Gyógysör, a gyógyító sör? – 2. rész

Folytatjuk korábbi cikkünket! Az 1900-es évek elején a gyógysör egyre népszerűbbé vált, már egyre többen készítették, de immáron már megváltozott formában. A normális „gyóyító” sörök melltett már speciálisan gyógyhatású söröket igyekeztek kiötleni, amely persze vagy sikerültet vagy sem. Például a Drehernél Szent János név alatt főztek kőmaláta sert amely „rendkívüli táperejű gyógysör gyengélkedőknek, vérszegényeknek, szoptatós nőknek”. A „gyenge tüdejűek és tüdőbetegek részére” készített Thyocol maláta-gyógysört már egyenesen csak a „gyógytárakban” lehetett megvásárolni.

„A „ Sanitás.“ dupla maláta gyógysör, igen kellemes izü üditő ital mely a legtekintélyesebb orvosok véleménye szerint a legtöbb kórházakban, különösen női betegeknél igen jó eredménnyel alkalmaztatik; vérveszteségtől származó gyengeségnél, rosszul táplált vérszegény egyéneknél, gyermekágyasoknál és szoptató nőknél, idegeskimerültségnél, emésztési zavaroknál, üdülő betegeknél étvágytalanság és álmatlanság ellen.” – így szólt egy újabb reklámszöveg, amely próbálja a sörét eladni, de ebben az időben akár választhattuk Szent István utolérhetetlen sörét is, amely „minden vendéglőben és fűszer üzletben kapható volt” (legalábbis Karcag környékén). „Ezt az „utólérhetetlen” kellemes sört is az összes külföldi, budapesti valamint az ország orvosai ajánlják különösen idegesség, étvágytalanság, vérszegénység és mellbajoknál! Üdít és gyógyít!” 😊

 

A 1920-as években még komoly szakmai vita folyt arról, hogy vajon az alacsonyabb alkohol-, de magasabb extrakt tartalomra szabott gyógysör vajon tud-e versenyezni a hagyományossal, de jobbára arra voksoltak, hogy nem. Ahogyan ezt a vegyipar című lapban írták: „Ha tehát a gyakorlóorvos napi 3 és fél deciliter gyógysörrel bizonyos eredményeket ért el, könnyen meglehet, sőt valószínű, hogy ugyanezeket azeredményeket 5—6 deciliter közönséges, jobb sörrel is elérte volna. Tehát a gyógysörnek egyre kevesebben kezdtek hinni, ám ezzel még nem ért véget a történet. A II. Világháború alatt a gyógysörnek ismét fontos szerepe lett, így például 1942-ben a Hagenmacher sörgyár egyik tisztviselője gyógysörrel ajándékozta meg a frontról visszatérő sebesült katonákat. 1944-ben azonban már a gyógysör romantikája elmúlt, sőt a fasiszta propaganda már konkrétan faji kérdést gyártott annak fogyasztásából, de ezt jobb (lenne) örökre elfelejteni.

A második világháborút követően még mindig megmaradt a gyógysör, de a szocializmus évtizedei során már csak egyetlen államilag készített változata maradt és ez a Nektár nevet viselte. Ezek a néven már az 1920-as években is készítettek italt. A Nektárt, amelyet „a gyengélkedők, lábadozók, várandós anyák és betegek szervezetének erősítésére” hoztak forgalomba egy alacsony szeszfokú, magas malátatartalmú sör volt, amelynek fogyasztására leginkább csak akkor vették rá magukat a fogyasztók, ha a normális sörből kifogytak a boltok és erre viszonylag gyakran sor került. A Nektár egy alig 1%-os alkoholtartalmú, ám 13 balling fokos sör volt, az átlagos szénsav tartalomhoz képest alig valami habbal és a tesztek szerint elfogadható ízzel, ám annál zavaróbb illattal. A Nektár és ezzel együtt a legálisan gyógysörnek nevezett sörök pályafutása az 1980-as évek elején végleg véget ért, de mint tudjuk, minden sör gyógysör! 😊

Strakonicei és rakovníki sörsikerek a Sörpecséten!

