Folytatjuk a cseh sörök ellen folytatott magyar küzdelmekkel foglalkozó sorozatunkat. Míg cikkünk előző részében egy inkább csak a gazdasági érdekek miatt folytatott söripari „háború” kirobbantásáról szóltunk, addig a következő cseh sör elleni hadjáratra immáron a trianoni diktátum miatti haraggal erősen terhelt 1920-as években került sor. 1926-ban „nemzeti büszkeséggel” adtak híradást a lapok arról, hogy a „cseh sörök elveszítették a magyar piacot…nem bírván a versenyt a kőbányai sörökkel”. S valóban, míg 1911-ben még több, mint félmillió hektoliter sör érkezett a Cseh földekről és részben Bajorországból, addig 1925-ben ez a mennyiség már csak 3180 hektoliter volt. A korabeli lapok csak azt felejtették el jelezni, hogy az említett két év között egy komplett világháborún esett át a világ, ami a sörgyártás igen durva visszaesését eredményezte, s ezt követően a határok is drasztikusan megváltoztak.
Ám a cseh sörök fogyasztása elleni felhívások ennyiben nem álltak meg és a „részeredményekről” gyakorta beszámoltak a nacionalista, illetve a bulvár lapok hasábjain. „Legyőztük a cseheket” szólt az egyik újságban a fanfár, majd az újságíró a következőkkel folytatta: ”A híres, a békében óhajtott, a háborúban várva-várt cseh sörök ma nem kellenek senkinek. Mert a cseh kvalitások felszökkenésével — lezuhant irigysárga söreik minősége. Hasztalan mérik tüntetően olcsó áron, nem kell, mert keserű, mert határozottan nem kívánatos. Csúfosan legyőzte Kőbánya aranysárga, gyönyörű, kívánatos főztje és ez — tagadhatatlanul magyar győzelem.” A „keserű” cseh sörök elleni agitáció valóban ért el sikereket, hiszen a kocsmákban, sokszor éppen az átkos pilzeni sör fogyasztása közben is gyakorta folytak viták arról, hogy szabad-e, kell-e külföldi, köztük cseh söröket csapolni, forgalmazni. Ahogyan arról 1929 júliusában a Vendéglősök lapja is beszámolt, a kispesti (ekkor még nem Budapest része) Lukács-vendéglő kerthelyiségében az erősen nemzeti érzelmű Ébredő Magyarok Egyesülete Sportosztálya, más néven a Sasok az eléjük tett pilseni sörök apropóján hangos tüntetést rendeztek a cseh sör kimérése és fogyasztása ellen. Ám szerencsére a higgadt vendéglátós ráhatására szerencsére nem fajult el az esemény és a söröket vélhetőleg nagy duzzogva ugyan, de elfogyasztották. Sajnos ahogyan az első „háborúskodás” esetében úgy itt is egy valódi háború kitörése vetett a torzsalkodásnak véget. Az elmúlt száz évben további háborúkra szerencsére nem került sor a „cseh sörök” ellen, sőt inkább csak örömmel töltött el és tölt el a mai napig is mindenkit, ha egy keserű pilseni, vagy malátásabb cseh láger tekint vissza ránk a korsónkból! És ez maradjon még sokáig így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése