatt „a lényeg, hogy sörrel nem koccintunk!” Ezzel szemben Katona Csaba (sör) történész szerint éppen a legenda mivolta miatt nem érvényes a sörrel nem koccintás illemszabálya, és „kár lenne valamiféle nacionalista köntösbe bújtatni az egészet”. Mindkét vélemény mögött igazság lakozik, mi dönteni nem is akarunk ebben a kérdésben. Akár így, akár úgy, ha sörrel koccintunk vagy ha csak az asztalt koccoljuk vele (bár ez éppen hogy osztrák módi), esetleg csak a korsó alját csiszatoljuk egy kicsit az asztallaphoz, vagy akár a koccintást egy „Vesszen Haynau!” felkiáltással toldjuk meg, legalább egyszer egyszer, egy pillanat erejéig jusson eszünkbe a legenda alapja, és emlékezzünk dicső nagyjainkra!

Sztrájk, sztrájk, sörsztrájk! 1. rész. – Németország (1932)

A sztrájk, azaz a munkavállalók sokaságának szervezett munkabeszüntetése már hosszú múltra tekint vissza. Már a feudalizmus kora előtt is akadtak példák arra, hogy a munkakörülményeik miatt elégedetlen emberek megtagadták a munkavégzést, de a tömeges sztrájk (strike) a kapitalizmus korának szülötte, így főleg a XIX-XX. századra vált a munkások egyik, nem mindig sikeres fegyverévé. A sztrájkolás később más területeken is meghonosodott, így a XX. század elején már kifejezett sörsztrájkokról is beszélhetünk. Itt már nem feltétlenül a sörgyári munkások munkabeszüntetéséről volt szó, hanem a sztrájk a magas állami adók és/vagy a drasztikus gyártói áremelések elleni vendéglátós akciók egyikévé vált. Ez utóbbira számos példát lehet felsorolni, hiszen az évtizedek során Ausztriától, a francia városokon, a cseh földön, sőt magyar településeken át egészen Nyugat-Ausztráliáig mindenhol előfordultak kisebb, jellemzően csak néhány napig tartó vendéglátóhelyi sörsztrájkok. Mindezek közül talán a legnagyobb Németországban zajlott le, ami bizony még a történelem egyik legszomorúbb korszakának eljöveteléhez is nyújtott egy kicsiny „segítséget”.

1932 februárjában a német vendéglátósok általános sörsztrájkot hirdettek. A söradók növekedése miatt meghirdetett akciókat ugyan a kommunisták kezdték, de szinte azonnal lecsaptak rá a náci mozgalom tagjai és részben át is vették annak szervezését. Hamburg városát követve február 25-én Berlinben is elkezdődött a sztrájk, melynek keretében a vendéglátóhelyek (szám szerint 12 ezer!!) ugyan nem zártak be, de sörrel nem szolgálták ki a vendégeiket. A következő napokban a sztrájk még tovább terjedt az országban, s csak a fővárosban mintegy 40-45 ezer üzletben szűnt meg az üveges sör árusítása. Ezzel párhuzamosan a sörgyárak is kemény lépésekre szánták el magukat, 6-7000 munkást bocsátottak el azon nyomban. A két tűz közé keveredett birodalmi kormány hamar be is adta a derekát és ígéretet tett a söradó március végi csökkentésére. Ennek köszönhetően a vendéglátósok szakszervezete befejezte a sztrájkot, jóllehet a nemzeti szocialista párt tovább, az adó teljes eltörléséig szerette volna folytatni a népszerű mozgalmat. Ahogyan az várható volt, a sztrájkot követően a vendéglátósok rohamtempóban próbálták az idő közben kiürült sörkészleteiket feltölteni. A rohamot azonban a sörgyárak nemigen bírták, még úgy sem, hogy az elbocsátott munkásaik többségét visszavették. Összességében a sztrájkból szinte senki nem jött ki győztesként, de csak szinte. A vendéglátósok hatalmas veszteségeket könyveltek el, mert a sört szerető német fogyasztók csak nem akartak oly tömegesen áttérni más italra, és emellett számos étteremnek is el kellett bocsátania dolgozói egy részét. A sörgyárak a több napos sztrájk alatt óriási bevételtől estek el, a kormány pedig jelentős presztízs és adó veszteséget szenvedett el. Az egyetlen győztes a náci párt lett, mely a sztrájk meglovaglása révén további „olcsó sör párti” híveket sikerült szereznie. És a többi már történelem. Nem egészen egy év múlva új kancellárja lett Németországnak és egy az egész világot megrázó őrült korszak vette kezdetét. De erről sem a sör tehetett. 