A napokban rendezték meg 36. alkalommal Csehország legnagyobb nemzetközi sörminősítő versenyét, melyet Sörpecsétként (Pivní Pečet’) is ismernek. A Litoměrice városában lezajlott több napos viadalon rekordot jelentő 41 kategóriában bírálták el a sörök (36 kategória) és ciderek (2 kategória) százait a tapasztalt ítészek. Az új kategóriák között szerepelt a rendező város kerületének (megye) különdíja és egy olyan kategória, amellyel tisztelegtek a 2024 októberében elhunyt Alois Srb, a fesztiválok alapító atyja és patrónusa emléke előtt. A kategóriák legjobbjainak összevetésével pedig a hagyományoknak megfelelően megválasztották a Világ Sörpecsét Díj győztesét és helyezettjeit. A sörfogyasztási trendek megváltozásával üzleti szempontból is egyre fontosabb kategóriának számítanak az alkoholban szegényebb gyümölcsös, vagy éppen az alkoholmentes sörök. Ezért is külön öröm nekünk, hogy az a két cseh sörgyár, akiknek a termékeit már több. mint egy évtizede képviseljük a korábbi évek hagyományos láger sörök terén elért sikerei mellett idén ezen sörfajták között is kiváló eredményeket értek el. Lássuk egy kicsit részletesebben őket.

Vlastimil Matej a strakonicei sörgyár sörfőző mestere

A Strakonicei Sörgyár idén a kevert vagy koktél sörök (shandy) között ért el második helyet a Radler nealko grapefuitos italával. Ide azok a sörök tartoztak, amelyek félig citrusléből, félig sörből készültek, akárcsak a közismert radlerek. A Rakovníki Sörgyár a termékeivel pedig nem is egy, hanem három kategóriában is a legjobbak közé került. A hidegkomlós Bakalař idén se maradhatott ki a jók közül, így a maga Prémium Világos Sör kategóriájában elért ezüstérme egyáltalán nem számít meglepetésnek. Ugyanebben a kategóriában a világos Černovar sörük a 6. helyen zárt. Ugyancsak az állandó sikereket biztosító sörük a könnyed tízes barna (Bakalář desítka tmavá), amely szintén második helyezést ért el a kategóriájában. És jöjjön még az, ami ma már szintén nem tekinthető meglepetésnek, a hidegkomlós finomság alkoholmentes változatának megtisztelő ezüstérme. Így összességében megállapítható, hogy mind Rakovníkban, mind Strakonicén büszkék lehetnek a munkájukra. Érdekességként megemlítjük, hogy az összetett bajnok idén České Budejovice egyik legújabb kisüzemi sörfőzdéjének, a Solnicének 12-es láger söre lett, melynek megkóstolását ebben a szép dél-csehországi városkában járva mindenképpen ajánljuk.

Sörpszichiátriai „szakszótár” II.

A sorozatkezdő cikkünk első része folytatásában tovább tallózunk a bolondos szótárunkban szereplő képzeletbeli mentális betegségekből. Ne is szaporítsuk a szót, jöjjön az első, amelyet sok sörisszánál előfordul, ez pedig a draftaphobia, azaz a félelem, hogy frissen csapolt sör helyett, csak palackozottat tudunk inni. Mindenki ismeri a következő érzést, amely nem más, mint az ún. egysör-illúzió, hisz általában csak egy sörre szoktunk a sörözőbe beugrani. Ezt a naív elképzelést gyakorta még előzetesen még a házastársunknak is elmondjuk, pedig sajnos ő nem tudja, hogy csak eme sűrűn jelentkező illúzió áldozatai lehetünk. És ehhez kapcsolódóan érkezünk el a másodiksör-reflexhez, amely kiváltásával a kiszolgáló közeg „kér még egyet” kérdésére automatikusan igennel válaszolunk. 

Sok habbal vagy kevéssel? Ez a sörisszák örök dilemmája. Ezzel kapcsolatos az ún. habvesztési pánik jelensége, amikor látjuk, hogy túl kevés a hab és az is gyorsan tűnik el a poharunkban. Vannak, akik nem tudnak betelni a sör látványával. Ez könnyen átfordulhat a hopnóza, más néven komlóhipnózis néven ismert magatartásba, ami a sörivás előtti hosszú bámulását jelenti. A számítógépes játékok régi rajongói sajnos jól ismerik a laggolást, azaz az online játékok során tapasztalható szakadozást, késést, akadozást, amely a végletekig tudja cincálni idegrendszerünket. Innen ered a keglag vagy sörlaggolás, amely lényegében a több sör elfogyasztását követő lelassulást takarja.

