Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk!

Hej, karácsony este, 
Titokzatos ünnep!
Mi szépet-jót hozol
Nekünk, Ünneplőknek?

Így írt az év talán legfontosabb ünnepéről Karel Jaromír Erben, aki kétség kívül a mi kedves névadó hoki fenoménünkön, azaz Jágr úron kívül a történelem egyik leghíresebb Jaromírja volt. És tényleg, vajon mi szépet-jót hoz nekünk a karácsony? Ez ugyan ma még rejtély, de talán bizton számíthatunk arra, hogy valami azért csak akad majd nekünk is a karácsonyfa alatt, vagy egy finom ünnepi ebéd során. Lehet hogy egy jó kis sörválogatás vár ránk, egy csini sörös korsó, vagy éppen a kedvenc cseh sörünk pihen a hűtőben, pincében? Egy karácsonyi Dudák söröcske, szép hármas vagy nyolcas Bakalář pakk, vagy akár egy egész rekesznyi finomság? Nyami, éljenek az ünnepek!

De ha valamilyen senkinek nem kívánt ok miatt mégsem sikerül idillire a karácsonyunk akkor se csüggedjünk. Inkább gyertek, térjetek be hozzánk, a Jaromírok egyikébe-másikába. Egy tál finom csülkös étel, egy kis hermelínt, cseh kolbász vagy más csehesség máris ünnepivé teheti a napunkat főleg ha mellé jó kis cseh söröket fogyaszthatunk. Persze nem csak afféle pótszerként, hanem jól irányzott karácsonyi, két ünnep közötti program gyanánt is várunk titeket. A sajnos mindig rövidre nyúló pihenés alatt élvezzétek ki a vendéglátást, amelyben mi Jaromírosok részesíteni tudunk. Kívánunk nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és ha addig személyesen nem látjuk egymást, boldog új esztendőt!

Együnk sörlevest!

A sör jó barátunk és az ételrecept áradattól beborított korunkban tapasztalhatjuk, hogy felhasználása nem korlátozódik a torkunkon való leengedésre. A sör megízesítheti pörköltünket, főzhetünk akár egy jó sörös sertésragut, sörös csirkét vagy akár sörös batátakáposztát is. Az egyik gasztrooldalon nem kevesebb mint 890 sörrel készült étel receptjét gyűjtötték össze. A receptek között szerepelt a sörleves is, amely azonban a sörös étkek többségével ellentétben nem mai találmány és nem is csak afféle konyhai kreatívkodás. Bizony a sörleves sok százéves múltra tekint vissza, s fogyasztása (legalábbis Európa egyes részein) mindennapos volt. A XVIII. században még gyakorta a tehetősebb rétegek is szívesen fogyasztották. Például XIV. Lajos sógornője, Liselotte von Pfalz, a következőket írta: „nem kedvelem sem a teát, sem a kávét, sem a csokoládét, de a sörlevessel igazi örömet lehet nekem szerezni”. Nagy Frigyes is bátran bevallotta, hogy nem máson, mint sörlevesen nőtt fel. Persze vélhetően egy kis sült sem maradt el az asztaláról.

Kávé helyett reggeli sörleves

 

A sörleves természetesen elsősorban ott terjedt el, ahol a szükséges sör is rendelkezésre állt, így nem csoda, hogy főleg a mai Németország területe jelentette a fő hazáját. Itt gyakorlatilag a reggel kávé szerepét töltötte be, egészen addig amíg a valódi „fekete” ki nem szorította. „Sörleves, tojássárgájával édesítve és vajjal felfőzve. Sárgítsd meg vagy ne, és ha felforrt, sózd meg kissé.”- szól az egyik 1581-ben leírt Max Rumpoldt-féle recept. A sörleves igazi böjtös étel volt, így a szerzetesi receptgyűjtemények részét is képezte. Simai Kristóf piarista szerzetes 1795-ös körmöcbányai receptgyűjteményében ezt olvashatjuk: „Egy meszel (kb. 4 dl) sert forralj fel kevés köménymaggal, ha megfőtt, szűrd által, hogy a köménymag kimaradjon. Osztán verj fel két tojássárgáját, és a főtt, s átalszűrt serrel, melyet előbb megnádmézeltél, ereszd fel. Adj hozzá egy kevés friss írós vajat és édes tejfelt, és sodord fel jól. Egy kevés forralás után öntsd pirított, s kockára metélt zsemlyére, s add fel, ha megszerecsendió-virágoztad.” Ugye ez már tényleg egy gazdag leves! A sörleves emellett a középkorban gyakorta a korabeli bébiétel szerepét is betöltötte, tartalmazott kellő tápanyagot és persze megfelelően steril is volt a kicsik számára.

A sörleves idővel már egyre kevésbé aratott sikert, afféle szegény ember eledelének tartották. Ezt tükrözi az alábbi 1834-es írás is, melyben imigyen írtak róla, nem éppen túl nagy elismeréssel: „hiszen magadnak szolgaleánnyal is főzethetsz, ’s ha tetszik, csupa sörlevessel élhetsz (kivált ha éhenhalás fenyeget). De a’ jobb zsebű ’s ízlésű vendégek bajosan fognak meglátogatni (a’ nélkül, hogy félnének az éhenhalástól), hanem csak azok, kik a’ sörlevest és szemetet kedvelik.” Ám ne feledjük el, ekkortájt még elég erősen különbözött a sör minősége a mai sörökétől, így a sörleves sem lehetett azonos a maival. Ezért a kísérletező kedvű sörfogyasztókat biztatnánk arra, hogy próbálják ki a neten is olvasható sörleves receptek egyikét-másikát. Szinte biztos, hogy egy egészen különleges kulináris élményben lehet részük!

Sör, sör, sör…de miért pont sör?

Félreértés ne essék, ebben a kis cikkünkben nem a sör és a sörfogyasztás értelméről kívánunk értekezni, mert arról bizony felesleges. Mindannyian tudjuk, a sörre ugyanúgy szükségünk van, mint a falat kenyérre, így kár is erről tovább beszélnünk. Ám az, hogy miért is hívjuk mi magyarok sörnek a sört (nem mellesleg minden más nemzethez képest eltérő szóval), az bizony már megér egy misét, még ha a rövidre sikeredett szertartást követően sem garantált ez ügyben a tiszta kép.

Ugyanis a sör szó egyike azon szavainknak, melyek eredete nem tisztázott, pontosabban számos teória is próbálná a származását megmagyarázni. Prohászka János nyelvész így írt róla 1951-ben: „A sör, ser … eredete bizonytalan és vitatott, vagy eredeti finnugor szó, vagy szintén valamely török nyelvből jött át a honfoglalás előtt.” A Magyar Etimológiai Szótár pedig így foglal állást: „Mind rokon nyelveinkben, mind a török nyelvekben elterjedt szó: zürjén, votják szur, csuvas szera, tatár szira; a perzsán keresztül az óind szurá (‘szeszes ital’) szóra vezethető vissza. A magyar szó forrását nem tudjuk meghatározni.” Dr. Munkácsi Bernát nyelvész szerint: „… a serfőzés tudománya a Volga és Káma vidéki népeknél a X. században már régóta otthonos volt. … a sörnek zürjén-votják sur, vogul sor, osztják…, továbbá tatár, csuvas sera, kojbal serä nevezete árja eredetű, az óind surá „habzó szeszes ital" (valószínűleg „sör") szó mása. A Nyelv és tudomány cikke szerint A magyar sör (ser) nemzetközi vándorszó, pontos eredete ismeretlen. (…) a magyarban sem finnugor eredetűnek, sem török jövevénynek nem tartható.” Azaz leginkább senki sem tudja, hogy honnan is jött a nyelvünkbe ez a szó, de a lényeg hogy itt van és bőven van oka rá, hogy meg is maradjon. Akárhonnan is származik, a sör szó marad az egyike a kedvenc szavainknak, és ezt talán éppen a klasszikus viccünk magyarázza: „Ha az ANYA szóból elveszel egy betűt és hármat pedig megváltoztatsz, akkor pont azt a szót kapod, hogy SÖR!”

Karácsonyi specialitás a Dudáktól!

Közeleg a karácsony, mely ünnepet mi sörszerető népek már csak azért is várunk, mert eme esemény tiszteletére a sörfőzdék különleges sörrel lepik meg fogyasztóikat. Idén, immáron a megszokott módon a strakonicei Dudák Sörgyár újból kitesz magáért, hiszen a városi főzde sörfőző mestere egy igazi specialitást főzött le a rajongók számára. A sör maga egy erős félbarna, de mielőtt még valaki csalódottan rándítana egyet a vállán, mondván, hogy félbarnája már van a strakonicei gyárnak, érdemes még velünk maradni és néhány további információ birtokába kerülni. A 2021. év karácsonyi félbarnája ugyanis jelentősen különbözik a már jól ismert és szeretett szintén strakonicei Klostermann félbarnától. Ez a söröcske egyrészt 5,8% alkoholtartalommal bír, a Balling foka pedig nem kevesebb, mint 14,2 %. Már ebből is látszik, hogy eme sör mind kellő erővel, mind megfelelő testességgel is bír. Nincs mese, ez egy igazi téli sör.

Elkészítése során öt különböző komlófajtát vetettek be, közülük hármat (Rubín, Harmonie és Blues) csak ebből az alkalomból. Az öt komló mellé még a malátán is csavartak egyet, ugyanis az árpamaláta mellé Simpson elnevezésű angol zabmalátát is felhasználtak. Ennek a malátának a fő jellemzője, hogy krémességet és gyönyörű bársonyos textúrát, ízérzetet ad a sörnek. Főként stoutokhoz, porterekhez, bitterekhez használják, de tökéletes kiegészítője más sörökhöz (pl. félbarna) használt pörkölt malátáknak is. A karácsonyi Dudákot csapolt formában a jövő héttől már a Jaromírokban is fogyaszthatják vendégeink, ám van még egy mód arra, hogy szert tegyünk rá! A Sörbisztrónkban és a Jaromír a Templomhoz söröző-éttermünkben van pár igen spéci kiszerelésű változata is, mely igazi különlegesség, mondhatni tuti karácsonyi ajándék. Az ára ugyan nem csekély, de ez egy a gyűjtőknek is szánt limitált széria esetében nem éppen csoda, hiszen ilyenkor nem csupán a sört, hanem annak pazar kinézetű, csatos üveges csomagolását, pontosabban a kettő remek együttesét szerezhetjük meg. Ám ha ez túl húzós lenne a számunkra akkor se feledjük: a jövő héttől csapoljuk a „zabosan” erős félbarna karácsonyi sörcsodát! Jertek, jertek!

Kumisz és boza, avagy eleink sörei

Tévedés ne essék, itt most nem Kököjszi és Bobojsza eddig nem ismert fel-, vagy lemenőiről esik szó. A kumisz és a boza (bóza) nem a mesék, hanem a sörök világához tartozik. De mik is ezek fura nevű valamik és mi közük a sörökhöz?
Nos alapesetben tudjuk, hogy a sörök többségéhez négy alkotórész szükségeltetik: maláta (gabonából), komló, víz és élesztő. De eme ideális állapot nem mindig állt és áll rendelkezésre, vagy éppen a technikai eszközeink túl szegényesek egy „normális” sör főzéséhez. Ezzel a problémával álltak szemben honfoglalásra „készülő” eleink is, akik lovas nomád életük során némi alkoholos lé készítése érdekében csak afféle „vándorfőzdét” tudtak „üzemeltetni”. És hogy milyen módon? Nos, az általuk gyakorolt valóban nomád sörfőzés keretében vettek egy kis rendelkezésre álló gabonát (leginkább kölest, de olykor árpát vagy búzát, illetve ezek keverékét). A malátázás nélküli gabonát kövek között megőrölték, bőrtömlőkbe tették, vízzel összekeverték, majd felmelegített követ tettek bele egy kis plusz hőmérséklet elnyerése érdekében. Ezt elérve jöhetett egy kis erjedés. Később a készülő itókát vagy egy kis komlóval is kiegészítették vagy nem, ám mindenesetre felfőzték, majd ezután hagyták lehűlni és erjedni. Így lett belőle egy sörszerű, általában alacsony alkoholtartalmú savanykás valami, pontosabban a boza vagy bóza. Olykor a gabonákon kívül alapanyagként használták még a cserfa és a nyírfa nedvét is. A fákat megcsapolták, levüket edényben felfogták, hordóba gyűjtötték, megerjesztették. A bozafőzés a törököknél a XVII. században élte a virágkorát (ekkor már kukoricából is készítették), de náluk illetve a balkáni népeknél fennmaradt a mai napig.

