Gyógysör, a gyógyító sör? – 2. rész

Folytatjuk korábbi cikkünket! Az 1900-es évek elején a gyógysör egyre népszerűbbé vált, már egyre többen készítették, de immáron már megváltozott formában. A normális „gyóyító” sörök melltett már speciálisan gyógyhatású söröket igyekeztek kiötleni, amely persze vagy sikerültet vagy sem. Például a Drehernél Szent János név alatt főztek kőmaláta sert amely „rendkívüli táperejű gyógysör gyengélkedőknek, vérszegényeknek, szoptatós nőknek”. A „gyenge tüdejűek és tüdőbetegek részére” készített Thyocol maláta-gyógysört már egyenesen csak a „gyógytárakban” lehetett megvásárolni.

„A „ Sanitás.“ dupla maláta gyógysör, igen kellemes izü üditő ital mely a legtekintélyesebb orvosok véleménye szerint a legtöbb kórházakban, különösen női betegeknél igen jó eredménnyel alkalmaztatik; vérveszteségtől származó gyengeségnél, rosszul táplált vérszegény egyéneknél, gyermekágyasoknál és szoptató nőknél, idegeskimerültségnél, emésztési zavaroknál, üdülő betegeknél étvágytalanság és álmatlanság ellen.” – így szólt egy újabb reklámszöveg, amely próbálja a sörét eladni, de ebben az időben akár választhattuk Szent István utolérhetetlen sörét is, amely „minden vendéglőben és fűszer üzletben kapható volt” (legalábbis Karcag környékén). „Ezt az „utólérhetetlen” kellemes sört is az összes külföldi, budapesti valamint az ország orvosai ajánlják különösen idegesség, étvágytalanság, vérszegénység és mellbajoknál! Üdít és gyógyít!” 😊

 

A 1920-as években még komoly szakmai vita folyt arról, hogy vajon az alacsonyabb alkohol-, de magasabb extrakt tartalomra szabott gyógysör vajon tud-e versenyezni a hagyományossal, de jobbára arra voksoltak, hogy nem. Ahogyan ezt a vegyipar című lapban írták: „Ha tehát a gyakorlóorvos napi 3 és fél deciliter gyógysörrel bizonyos eredményeket ért el, könnyen meglehet, sőt valószínű, hogy ugyanezeket azeredményeket 5—6 deciliter közönséges, jobb sörrel is elérte volna. Tehát a gyógysörnek egyre kevesebben kezdtek hinni, ám ezzel még nem ért véget a történet. A II. Világháború alatt a gyógysörnek ismét fontos szerepe lett, így például 1942-ben a Hagenmacher sörgyár egyik tisztviselője gyógysörrel ajándékozta meg a frontról visszatérő sebesült katonákat. 1944-ben azonban már a gyógysör romantikája elmúlt, sőt a fasiszta propaganda már konkrétan faji kérdést gyártott annak fogyasztásából, de ezt jobb (lenne) örökre elfelejteni.

A második világháborút követően még mindig megmaradt a gyógysör, de a szocializmus évtizedei során már csak egyetlen államilag készített változata maradt és ez a Nektár nevet viselte. Ezek a néven már az 1920-as években is készítettek italt. A Nektárt, amelyet „a gyengélkedők, lábadozók, várandós anyák és betegek szervezetének erősítésére” hoztak forgalomba egy alacsony szeszfokú, magas malátatartalmú sör volt, amelynek fogyasztására leginkább csak akkor vették rá magukat a fogyasztók, ha a normális sörből kifogytak a boltok és erre viszonylag gyakran sor került. A Nektár egy alig 1%-os alkoholtartalmú, ám 13 balling fokos sör volt, az átlagos szénsav tartalomhoz képest alig valami habbal és a tesztek szerint elfogadható ízzel, ám annál zavaróbb illattal. A Nektár és ezzel együtt a legálisan gyógysörnek nevezett sörök pályafutása az 1980-as évek elején végleg véget ért, de mint tudjuk, minden sör gyógysör! 😊

Strakonicei és rakovníki sörsikerek a Sörpecséten!