Nézzünk néhány „életveszélyesebb” esetet. Az első a korsocus interuptus, azaz félbeszakított sörivás esete. A sörözés kényszerű félbehagyása erős sokként éri a szervezetünket, így igyekezzük elkerülni. Ugyancsak vészhelyzet állhat fenn hosszabb ideje tartó sörmegvonás esetén, ezt hívják kritikus-sörszintállapotnak. Ezért vezessük be a munka utáni rendszeres sörterápiát. Végezetül szóljunk még a pintellektualizmusról, amely nem más, mint a pint/korsó sörök fogyasztása közbeni okosságérzése, mely automatikusan a sörbölcsességek kimondásához vezethet, vagy éppen az In beer we trust szindrómához, mikor úgy látjuk, hogy a sör mindenre megoldást jelenthet.

A csapolt sör története 2. – a sörmotor kora

Folytatjuk a csapolt sörről, sörcsapolásról szóló cikksorozatunkat. (A cikk első része ITT olvasható!) A gravitációs sörkiöntés korát követően eljutottunk a technikai fejlődés robbanásszerű változásáig, az ipari forralom koráig, amikor megjelentek az első nyomásos sörcsapoló rendszerek és sörszivattyúk. A XVII. század végén jelentek meg az első kézi szivattyúk, melyeket Angolhonban csak beer engine-nek, avagy sörmotornak hívtak. A legelsőt közülük egy bizonyos John Lofting holland feltaláló dolgozta ki még 1691-ben, majd ezt a találmányt több, mint 100 évvel később Joseph Bramah lakatos és vízműmérnök továbbfejlesztette (1797). A sörmotor elsősorban a felsőerjesztésű söröket csapoló angolszász területeken terjedtek el és ott maradtak meg a mai napig is (persze fejlesztett verzióban) nagyobb számban. Ha megnézünk egy tradícionális angol sörözőt (pub) is mutató filmet láthatjuk a jellegzetes sörcsapot, amelynek segítségével felhúzzák a pincében rejlő hordóból a sört. Ez eleinte fáradtságos kézi munka volt, így a csaposnak valóban meg kellett dolgoznia a csapolt sörért. A sörmotor révén azonban már frissebb maradt a sör és egyenletesen lehetett adagolni. Ez az a korszak, a XIX. század, amikor a korábbi cikkünk elején említett budai sörcsapoló találmány létezhetett…de hogy és miként, ha egyszer még nem léteztek, csak fizikai munkát igénylő sörszivattyúk, sörmotorok?

Nos a kérdésre nagyon nehéz megbízható választ adni, ehhez egy picit vissza kell kanyarodni az időben. A XVIII. század közepén felfedezték a rögzített levegőt, azaz a szén-dioxidot, majd Joseph Priestley felfedezi, hogy miként kell azt a vízben oldani. Nem sokkal később egy bizonyos Nooth már berendezést is készít a szénsavasításra és így hamarosan sor kerül az első szénsavas víz gyártására. Johann Jacob Schweppe, svájci órásmester és amatőr tudós pedig Priestley felfedezését továbbfejlesztve hozza létre a Schweppes márkát 1783-ban Genfben, karbonált ásványvíz előállítására. Jedlik Ányos (magyar feltaláló) is részt vett a szénsavasítás történetében: 1826-ban megalkotta az „apparatus acidularis”-t, amellyel szénsavas vizet állított elő mesterségesen és ezt követte az első magyar szikvízüzemgyártó üzem beindítása. 

Tehát az említett cikk születésének idején már rendelkezésre állt a szén-dioxid, amelynek révén a sör „a pince fenekén hasaló hordóból, egyetlen billentyű megnyomintására egyenesen pohárba ’s onnan a száraz torkokba folydogálhatott”. Ez csak egy tipp a részünkről, ám az biztos, hogy bizonyítottan csak évtizedekkel később készült el az első hatékonyan működő CO₂-nyomásos rendszer, amely forradalmasította a sörcsapolást. A sör immáron nem érintkezett levegővel, oxigénnel, így hosszabb ideig megőrizte szénsavtartalmát és ízét. A modern sörhűtő- és csaprendszerek alapelve is ekkor alakult ki. De erről majd a cikksorozatunk utolsó részében írunk.

Híres sörivók 6. - Michael Jackson

A címben szereplő név hallatán ugyan elsőre mindenkinek a popzene néhai meghatározó ikonja, mondhatni a „királya” jut eszünkbe, de itt most nem róla lesz szó, hanem a sörvilág egyik legnagyobb hatású személyéről. A brit Michael Jackson (1942–2007) ugyanis a modern sörkultúra egyik legfontosabb alakjaként újságírói és sörszakértői munkásságával megújította a világ gondolkodását a sörről, erről az addig kevésbé értékelt italról. A világszerte „Beer Hunter” néven ismert Michael Jacksonnak köszönhetően a sörre már nem tömegtermékként, hanem kulturális és gasztronómiai értékként kezdtek tekinteni és munkássága alapjaiban járult hozzá a napjainkra kicsúcsosodó kézműves sörmozgalom nemzetközi felemelkedéséhez.

1977-ben jelentette meg korszakalkotó könyvét, A Világ Sörkalauza (The World Guide to Beer), címmel, melyben elsőként rendszerezte közérthető módon a világ sörtípusait, bemutatva azok történetét, földrajzi gyökereit és ízvilágát. Térképekkel, fényképekkel illusztrálva ismertette a világ 5000 (!) sörét beleértve Afrikát és Kínát is. A könyv hatalmas sikert aratott, és a későbbiekben sörfőzők, sörírókat inspirált. Jackson a könyvében nemcsak söröket, sörstílusokat írt le, hanem kontextusba is helyezte őket. Megmutatta, hogy miként kapcsolódik a sör a helyi hagyományokhoz, éghajlathoz és gasztronómiához. Élete során még számos további sörkönyvet is írt, melyekhez csaknem 10 ezer sörféleség megkóstolása nyújtotta az alapot.

Michael Jackson nevéhez fűződik a sörstílusok modern kategorizálása is. Ő tette széles körben ismertté például a belga apátsági sörök, a lambicok vagy a klasszikus brit ale-ek közötti különbségeket. Munkája különösen nagy hatással volt az amerikai kézműves sörforradalomra az 1980-as és 1990-es években, ahol sok induló főzde az ő írásaiból merített inspirációt. És a sörforradalom innen terjedt tovább a világ többi részére, Európára és benne Magyarországra is. Televíziós sorozata, a Sörvadász (The Beer Hunter), tovább növelte ismertségét. A műsorban sörfőzdéket látogatott világszerte, bemutatva a helyi mestereket és hagyományokat. Karizmatikus, közérthető stílusa révén a laikus közönség számára is izgalmassá tette a sörkultúrát. Michael Jackson öröksége ma is él: nevét rangos nemzetközi sördíjak és szakmai elismerések őrzik. Munkássága nélkül a kézműves sör ma valószínűleg nem élvezné azt a globális megbecsülést, amelyet napjainkban tapasztalhatunk.

Sör képek söreinkről a közösségi médiában

A korunk a vizualitásról szól. Ennek ékes példája az elképesztő mennyiségű online tartalomgyártás, amelynek elsődleges terepe a közösségi média. Ez a többségében képi tartalomkészítés persze rengeteg kritikával illethető, ám egyrészt szórakoztató időtöltés a készítőjének másrészt sokszor hasznos lehet más embertársunk vagy akár éppen a képeken reklámozott termékeket előállító cégek számára. Így van ez a sörök, a sörökről készített fotók esetében is. Mind a sörfőzdék, mind a söreiket árusító vendéglátóhelyek számára az egyik legkedvesebb és nem mellesleg igen fontos visszajelzés, ha a közösségi oldalakra kikerülnek a söreik, a fogyasztás helyszínével megjelölve. Egy-egy jól sikerült kép láttán ugyanis szinte azonnal eszünkbe jut, hogy bizony nekünk is meg kellene kóstolnunk az adott sört és ugyanúgy élvezni, mint a kép posztolója. És innen már csak egy lépés, és a tettek mezejére léphetünk. A Jaromír sörözőkben csapolt vagy üveges formában forgalmazott sörök esetében sincs ez másképp. Örömmel tölt el minket, ha egyik vagy másik oldalon olyan képre bukkanunk, amelyet valamelyik vendéglátóhelyünkön készítettek vagy ha tárgyának a strakonicei, rakovníki sörgyár söreit választották. Ezért is szeretnénk most a bemutatásra kerülő fotók készítőinek előzetes engedélyével pár kedves vendégünk sörös képét bemutatni, ezzel is megköszönve munkájukat.

Kezdjük a sort Vitovszki Szilárd feltehetőleg otthon készített, ám annál professzionálisabban megkomponált és kivitelezett fotójával, amelyen a rakovníki sörgyár egyik legkiválóbb söre, a hidegkomlós Bakalář látható.

 
Timkó Zoltán láthatóan a Jaromír Sörbisztróban járt, amikor megkóstolta a strakonicei sörgyár mind egy világos, mind a remek félbarna sörét. Reméljük, hogy még más sörök is kerültek még ha nem is a lencse végre, de a gyomorba.

Szepcsik Ferenc felvétele egyszerre pazar ugyanakkor ma már egy kis szomorúsággal is terhelt. Ugyanis a képen látható kiváló Otavský zlatý nevű finomság gyártását hamarosan befejezik. A szemben ülő úr talán már ekkor sejtette a fájdalmas véget. 😊
 

Hellenbach Ferenc egy önkéntes összehasonlító korsóelemzést hajtott végre. Az alakjukban egymásra egy picit hasonlító, ám részleteikben, logójuban, és beltartalmukban eltérő sörös edényeket vette tüzetesen górcső alá. Köszönjük!

Végezetül álljon itt Gasparics Zalán remek fotója, mely a rakovníkiak könnyed, de annál élvezetesebb félbarnáját ábrázolja. Az üveg falán kicsapódott párából is látható a kifogástalan tárolás és szinte már halljuk azt a bizonyos szisszenő hangot, mely az üvegnyitás sajátja.

Köszönjük a képeket, köszönjük a fogyasztást, várunk mindenkit vissza nagy szeretettel!

Térjen vissza a kocsmafilozofálás a kocsmába!

Korunk általános időtöltése az internetes „kocsmafilozofálás”. A közösségi média mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy megnyilvánuljunk bármilyen témában, legyen szó politikáról, tudományokról, művészetről, sörről, ételekről, lényegében az élet valamennyi területéről. A „mindenhez is” értő emberek korát éljük. Csak kevesen állnak ellen annak a kisértésnek, hogy „abszolút igazságuk” birtokában önkéntes és sokszor felettébb lelkes vagy akár túlzottan vehemens tájékoztatásba, térítésbe, vitába, odamondogatásba ne kezdjenek. A kocsmafilozofálás persze nem újkeletű szokás, hiszen a régi időkben is szerették az emberek megvitatni a tudásuk, élettapasztalataik alapján a különféle témákat, egymásnak ütköztetve a sajátjukat mások véleményével. És persze e mögött leginkább a meggyőzés vágya rejlett, az a cél, hogy győztesként kerüljenek ki az embertársaikkal vívott verbális „csatából”. Ám a kocsmafilozofálás mára megváltozott és napjainkban a sokszor akár „árokszélinek” is hívható filozofálás szinte teljesen lerázta a korábbi jótékony korlátait. Posztolhatunk, kommentelhetünk akár minimális információ birtokában, az összefüggéseket nem ismerve is, és ezzel a részlettudással akár nagyobb tömegekre hathatunk. Egy-egy sommásan megfogalmazott vélemény ugyanolyan súlyúnak is tűnhet, mint az adott téma szakértőjének tudása. Sőt tehetjük mindezt úgy is, hogy akár a névtelenség, arctalanság rejtő homályában maradunk, amely még „bátrabbá”, vadabbá, érzéketlenebbé tehet minket. Így jutunk el ahhoz, hogy a kocsmafilozofálásunk már nem is kocsmafilozofálás többé, hiszen se kocsma nincs a környéken, se hús-vér embertársunk, akivel valóban beszélgetnénk.

Mindezek miatt ezennel meghirdetjük a „Térjen vissza a kocsmafilozofálás a kocsmába!” mozgalmat. Egy sörözőben a virtuális térrel szemben látjuk a másik azonnali reakcióját, akár amikor nevet vagy összeráncolja a szemöldökét. A kocsmában nem „győzedelmeskedhetünk” pusztán azzal, ha minél harsányabban, durvábban fejtjük ki a véleményünket. Nem mondhatjuk pl. hogy „ennyi”, ezzel a másik további véleményét teljesen negligálva. A kocsmában „rákényszerülünk” arra, hogy másokat türelmesen vagy talán kicsit türelmetlenebbül, de meghallgassuk. A kocsmában nem vetjük a véleményünket végleges formába, nem készül róla jegyzőkönyv vagy felvétel, így van lehetőségünk annak szabad átformálására. Ha butaságot, pontatlanságot is mondunk, nem kell csak azért is ragaszkodnunk hozzá, félve attól, hogy már visszakereshető nyoma maradt. A pillanatnyi helytelenségünket a másokkal való kommunikáció révén akár helyessé, az ismerethiányunkat akár tudássá is formálhatjuk, persze csak ha nyitottak vagyunk és hajlandóak vagyunk gondolkodni. Mert a kocsmai filozofálás célja nem a győzelem. Itt a lényeg az együtt gondolkodás és nem az önigazolás vagy az indulatlevezetés. Keressük hát együtt az igazságot embertársainkkal a sörözői asztaloknál ülve. Kortyolgassuk együtt jó cseh söreinket miközben „megváltjuk a világot” és ne a vélt/valós igazságunk idegenekkel szembeni védelmével töltsük értékes időnket az interneten!