 

Mai bóza

Eleink másik „nomád” itókája (legalábbis abban az időben, mikor Belső-Ázsiában töltöttük napjainkat) a kumisz avagy lóser volt, amely a bozánál még különlegesebbre sikeredett, hiszen alapanyagként enyhén bizarr módon tejet (kanca vagy tevetej) használták hozzá. Egyik elkészítési módját így írták le 1856-ban: „A tejet egy hatodrész vízzel föleresztik, adnak hozzá egy darab borjúgyomort, vagy még inkább savanyú tejet, meleg helyre teszik, s ott 24 óráig hagyják. Aztán jól felkeverik, hogy a túró és savó egyaránt oszoljék szét, s aztán ismét 24 órára félre teszik. Most egy magos edénybe öntik, ott újra jól összekeverik, míg egészen egynemű folyadék válik belőle. Íze kellemes savanyú. Zárt edényben hűs helyen hónapokig is lehet tartani. Mielőtt isszák, mindig jól felrázzák.” A kumisz vagy tejsör állítólag a kölessörhöz áll még a legközelebb, a malátasörnek csak igen távoli rokona, hiszen jóformán csak a felhasznált sörélesztő a közös kapocs. Alkoholtartalma olykor a bozánál sokkal magasabb is lehetett. Még ma is közkedvelt a közép-ázsiai sztyeppéken, a türkök, baskírok, kazahok, kirgizek, üzbégek körében, de a hiedelmeinkkel ellentétben a magyarság a X-XI. századtól kezdve már nemigen fogyasztotta. A honát elfoglaló magyarok a kumisz és a boza helyett hamar megtanulták a tisztességes malátasör elkészítését, melyet a Kárpát medencében élő népek ma is nagy örömmel kortyolgatnak.

Szuper díszdobozos sörajándékok a Jaromírtól!

Mondok egy drámai vagy éppen nagyon is örömteli hírt! Már csak alig valamivel több, mint öt hét választ el minket az év talán legfontosabb ünnepétől. Bizony hipp és hopp, rohamléptekben közeledik a karácsony és immáron ideje elmélázni azon, hogy szeretteinket idén mivel is lepjük meg. Legyen az ajándék hasznos és szép, valami olyan, aminek a megajándékozott bizton örülni fog. Egy ajándék, amelyet szívesen fogja a kezébe, amelynek fotóját akár a FB oldalára is büszkén teszi fel a boldog birtokosa. És egy ajándék, amely a külcsín mögött élvezettel teli belbeccsel is bír. Mindezen kitételeknek tökéletesen megfelelnek a különféle sörös díszdobozok, melyekből idén igen bő választék áll a Jaromírok söröző-éttermekbe betérő vendégeink rendelkezésére.

