Miből igyuk söreinket? III. rész: Willi Becher és a pilseni poharak

Hosszabb szünet után folytatjuk pár hónappal ezelőtt kezdett sorozatunkat a ma használatos különféle sörivó kellékekről. A korábbi részben bemutattuk a klasszikus füles korsót, más néven steint vagy kriglit, melynek látványa minden sörivó szívét megdobbantja. Ám ahogyan azt akkor már jeleztük, van élet, pontosabban van még más a korsón kívül is. Ezért most még maradunk a láger söröknél és szólunk egy pár szót a fül nélkül „született” poharakról is. Poharat mint tudjuk szinte megszámlálhatatlan formában készítenek és ezek egy része teljesen tökéletesen megfelelne a lágerek fogyasztására, ám mégis vagy egy-két fajtájuk melyeket kifejezetten e célból terveztek. Eme speciálisabb lágeres poharak egyik kiváló példája a Willi Becher nevet viselő készség, amely amúgy akár angolszász ale-ek ivására is megfelelő lehet. Ennek a felettébb könnyen fogható pohárnak a felső része enyhén befelé görbül ezzel egy picit visszatartván az amúgy fürgén elszökni vágyó illat-, és aromaanyagokat. Ez az alak így összességében igazán tökéletes megoldás, így nem csoda hogy Jaromírokban főként a Dudák söreinket kortyolgató vendégeink is a kezükbe vehetik ezt a világszerte rendkívül népszerű és sörgyárak által oly gyakran használt söröspoharat.

A poharak között megkülönböztetjük a pilsneres korsókat vagy poharakat, melyek elsősorban az aranysárga, akár nagy buborékos pilseni sör „tálalásához” tökéletes. A pilsner pohártípus fő jellemzője az alul kisebb átmérő felfelé kiszélesedve felül közel vagy teljesen párhuzamos falakkal. Ez az ún. „pilseni talpas pohár” segíti a vaskos, tartós hab kialakítását, a buborékok áramlását, így összességében remek választás a könnyedebb sörök számára. Sorozatunk következő részében elhagyjuk a láger söröket és megnézzük, hogy milyen különlegesebb poharakat érdemes használnunk a búza vagy éppen az ale söröknél.

Serivó készségek avagy miből is ittak sört eleink?

Napjainkban a sörivás első számú kelléke a jellemzően félliteres, egyes szomorú helyeken csak négy deciliteres korsó illetve a különféle űrtartalmú, elképesztően gazdag formavilágú poharak, melyek között már akadnak nem több, mint 1,5 (!) azaz másfél deciliteres üvegedények is. Persze ez utóbbiak szerencsére nem a láger sörök, hanem jóval inkább a sörspecialitások számára készültek. Ám a múltban a korsókon és poharakon túl számos más edényzet is szolgálta a sörfogyasztó embereket itt a Kárpát medencében is. Ezen különleges nevű és alakú tárgyakról szeretnénk most röviden megemlékezni.

Kezdjük a sort a bokállyal, amely egy jellemzően erdélyi mázas, füles, égetett, elszűkülő nyakú, kerek szájú cserépkorsó. Ugyan ma elsősorban borosedénynek tartják, de a múltban a „seres készségként” is elterjedten használták. A legkezdetlegesebb sörivó edény egykoron a csellek volt, az egy darab fából faragott csobolyó. A felvidéki (holicsi) valamint a Habán korsók közül a sörösek alul szélesek, felül keskenyszájúak voltak füllel és ónfedővel ellátva. A koraközépkorban divatosak voltak a karajos szélű és akár több szájra való cserépkorsók is. Mindenki a maga karélyáról itta a sört így védekezve a „kórságok” ellen. Az efféle szájaspoharak mellett az alul keskeny, felül széles Pisztoly vagy más néven Vágott pohár is szolgálta az egyéni vagy közösségi ivást. Maga a pohár szóról érdemes tudni, hogy valószínűleg a német Becher szó származéka a magyar nyelvben.

A mútbéli sörivás egyik legismertebb alapkelléke a kupa volt, amelyre gondolván ugyan egy fa, ón, ezüst, üveg és más anyagból készült fél-, egyliteres edény jut eszünkbe, de hatalmasat tévedünk A kupák a közösségi ivás számára készült négy lábon álló, fedeles, 10-15 literes, alulcsapos edények voltak, melyekből a különféle korsókba vagy éppen serlegbe csapolták a sört. Ugyancsak alapedényzetek voltak a különféle söröskancsók melyekből a különféle korsókba adagolták szét az éltető nedűt. Általánosságban ha egy korsónak, bögrének füle és fedele is volt, akkor azt elsősorban serivásra használhatták. Mindezeken kívül léteztek még Fakupák a fickósernek, a már említett pisztoly mellett cilinder vagy éppen erotikus formájúak is (Cunnus, Phallus), míg a sörcsizmáról már korábban részletesebben is szóltunk ITT!