Gyógysör, a gyógyító sör? – 1. rész

Aki csak egyszer-kétszer is túlzásba vitte már életében az alkoholfogyasztást, akár egy túl jól sikerült lakodalom, akár egy baráti összejövetel vagy más buli során az minden bizonnyal hallott már a „gyógysör” fogalmáról. A közvélekedés, legalábbis az ebben gyakorlottak véleménye szerint egy a másnaposság alatt elkövetett korsó vagy üveg sör elfogyasztása segít az italozás kellemetlen következményeinek elviselésében. Ez a „gyógyító” hatás persze úgy nagyjából minden alap nélküli, de vajon volt-e olyan időszak, amikor a sör valamilyen formában gyógysörnek számított, vagy akár tényleg volt-e olyan, amit gyógysörnek neveztek? Járjunk utána!

A sör valóban számos pozitív tulajdonsággal bír, melyre a történelem során elég hamar rájöttek. Itt nem is elsősorban az alkohol stresszoldó, a komló nyugtató hatásáról beszélnénk, jóval inkább a sör tápanyagtartalmáról, egészséges összetételéről és persze arról, hogy a sokszor fertőző városi ivóvíz helyett biztonságosabb volt sört fogyasztani. Így nem csoda, hogy az élelmes sörkészítők egyike másika egyenesen gyógyhatásúnak kezdte a sörét hívni és persze így reklámozni. 1897-ben egy sörcsarnok birtokosa kerek perec úgy kezdte el hirdetni az amúgy hétköznapi sörét, hogy kitűnő eredménnyel használható gyomor- és bélbetegségeknél, a légzőszervek bántalmainál, gyengeség és vérszegénység esetén, végül pedig az idegbetegségek minden változatánál. Persze orvosi igazolást nem kapott állításaihoz, de ez momentán nem túlzottan érdekelte a „gyógyító sörcsarnok” birtokosát.

Ám más esetben még vélt vagy valós orvosi igazolást is sikerült a főzött gyógysörhöz mellékelni. Így lettek Magyarországon híresek Hoff János malátakészítményei, köztük „a maláta-kivonat gyógysöre általános gyengeség, tüdő- és gyomorbántalmak, szárazkór, vérszegénység, s az altesti szervek rendellenességei ellen.” Hoff az igazát még túlélők (!) szavaival is „igazolta: „A meggyógyultnak saját szavai: Minthogy a maláta kivonatú egészség-sörnek feltalálása, anyámat — hogy ne mondjam — a haláltól megmentette, azért ezen községnél teljes erővel voltam képes fellépni s ezen gyógysört saját, legteljesebb meggyőződésem szerint ajánlani.”

1896-ban még egy gyógyszerész szaklapban is megjelent az alábbi hír: „A Ross és Társa hamburgi vegyszergyárosok „Kraftbier“ név alatt peptonkészítményt állítanak elő. A gyógysörről az orvosi szakemberek elleggé kedvezően nyilatkoznak és kiterjedten használják a testi gyengeség, a rossz étvágy, a chlorosis gyógyítására, valamint a lábadozóknak és gyermekeknek is gyakran szokták adni.”

És ugyancsak elterjedt az a nézet is, hogy a kis alkoholtartalmú barna sör elősegíti a kisgyermekes anyukák tejelválasztást. Ez a vélekedés, hiába a rengeteg orvosi cáfolatnak a mai napig fennmaradt. A gyógysörről szóló történetünket hamarosan folytatjuk.

Sörpszichiátriai „szakszótár” I.

Minden sört szerető ember jól tudja: a napi szorongásaink, rossz kedvünk, félelmeink oldásában egy-egy korsó finom sör elfogyasztása egy pici könnyebbséget tud nyújtani. Már az elénk tett korsó habos sör látványa is csökkenti a stresszszintünket, hát még amikor egy hűvös korty végiggördül a torkunkon. Ám azt kevesen tudják, hogy a sörrel, annak fogyasztásával kapcsolatban számos mentális probléma is adódhat. Ezek közül a valódi, komoly betegségeket hagyjuk meg az orvosoknak, mi most inkább koncentráljunk mindazokra, amelyeket még csak véletlenül sem találhatnánk meg a szakkönyvekben, szaklapokban. Lássunk hát egy-két példát a képzeletbeli sörpszichiátriai szakszótárból.