Sörtípusok: A cseh láger I. rész

Ahogyan azt olvasóink már észrevehették, időről időre betekintést nyújtunk a sörök óriási világába. Igyekszünk sör különlegességekről, az átlag sörfogyasztó mindennapi figyelmét elkerülő sörökről hírt adni, egy picit talán tágítva a látókörüket, felkeltve érdeklődésüket az új kipróbálásra is. Ám aki a cseh söröket szereti, az az újdonságok élvezetét követően mindig visszatér kedvencéhez a cseh lágerhez, melynek fogyasztása sokunk számára a napi „rutin” részét képezi. Ám vajon tudjuk-e, hogy mit is nevezünk cseh lágernek? Hogyan is lehet „szakszerűen” leírni kedvencünket? Ehhez a már korábbi cikkeinkben többször említett 2015. évi BJCP Guideline használjuk fel segítségül, mely a lehető legpontosabb útikalauz a sörök birodalmában. (Felhívnánk arra a figyelmet, hogy az interneten fellelhető magyar fordítása a cseh lágereknél elég sok hibát tartalmaz, ezért célszerű az eredeti verziót figyelembe venni.)

A valamennyi sörtípust és azok jellemzőit felsoroló szakanyagban a 3. kategória tartalmazza a Cseh lágert (más néven ászok sört), melyet extrakttartalma (főzés előtti szárazanyag tartalma) vagy a színe alapján lehet osztályozni. A sör testességét is meghatározó extrakttartalom alapján a csehek három kategóriát különítenek el, így ha meglátjuk egy palackon a vyčepní feliratot, akkor egy könnyed 7-10-es Plato vagy Balling fokú ivósörről van szó, ha a ležák szót fedezzük fel akkor egy 11-12-es átlag lágert azonosíthatunk be. A magasabb szárazanyag tartalmú és egyben általában magasabb alkoholtartalmú söröket ugyanakkor a csehek speciál kifejezéssel illetik. Ami pedig a színeket illeti úgy a cseh lágereken belül elkülöníthetünk světlé (világos), polotmavé (félsötét, magyarul félbarna) és tmavé (sötét, azaz barna/fekete) söröket. A cseh ászok (láger) söröket így eme két szempontból felállított kategóriák kombinációjával írhatók le, melynek leegyszerűsítésével a BJCP összesen négy kategóriát állított fel. A 3/A, B, C, D jellel ellátott kategóriák mögött a Cseh világos láger (ászok), a Cseh prémium világos láger, a Cseh félbarna (borostyán) láger és a Cseh barna láger (sötét ászok) rejlik. De a cseh lágerek világának megismerését ezzel még éppen csak elkezdtük, ám hamarosan folytatjuk!

Vörös láger? Nem! Félbarna!

Cseh és nem cseh sörös körökben is rendszeresen felmerül a kérdés, helyes-e a vörös sör kifejezés, létezik-e vörös sör és ha igen akkor az miben is különbözik a többitől? Mi most részben annak kapcsán, hogy a Jaromírokban mindig fogyasztható egy-két olyan kiváló sör is, amelyeket akár vörösnek is lehetne hívni megpróbálunk tiszta sört önteni a pohárba, vagy inkább a korsóba! Nosza akkor kezdjük is azzal a kulcskérdéssel, hogy van-e vörös sör a világon? A válasz erre egyszerre egyszerű és bonyolult. Kezdjük a szimplább megoldással. Alapvetően egy sör akkor nevezhető vörösnek, ha vörös a színe! Ugye? Rápillantva egy különféle színárnyalatban tündöklő vörös vagy más néven piros, mustszínű, karmazsin, skarlát színű (és még hosszan sorolhatnánk a vörös-piros színek felsorolását) sörre akkor nincs is miről tovább beszélni. A vörös színű sör, az vörös sör! Ám ekkor pusztán a színekről beszélünk, márpedig a sörös és vendéglátós körökben a vörös sör kifejezést gyakorta úgy használják, mintha egy külön sörtípusról lenne szó. Így viszont az alapkérdésre a válasz már bonyolultabb, ezért forduljunk egy kis segítséghez.

A sörök rendkívül gazdag világában a különféle sörtípusok között szorgos szakértők igyekeznek rendet tenni. A sörkóstolók, bírák tevékenységét segítő Beer Judge Certification Program azaz a BJCP néven 1985-ben alapított non-profit szervezet utoljára 2015-ben adott ki egy új útmutatót, mely megnevezi a különféle sörtípusokat és azok jellemzőit. Ez a Guideline három olyan sörtípust is megnevez, amely nevében tartalmazza a vörös kifejezést, ilyen az Ír vörös ale, a speciális vörös IPA, és a Flandriai vörös ale, de ahogyan az látszik ezek mind felsőerjesztésűek és azon belül is a ritkább sörök közé tartoznak. Vörös alsóerjesztésű sör, azaz vörös láger megnevezésű sör azonban nincs. Van viszont Amber Lager, borostyán színű (!) láger, amelyet közmegegyezés szerint is Félbarna Ászoknak (Lágernek) fordítanak! Ezek közé tartozik többek között a nemzetközi félbarna, a cseh félbarna, vagy akár a füstös sör (Rauchbier) stb is. 

Összességében megállapíthatjuk, hogy vörös színű igen sok sörtípusba tartozó sör lehet, a félbarna / borostyán lágertől a Märzennen, a félbarna kelleren át egy brit erős ale-ig, de vörös láger sörtípus nincs, csak félbarna (semi dark vagy csehül polotmavy) vagy borostyán (amber, vagy csehül jantarovy). Persze arról, hogy ez az utóbbi szó mennyire a vörös szinonímája, arról még hosszan lehetne vitázni, de ezt meghagyjuk másoknak. Nekünk az a lényeg, hogy együtt fogyasszunk el mondjuk egy kellemes vörös színű Klostermann félbarnát! 😊

Bakalář sikerek a cseh komló fővárosában!

Csehországban augusztus végén és a szeptemberi hónap során nem csupán a szőlőfürtök begyűjtésének időszaka érkezik el, hanem ekkor zajlik a sörfőzés egyik fő alapanyagának betakarítása is. Ez a komlószüret ideje, a komlótobozok szedésének és feldolgozásának időszaka. Komlószüretet egykor hazánkban is több száz hektáron tartottak, de ma már a kisüzemi sörfőzdék kísérleteinek köszönhetően megművelt egy-két picinyke ültetvénynek is örülhetünk.

Ám nem így van cseh földön, ahol a legfőbb komlótermesztő vidékeken ilyenkor nagy területeken folynak a szorgos szüreti munkálatok. Csehország legfontosabb komló termesztésével foglalkozó térsége a cseh komló fővárosának is hívott Žatec körzetében helyezkedik el. A szüretet mintegy megünneplendő itt ebben a rendkívül hangulatos városkában a koronavírus járvány miatti kétéves kihagyást követően idén 65. alkalommal rendezték meg a Žatecká Dočesnát. A számtalan kulturális, zenei rendezvényekkel színesített többnapos sör és komlófesztivál keretében a szokásoknak megfelelően sörminősítő versenyt is tartottak, amelyre nagy számba nevezték be söreiket elsősorban a különféle cseh sörgyárak, sörfőzdék. A rangos eseményen a közeli Rakovník város sörgyára a hazánkban is ismert és szeretett söreivel ismét képviseltette magát, nem kis elismerést gyűjtve be. A hidegkomlós Bakalář, s ennek alkoholmentes változata, a barna Bakalář és a Černovar feketéje egyaránt a legnagyobb kitüntetést jelentő arany fokozatot érdemelte ki a szakavatott zsűritől. Ugyanakkor a világos és a vágott tízeske ezüst „éremmel” lett gazdagabb. Megjegyeznénk, hogy pár nappal korábban a prémium Bakalář és a hidegkomlós alkoholmentes ezüstérmet, míg a barna Černovar és a mézes Bakalář bronzérmet szerzett a 2022. évi World Beer Awards versenyen! Gratulálunk a sörgyár vezetőinek és dolgozóinak az eredményekért, a remek sörökért!

Őszi sörzsongásra fel!