Komlószüret egykor

Napjaink sörfőzésének egyik elengedhetetlen alapanyaga a komló. Magáról a növényről vagy a komlófajtákról már korábban írtunk, de vajon ismeretes-e hogy miként is történt anno a betakarítása? A komlószüretre rendszerint augusztus végétől szeptember közepéig, maximum végéig került és kerül sor. Magyarországon egykoron nagy területen termesztettek komlót és magáról a szüretről a Magyar Gazda című lap az 1842. évi számában így írt:

„Mihelyt a’ komlóvirág fejecskéi barnulni, keményedni, ’s fűszeres illatot bocsátani kezdenek, s ujjak közt dörzsölve ragadós nedvet eresztnek, fő jelenségei lévén az érésnek, elegendő munkásokkal elkezdetik a komlószüret, mi közönségesen aug. végére vagy sept. elejére esik. Elegendő munkásokkal mondom, mert az elérett virágfejecskék, egyedüli értéküket határzó poraikat (lupulin) elhullatván , haszonvehetlenekké válnak. A szedés tiszta időben (bevárván a harmat felszáradását) helyben a’ kertben történik. E’ végre a’ földtől egy láb magasságra az indák a’ karók körül legvágatnak s a póznák, hogy azok az ide s tova való kíméletlen hajtogatások által benn ne törjenek, ahhoz készült póznaemelővel (4. sz.) (mellyen egy vasból készült fel- ’s alá tolható horog van alkalmazva)…egy izmos napszámos által egyenes irányzatban fölfelé kiemeltetnek, s egy másik szinte erős ember által a’szedésre kijelölt helyre vitetvén, a’ hosszant sorba levert ágasokra helyeztetnek, mellyeket fejérnép- és gyermek-napszámosok körüli ilvén, azokról a virágfejecskéket, a’ komló-levelek közbekeverése nélkül, tisztán apróbb edényekbe vagy ruhákba leszedik, ’s azt köztük felosztott, a komlónak nyers állapotában egy mázsát magokba vehető nagyobb kosarakba öntik, melly utóbbiak megtelvén, két erős ember által a’ szárasztó helyre vitetnek, az üres póznák pedig, a’ kertbe több helyre szétosztva piramis alakú lakásokba hordatnak, hogy igy állítva, rólok a nedvesség könnyen lefolyhasson.”

 

Az idők folyamán persze igyekezték a betakarítás folyamatát modernizálni, többek között volt, amikor gólyalábak segítségét is igénybe vették, ahogyan azt a mellékelt képen láthatjuk. Ám a komlószüretet mindvégig gyorsan és hatékonyan kellett és kell végrehajtani és így a betakarítás során a múltban rendkívül sok dolgos kézre volt szükség. Például 1902-ben az Egyesült Államokban nem kevesebb, mint 240 ezer férfi, nő és gyermek talált rövid időre munkát magának a komlószüret idején. 1935-ben pedig arról szólt a hír, hogy Angliában a legfőbb komlótermesztő vidéken, Kentben hatvanezren szedték a komlót és mivel „bizonyos izmokra rendkívül megerőltetően hat a komlószedés…a komló-érdekeltségek masszőröket küldtek Kentbe, akik a komlószedőket napi munkájuk után jól megmasszírozzák.” Ma már a komló szüretelése többségében célirányú gépekkel végzett, így a munkaerő 90 %-ára, s masszőrökre sincs szükség. Ám részben hagyományőrzésből, marketing célból vagy éppen az igazán válogatott minőség biztosítása érdekében még sűrűn gyakorolják a kézzel szüretelés fárasztó ám egyben izgalmas munkáját.

Szüret Válon

Jaromír, soha ne hagyd abba!

Csehországban már több hete elkezdődött az elsőosztályú jégkorong csapatok bajnoksága, a Cseh Extra Liga. A tabellát jelen állás szerint a Sparta Praha vezeti, az elmúlt négy év bajnoka az Oceláři Třinec egyelőre a középmezőnyben foglal helyet, míg a sereghajtó a Kladno város csapata! Ám ez a jelenleg messze tökutolsó jéghoki brigád jelenti számunkra a nagybetűs csapatot, hiszen a 2011-12-es évadtól a tulajdonosa nem más, mint néavadónk Jaromír Jágr, a cseh hoki fenomén! Nem kis meglepetésre az egykor nem kevesebb, mint 24 (!) NHL szezont (amerikai hoki liga) lenyomó és a 2017-18-as szezonban 45 évesként is korongozó Jágr nem csupán a Kladnói Lovagok nevet viselő csapat tulajdonjogához jutott és menedzselését vette át, hanem hatékonyan kivette a részét magából a játékból is! Még az elmúlt szezonban is 24 meccsen játszott és összesen 14 pontot gyűjtött.

És a jelek szerint nincs megállás! A jégkorongozás elképesztően komoly fizikai terheléssel jár, így tényleg valóságos csoda, hogy az immáron 51 esztendős Jágr az új szezonban is játékra jelentkezett és ha már folyamatosan nem is, de időnként igyekszik az egykori anyaegyesülete, csapata segítéségére sietni. Jaromír Jágr egykoron Kladnóban kezdte pályafutását és vélhetően itt is fejezi be, de még nem most! Amúgy enyhén szólva is hosszúra nyúlt pályafutása alatt Jágr egy mázsányi vagy inkább tonnányi kupával rendelkezik. A sok egyéb mellett két alkalommal nyerte meg csapatával a Stanley Kupát, öt alkalommal az Art Ross-trófeát, egy alkalommal a Hart-trófeát, háromszor a Lester B. Pearson, ma átnevezve Ted Lindsey trófeát és még oly sok minden más kupát. Az alábbi két kép között „mindösszesen” 30 év telt el. Az elsőn Jaromír Jágr még édesanyjával együtt ünnepli az első Stanley kupa elnyerését, míg a másikon Jágr már újra a Kladnóiak mezében üti a pakkot! Mi nem is kívánhatunk mást, minthogy időről időre még láthassuk a legnagyobb Jaromírt!