Kezdjük a sort az alcoholosis socialis tünetegyüttessel, amely bizony a sörözőkbe járóknál gyakorta jelentkezik. Ennek fő tünete az a kényszer, hogy társasági életünk élénkítése céljából menjünk el a kiszemelt vendéglátóhelyre és ha már ott vagyunk, akkor egy sört csak fogyasszunk el. Az Alzheimer kórt sajnos sokan ismerjük, ám elsősorban angolszász területen elterjedt az Ale-zheimer szindróma is. Ha „véletlenül” túl sok ale sört iszunk, akkor ez ideiglenes emlékezetkieséshez vezethet. Hazánkban ez a betegség láger-heimerként, vagy ászok-heimerként ismeretes. 😊

A soron következő pszicho probléma a sörszorongás, angolul beerxiety vagyis az a szorongató érzés, amikor észrevesszük a korsónkban a sör szintjének vészes csökkenését. Ez szerencsére aránylag könnyen orvosolható egy újabb sör beszerzésével, vagy sörre való rátöltéssel. Ehhez hasonló a maláta-melankólia, amely akkor uralkodhat el rajtunk, ha az ivás során már látszik a korsó alja is. Még erősebb tünetei miatt viszont már kifejezetten veszélyes lehet a sörsokk vagy angolul Brewtal effect, amikor egy sör erősebbnek bizonyul, ahhoz képest, mint amit előzetesen vártunk. Ehhez társulva jelentkezhet a csapolási dezorientáció, az a tájékozódási zavar mikor ugyan már azt se tudjuk, hogy milyen sört is ittunk megelőzően, de azért rendelünk még egyet. A pszichiátriai sörszakszótár sorozatunk első részét fejezzük be a legismertebbel, a komoly latin nevet viselő cenosilicaphobia kórral, amely nem más, mint félelem az üres söröspohártól vagy korsótól. Mivel ez a betegség minket is erősen kerülget ezért most nem is haladunk tovább a szótárunkkal. Inkább irány a söröző, ahol egy jó korsó cseh sör vár ránk.

A csapolt sör története 1. – A kezdetek

(A mostani három részes cikksorozatunkban a csapolt sör, illetve a sörcsapolás történetével szeretnénk olvasóinkat megismertetni.)

A minap az Arcanum Újságarchívumában az alábbi meglepő hírre bukkantam, melyet hosszúsága ellenére is érdemes elolvasni: „Budán új korszaka nyílt meg a sörivásnak, és napról napra szaporodik azon érdemdús férfiak száma, kik magokat a sörfogyasztás nemes mesterségében gyakorolják. Egy éles eszű kocsmáros ugyanis oly elmés szerkezetű erőművet talált föl, melynek segélye által a sör a pince fenekén hasaló hordóból, egyetlen billentyű megnyomintására egyenesen pohárba ’s onnan a száraz torkokba folydogál. Ezen nevezetes találmány százanként csődíti oda a szomjas lelkeket, ’s ezen bámulatos hatás annyira lelkesíti az emberbaráti érzelmű kocsmárost, hogy elhatározta, miképp nem nyugszik addig, míg annyira nem tökélyesíti ezen nagyszerű találmányát, hogy minden ivó egyenesen ’s közvetlenül a hordóból szíhassa forró torkába a hideg árpalevet. Ha e találmánya sikerül, úgy még életében oszlopot emelendnek neki az ártatlan sörivás buzgó tisztelői. (1846-05-14: Budapesti Híradó)

Ebben a hírben napjainkban talán első ránézésre semmi nagyobb érdekességet nem látunk, de gondoljunk bele: 1846-ot írunk és valami berendezés egy billentyű nyomására a pohárba tölti a hordóból a sört. Ahhoz, hogy tényleg megértsük a híradás meglepő mivoltát érdemes egy kicsit áttekinteni a csapolt sör és a sörcsapolás történetét.

Hajdanában-danában a sört főző nők és férfiak még nem küzdöttek a sörcsapolás problematikájával. A sörök mennyisége viszonylag csekély volt így jellemzően az agyagedényeik használatával főzött söreik mennyisége csekély volt. Ezeket jóformán csak ki kellett önteni őket a kupákba. Később, a rómaiak már bronz-, rézüstökben illetve kerámia vagy agyagedényekben főzték, fakádakban erjesztették a sört, majd annak elkészültével kerámia vagy fa hordókban tárolták, szállították. Ezek még mindig csak kisebb űrtartalmúak voltak így még továbbra sem kellett hozzá semmi különleges technika a „csapolásukhoz”.