Egy kis nyári szünetet követően ismét üdvözöljük olvasóinkat, vendégeinket. Immáron elmúlt az augusztus, az utolsó nyári hónap. Magunk mögött tudva az időnként túlságosan is forró napokat most már sokkal változatosabb évszak vette kezdetét. Szeptember eljövetelével újból várnak ránk a dolgos hétköznapok, a sokakat érintő iskola kihívásai, a sokszor elkeserítően hatalmas munkahelyi terhek cipelése, küzdelem a mi és a családunk megélhetéséért. Idén ősszel a szomszédban zajló háború szinte valamennyi európai s közte magyar háztartás életében oly mértékű kihívásokat támaszt az elképesztően megdrágult élet, a borzalmas rezsiköltségek és a létbizonytalanság képében, hogy fő feladatunk lesz az ép eszünk és egészségünk megőrzése. És éppen a lelki békénk fenntartása érdekében lesz szükségünk az időnkénti kikapcsolódásra, egy-két jól időzített idegnyugtató cseh sör torkunkon való legurítására, miközben barátainkkal-ismerőseinkkel vagy csak magunkban meghányjuk-vetjük az előttünk tornyosuló feladatokat.

Így hát éljen az ősz, és mi is most igazán éljünk az ősz adta lehetőségekkel. Adjuk át magunkat a sörözők zsongásának, az utolsó családi-baráti kerti partiknak, a még előttünk álló sör- és egyéb gasztrofesztiválok sörös élményeinek. A hűvös idők jöttével örüljünk annak, hogy immáron jobban kívánjuk a tartalmasabb és alkoholban gazdagabb maláta-komló alapú italokat, a kiváló félbarnákat és barnákat. Finom cseh sörök nyújtotta élvezetekkel készüljünk a ránk váró nehéz napokra! Mi a Jaromírokban az iszonyatosan megdráguló működési feltételek mellett is tesszük a dolgunkat, igyekezzük a tőlünk elvárható maximumot nyújtani. Vendégeinkkel együtt közösen bízunk abban, hogy ez a háború okozta szörnyűség egyszer alábbhagy és bízunk abban is, hogy a lassan végveszélybe kerülő magyar vendéglátásnak mégiscsak lesz jövője. Épp ezért örömmel és bizakodással várunk mindenkit akár egy korsó sör, egy finom étel elfogyasztása vagy csupán egy-egy üveg otthon elkortyolandó Dudák, Klostermann, Bakalář beszerzése végett!

Amikor megszólalt a sörharang

Az italozás, legyen az borozás vagy sörözés minden korban hozzátartozott a népek mindennapi szórakozásához. A középkorban is előszeretettel ücsörögtek a városi polgárok a különféle csapszékekben, kocsmákban, mindazon helyeken, ahol a tulajdonosok sörfőzési vagy italmérési, kereskedési joggal bírtak. Igen ám, de ahol alkohol fogy, ott nő a kedv és vele együtt a hangerő is, így főként a már pihenőre szánt esti órákban a vendégek kezdték megzavarni az éjszaka csendjét, nyugalmát. Valamit csak tenni kellett a kései dévajkodás ellen ezért elsőként Bajorországban bevezették a Sörharang (Bierglocke) használatát. Ez egy éles hangú harang volt, melyet a városka főterén vagy a helyi plébániatemplom tornyában kondítottak el, így jelezvén a mulatozás befejezését. A harangszó után valamennyi vendégnek távozni kellett a kedvelt műintézményéből és jobb esetben hazatérnie, különben mind ő, mind a vendéglátós komoly pénzbüntetés elé nézett. A sörharang után már csöndes lett az egész város…gondolnánk, de azért a valóság persze más volt, hiszen a kocsmázgatóknak korántsem volt kedve abbahagyniuk a kockajátékot, az evés-ivást, a hegedűszó hallgatását, és sokszor még a verekedésbe torkolló vitatkozást sem. Így az adott város tanácsának gyakorta kellett fellépnie a nyugalom érdekében, és általában egyre nagyobb büntetéseket (elzárás, pengellérre állítás stb.) róttak ki a sörharang megszólalása után fogyasztókra.

A sörharangot a feljegyzések szerint először 1310-ben, Münchenben kondították meg, bár egyes források szerint ők a középkori olasz városoktól vették át a szokást. Mindenesetre jellemzően a XIV-XV. századtól terjedt el és Magyarországon először Pozsonyban vezették be ezt az intézményt, de efféle sörharang Budán, Győrben is megkondult még az 1700-as években is. Pozsonyban az 1497. évi borkimérési szabályzata értelmében a ferencesek zárdájának templomtornyában szólalt meg a sörharang, pontban 10 órakor, de máshol a zárást jelző harangozás jellemzően 9-kor, télen sok helyen (pl. Sopron – 1523. évi rendelet) már este 8-kor megtörtént. És ha 8 órakor megszólalt a harang onnantól már tilos volt sört eladni és bort is csak kilencig volt szabad kimérni, majd ezt követően mindenkinek rögvest el kellett hagynia a vendéglátóhelyet. Ma már természetesen nincsenek sörharangok, nem kell rettegni a megszólalásától. Szerepét a csaposok, pincérek töltik be, kik többnyire udvariasan szólítanak fel a szomorú távozásra, hiszen a nyitvatartási idő ma is szent dolog. Egy kis sörharangot még olykor-olykor, angolszász területen sok helyen felfedezhetünk a kocsmán belül is, de ezeknek a harangocskáknak a zárás jelzésén kívül még más feladata (pl. a borravaló megköszönése) is volt.

Szalad? Szalad!

A magyar nyelv varázslatos és persze egyben csudanehéz „teremtmény”. Elég csak a szókincsére néznünk és rögtön szembetűnik szédületes változatossága, a különféle korokban, különböző népektől „beszerzett” szavak bősége. A hosszúra nyúló történelmünk során persze megannyi szavunk tűnt el, melyeknek helyét szinte mindig egy másik vidékről, más országból származó kifejezés vette át. A forrásaink igen bőségesek voltak, és a honfoglalás kora óta nyelvünket, szókincsünket bővítő oszmán-török, német, latin, új latin, angolszász, cigány, jiddis stb. hatás mellett szláv is érte.

A szláv származású jövevényszavunk között sok olyan, ma már „100% magyar” szó is van, mint a galamb, gabona, asztal, kolbász, kalács, káposzta, ebéd, unoka, ruha, kulcs vagy kovács, melyekről szinte már nem is feltételezzük „idegen” eredetét. És persze a sör, a sörfőzés területén is akadnak vagy akadtak a múltban szláv származásúak, melyek közül az egyik, ma már ebben az értelemben nem használt szavunk a szalad. Szalad, de természetesen itt nem a gyors mozgásra utaló igére gondolunk, hanem jóval inkább a XIX. században még használt szalad főnévre, mely nem más, mint a „mesterségesen kicsiráztatott gabona, melynek levéből italt, vagy bizonyos ételt készítenek”. A sörök terén tapasztalattal bírók persze rögtön megértik a szalad szó mai jelentését, amely nem más, mint maláta. Maga a szó a szláv slad szóból származhatott és az orosz-lengyel-szlovák serfőzés hatására kerülhetett a magyar nyelvbe, persze némi kis módosulással. Az árpasört régebben szaladsernek is hívták és a XVI-XVII. században a szemelt, sörnek való árpát az egész országban szaladnak nevezték, sőt egy idő után már magát a sörmalátát is. A szalad szavunkat később teljesen kiszorította a maláta kifejezés és ugyanígy járt a szalados szó is, mely pedig a szaladból és lisztből készített lepényszerűség volt, azaz ismertebb nevén a málé, de erről a kis szaladosról majd egyszer még külön írunk. Addig is fogyasszuk a szalad, komló, serélesztő és víz gyümölcsét, a sört!

Porból lettünk sörré leszünk? – egy kis középkori sörfőzde bűntény

Egy valamirevaló, kicsit is hosszabbra nyúló, elsősorban angolszász krimisorozat egy idő után szinte garantáltan eljut egy olyan részhez, melyben a bűntény színhelye, ilyen vagy olyan formában a helyi sörfőzde, sőt akár maga a sörrel teli főzőüst vagy érlelőtartály. „Na ezek se tudtak már mit kitalálni...” – mondhatnánk, pedig ez az ötlet korántsem új. Hogy mennyire nem az, arra jó példa a Magyar hírmondó 1793-as (!) számából idézendő cikk. A közérthetőség miatt némileg visszanyirbáltuk a cikk régies nyelvezetét valamint kinyestük belőle a görög mitológiai idézeteket, ám a lényeget igyekeztük nem megváltoztatni. Így íme egy bűnügyi hír a középkorból, melynek címe: „Mille modis morimur mortales, noscimur uno” avagy „Ezerféle halált halunk mi halandók, de egyféleképpen születünk.”