A napokban rendezték meg 36. alkalommal Csehország legnagyobb nemzetközi sörminősítő versenyét, melyet Sörpecsétként (Pivní Pečet’) is ismernek. A Litoměrice városában lezajlott több napos viadalon rekordot jelentő 41 kategóriában bírálták el a sörök (36 kategória) és ciderek (2 kategória) százait a tapasztalt ítészek. Az új kategóriák között szerepelt a rendező város kerületének (megye) különdíja és egy olyan kategória, amellyel tisztelegtek a 2024 októberében elhunyt Alois Srb, a fesztiválok alapító atyja és patrónusa emléke előtt. A kategóriák legjobbjainak összevetésével pedig a hagyományoknak megfelelően megválasztották a Világ Sörpecsét Díj győztesét és helyezettjeit. A sörfogyasztási trendek megváltozásával üzleti szempontból is egyre fontosabb kategóriának számítanak az alkoholban szegényebb gyümölcsös, vagy éppen az alkoholmentes sörök. Ezért is külön öröm nekünk, hogy az a két cseh sörgyár, akiknek a termékeit már több. mint egy évtizede képviseljük a korábbi évek hagyományos láger sörök terén elért sikerei mellett idén ezen sörfajták között is kiváló eredményeket értek el. Lássuk egy kicsit részletesebben őket.

Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőző mestere

A Strakonicei Sörgyár idén a kevert vagy koktél sörök (shandy) között ért el második helyet a Radler nealko grapefuitos italával. Ide azok a sörök tartoztak, amelyek félig citrusléből, félig sörből készültek, akárcsak a közismert radlerek. A Rakovníki Sörgyár a termékeivel pedig nem is egy, hanem három kategóriában is a legjobbak közé került. A hidegkomlós Bakalař idén se maradhatott ki a jók közül, így a maga Prémium Világos Sör kategóriájában elért ezüstérme egyáltalán nem számít meglepetésnek. Ugyanebben a kategóriában a világos Černovar sörük a 6. helyen zárt. Ugyancsak az állandó sikereket biztosító sörük a könnyed tízes barna (Bakalář desítka tmavá), amely szintén második helyezést ért el a kategóriájában. És jöjjön még az, ami ma már szintén nem tekinthető meglepetésnek, a hidegkomlós finomság alkoholmentes változatának megtisztelő ezüstérme. Így összességében megállapítható, hogy mind Rakovníkban, mind Strakonicén büszkék lehetnek a munkájukra. Érdekességként megemlítjük, hogy az összetett bajnok idén České Budejovice egyik legújabb kisüzemi sörfőzdéjének, a Solnicének 12-es láger söre lett, melynek megkóstolását ebben a szép dél-csehországi városkában járva mindenképpen ajánljuk.

Sörpszichiátriai „szakszótár” II.

A sorozatkezdő cikkünk első része folytatásában tovább tallózunk a bolondos szótárunkban szereplő képzeletbeli mentális betegségekből. Ne is szaporítsuk a szót, jöjjön az első, amelyet sok sörisszánál előfordul, ez pedig a draftaphobia, azaz a félelem, hogy frissen csapolt sör helyett, csak palackozottat tudunk inni. Mindenki ismeri a következő érzést, amely nem más, mint az ún. egysör-illúzió, hisz általában csak egy sörre szoktunk a sörözőbe beugrani. Ezt a naív elképzelést gyakorta még előzetesen még a házastársunknak is elmondjuk, pedig sajnos ő nem tudja, hogy csak eme sűrűn jelentkező illúzió áldozatai lehetünk. És ehhez kapcsolódóan érkezünk el a másodiksör-reflexhez, amely kiváltásával a kiszolgáló közeg „kér még egyet” kérdésére automatikusan igennel válaszolunk. 

Sok habbal vagy kevéssel? Ez a sörisszák örök dilemmája. Ezzel kapcsolatos az ún. habvesztési pánik jelensége, amikor látjuk, hogy túl kevés a hab és az is gyorsan tűnik el a poharunkban. Vannak, akik nem tudnak betelni a sör látványával. Ez könnyen átfordulhat a hopnóza, más néven komlóhipnózis néven ismert magatartásba, ami a sörivás előtti hosszú bámulását jelenti. A számítógépes játékok régi rajongói sajnos jól ismerik a laggolást, azaz az online játékok során tapasztalható szakadozást, késést, akadozást, amely a végletekig tudja cincálni idegrendszerünket. Innen ered a keglag vagy sörlaggolás, amely lényegében a több sör elfogyasztását követő lelassulást takarja.

Nézzünk néhány „életveszélyesebb” esetet. Az első a korsocus interuptus, azaz félbeszakított sörivás esete. A sörözés kényszerű félbehagyása erős sokként éri a szervezetünket, így igyekezzük elkerülni. Ugyancsak vészhelyzet állhat fenn hosszabb ideje tartó sörmegvonás esetén, ezt hívják kritikus-sörszintállapotnak. Ezért vezessük be a munka utáni rendszeres sörterápiát. Végezetül szóljunk még a pintellektualizmusról, amely nem más, mint a pint/korsó sörök fogyasztása közbeni okosságérzése, mely automatikusan a sörbölcsességek kimondásához vezethet, vagy éppen az In beer we trust szindrómához, mikor úgy látjuk, hogy a sör mindenre megoldást jelenthet.