Ám mindez a középkorban lassan megváltozott. Eleinte, főként a kolostorokban és városi sörfőzdékben a sört a már általános tárolótartállyá vált fahordóból közvetlenül mérték ki. A hordókban fa- vagy fémcsapokat (dugókat) használtak, amelyeket kalapáccsal ütöttek be vagy húztak ki. A csapolás ekkor még továbbra is teljesen gravitációs alapon történt: a hordót megdöntötték, és a sör pedig szabadon folyt ki. A cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk.

Jóslatok sörfogyasztók számára

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak, vendégünknek! Az új esztendő kezdetekor a megszokott, alig betartott fogadalmakon túl szintén közkedvelt elfoglaltság az előttünk álló időszakra szóló jóslatok olvasása. Baba Vanga, a híres „balkáni Nostradamus” szokásának híven jó kis horror forgatókönyvekkel lépett elő, amely pénzügyi válságot, Kelet-Nyugat közti súlyos konfliktusokat, globális élelmiszer- és vízellátási problémákat valamint természeti katasztrófákat prognosztizált. Őszintén szólva hallva-látva a napjaink történéseit, a hatalmi harcokat ezek a jóslatok nem meglepőek, még ha szomorú így egyben látni őket. De miért is ne jósolhatnánk mi is a cseh sörök kedvelői számára? Milyen lesz a 2026-os év a számukra? Tegyünk erre egy kísérletet! Kezdjük azzal, hogy az év folyamán folytatódnak a tapasztalható trendek a sörfogyasztás vonatkozásában is. Tovább csökken a vendéglátóhelyen elfogyasztott sörök mennyisége, részben azért, mert az emberek inkább otthon fogyasztják az olcsóbban beszerezhető söreiket, részben a fiatalabb generációk már nem feltétlenül a sört választják fő társasági italuknak. Az ital, köztük a sörgyártók minden eddiginél szélesebb választékban ontják majd a különféle alacsony alkoholtartalmú, vagy alkoholmentes, jobbára ízesített söreiket, amelyekkel a vélt vagy valós egészségesebb életmód kedvelőit próbálják magukhoz csalogatni. Egy szűkebb, de annál lelkesebb réteg számára továbbra is tömegesen készülnek a különféle felsőerjesztésű sörök (IPA, NEIPA, Ale, Stout, Sour) izgalmas, de nem minden esetben jól sikerült változatai, ám a láger sörök dominanciája egy pillanatig sem lesz veszélyben. Optimista jóslat szerint a sörfogyasztók vásárlási tudatossága növekedni fog, az eddigieknél még jobban megválogatják a mindennapi söreiket, amellyel nyomást gyakorolnak a sörgyárakra is. Ennyit a komolyabb jóslatokról és álljon még itt néhány kevésbé komolyan vehető is.

AI kép

2026-ban a sörfogyasztók még kritikusabbak lesznek, mint eleddig. Ha nem elég hideg a sör, ha túl sok, vagy éppen nem túl maradós a sörhab, ha újabb óhatatlan söráremelésre kerül sor, akkor a sörissza még harsányabban fejezi ki majd nemtetszését. Ezzel persze őrületbe kergeti az amúgy ugyancsak sok gonddal birkózó személyzetet. És ha már a fogyasztó a sört esetleg nem megfelelőnek véli, akkor ezt mint egy világfájdalmat éli meg, hiszen a söröző nem más a számára, mint egy menedék a hétköznapi őrület elől. 2026-ban pokoli év vár a magyar társadalomra. A közelgő választások a végletekig feszítik a húrt sörivó és sörivó között, ezért végképp fontos, hogy akár a Jaromír sörözőinkben szemtől szembe nézve, a cseh sör áldott jótékony, békítő hatása alatt vitassák meg a felek a politikai nézeteiket. Így talán egy kicsit könnyebb lesz majd elviselni az egyik vagy a másik fél elkerülhetetlen kudarcát és ennek embert próbáló feldolgozását, mint a közösségi média kommentjeibe belefulladva. Így álljon a cikkünk végén nem egy jóslat, hanem egy kívánság: 2026 legyen a cseh sörök melletti kocsmafilozofálás és társadalmi feszkócsökkentés éve! Na zdraví!