„Ha lehet ezt a Világot, ott is, ahol tenger nincs, tengernek nevezni; ha lehet mondani az emberi testet hajónak, melybe születésünkkor belészáll a lélek, mint hajósgazda, vagy Kormányos, aki a jó vagy rossz indulatok által, mint jó, vagy rossz szelek által, egész életünkben evez a boldog, vagy boldogtalan örökkévalóság partjára: tehát el lehet hinni, hogy egy ilyen hajót, nem csak a vízből álló tenger, hanem egy ser-tenger is elronthat, széjjel bonthat. — Ezt bizonyítja ezen következő történet: Itt a minapában két serfőző emberek a serfőzés közben egymásba vesztek, s addig civódtak, verekedtek, és fenyegetőztek, hogy egyszer az egyik, a másik társát, aki éppen akkor a serfőző üst felett állott, úgy vágta pofon, hogy mindjárt testestől, lelkestől, vagyis inkább hajóstól s gazdástól az üstbe bukott, és így vagy akarta, vagy nem, hirtelen elért, a még nem kívánt örökkévalóság partjára. A szegény serfőzőt azon mintegy 130 akó serrel együtt, melyben minden húsa lefővén róla skeletonná (csontvázzá) vált, vagy amiben hajója széllyel omlott, a Dunába öntötték. Boldogtalan aki, mint valamely selyembogár, maga készítette magának a koporsót, maga csinálta magának a rogust (temetést). Nyír. // Pozsonyból, Májusnak 4 dikén.”

Magyar „háborúk” a cseh sör ellen II. rész: Az 1920-as évek

Folytatjuk a cseh sörök ellen folytatott magyar küzdelmekkel foglalkozó sorozatunkat. Míg cikkünk előző részében egy inkább csak a gazdasági érdekek miatt folytatott söripari „háború” kirobbantásáról szóltunk, addig a következő cseh sör elleni hadjáratra immáron a trianoni diktátum miatti haraggal erősen terhelt 1920-as években került sor. 1926-ban „nemzeti büszkeséggel” adtak híradást a lapok arról, hogy a „cseh sörök elveszítették a magyar piacot…nem bírván a versenyt a kőbányai sörökkel”. S valóban, míg 1911-ben még több, mint félmillió hektoliter sör érkezett a Cseh földekről és részben Bajorországból, addig 1925-ben ez a mennyiség már csak 3180 hektoliter volt. A korabeli lapok csak azt felejtették el jelezni, hogy az említett két év között egy komplett világháborún esett át a világ, ami a sörgyártás igen durva visszaesését eredményezte, s ezt követően a határok is drasztikusan megváltoztak.

Ám a cseh sörök fogyasztása elleni felhívások ennyiben nem álltak meg és a „részeredményekről” gyakorta beszámoltak a nacionalista, illetve a bulvár lapok hasábjain. „Legyőztük a cseheket” szólt az egyik újságban a fanfár, majd az újságíró a következőkkel folytatta: ”A híres, a békében óhajtott, a háborúban várva-várt cseh sörök ma nem kellenek senkinek. Mert a cseh kvalitások felszökkenésével — lezuhant irigysárga söreik minősége. Hasztalan mérik tüntetően olcsó áron, nem kell, mert keserű, mert határozottan nem kívánatos. Csúfosan legyőzte Kőbánya aranysárga, gyönyörű, kívánatos főztje és ez — tagadhatatlanul magyar győzelem.” A „keserű” cseh sörök elleni agitáció valóban ért el sikereket, hiszen a kocsmákban, sokszor éppen az átkos pilzeni sör fogyasztása közben is gyakorta folytak viták arról, hogy szabad-e, kell-e külföldi, köztük cseh söröket csapolni, forgalmazni. Ahogyan arról 1929 júliusában a Vendéglősök lapja is beszámolt, a kispesti (ekkor még nem Budapest része) Lukács-vendéglő kerthelyiségében az erősen nemzeti érzelmű Ébredő Magyarok Egyesülete Sportosztálya, más néven a Sasok az eléjük tett pilseni sörök apropóján hangos tüntetést rendeztek a cseh sör kimérése és fogyasztása ellen. Ám szerencsére a higgadt vendéglátós ráhatására szerencsére nem fajult el az esemény és a söröket vélhetőleg nagy duzzogva ugyan, de elfogyasztották. Sajnos ahogyan az első „háborúskodás” esetében úgy itt is egy valódi háború kitörése vetett a torzsalkodásnak véget. Az elmúlt száz évben további háborúkra szerencsére nem került sor a „cseh sörök” ellen, sőt inkább csak örömmel töltött el és tölt el a mai napig is mindenkit, ha egy keserű pilseni, vagy malátásabb cseh láger tekint vissza ránk a korsónkból! És ez maradjon még sokáig így!