Lássuk is a választékot! A strakonicei Dudák Sörgyár szokásos nyolcas pakkja, és a rakovníki Bakalář Sörgyár nyolc üveget rejtő díszdobozos sörválogatása mellett már az alap szortiment részét alkotja a Bakalář triója is, azaz a három kiváló sört rejtő ablakos díszdoboza. E három kiváló ajándék mellett idén a strakonicei sörgyár Klostermann nevezetű prémium söreiből (félbarna és hidegkomlós) egy-egy önálló triót is megalkottak. Mind a fehéres, mind a bordó színben pompázó díszdobozos hármas a maga pasztőrözetlensége hozzájárul a sörök kiváló aromájához. De idén nem csak a strakoniceiek, hanem a rakovníkiak is kitettek magukért, és nem is egy, nem is kettő, hanem egyenesen három új díszdobozos sörajándékkal rukkoltak elő. A sörgyár egyik legsikeresebb sörét, a hidegkomlós finomságot rögtön kétféle díszdobozos változatban is megvásárolhatjuk. Az egyik három palackot rejt a nemes nedűből, míg a másik a három sör mellett egy gyönyörű poharat is magába foglal. Így a megajándékozott a sörét rögtön egy hozzávaló pohárból fogyaszthatja. Ugyanezen elgondolás mentén szenzációs ajándék a négy üveg Pražačkát, a felettébb csinoska címkéjű rakovníki tízes söröcske mellett egy hozzávaló „csajos” logójú poharat is tartalmazó sörcsomag. Látván ezt a kínálatot ugye egy fokkal már könnyebb lesz megfelelő karácsonyi ajándékot választani? 

 

Libaságok Rakovarral…avagy éljen Szent Márton napja!

És íme eljött a hét, mikor a libák által „orvul elárult” Szent Márton napján rögtön eszünkbe jut a mondás: „aki ezen a napon libát nem eszik, az egész évben éhezik” Nosza, ezt elkerülendő látogassanak el hozzánk november 10 és 14 között, kóstoljanak meg a Jaromírok egyikében másikában valamilyen libás finomságot. Erdei gombás libaragú leves, Márton napi libacomb vagy éppen libazúza pörkölt juhtúrós sztrapacskával…elég csak eme varázslatos ételeket rejtő szavakat kiejtenünk, és már rögtön szívesen át is adnánk magunkat a gasztronómiai élvezeteknek. Aki pedig a libát nem annyira, ám a kacsát annál inkább kedveli nekik is szolgálunk meglepetésekkel.

Egy-egy ilyen pazar étel mellé kiváló sör is dukál. Ezúttal a már korábban beharangozott sörspecialitást, a Rakovníki Sörgyár Rakovar sörét ajánljuk megkóstolásra. Néhány szó erről a ritkán fogyasztható sörről. Kezdjük azzal, hogy eme ital azok számára ajánlható, akik nem rettennek vissza a magasabb alkoholtartalomtól, hiszen italunk nem kevesebb mint 5,8%-os ABV értékkel bír. Azaz már egy-két korsó Rakovar is mutathatja felettébb test- és elmelazító hatását. A magas alkoholtartalomhoz szerencsére magas szárazanyag tartalom is társul, mivel itt egy tizenhármaskáról beszélhetünk. A Rakovar egy a klasszikusabb sörök közül. Címkéjére felírva is látható, hogy készítésénél a hagyományosabb háromcefrés dekokciós eljárást alkalmazzák, szemben a ma már szinte teljesen általánossá vált kétcefréssel szemben. Ezzel talán még mélyebb, testesebb ízt sikerült elérni a dominás keserűsége mellett jól ihatóságát megőrző sörünkben. A Rakovart jellemzően csak minden második évben főzik, ám idén közkívánatra nem vártak vele még egy további esztendőt. Afféle előzetes karácsonyi ajándék gyanánt meglepték a közönségüket eme friss komló felhasználásával készült söröcskével. Pár hétre elég hordó és néhány rekesz, ennyi a készlet a Rakovarból így érdemes lecsapni rá, kivált egy kis libaság mellé!

 

Liba napok, Rakovar és nedves torok a Száraz Novemberben!

Mindenekelőtt én, mint a Jaromír Krónikák írásainak szerzője egy kis vallomással tartozok Önöknek, Nektek. Bizony, meg kell mondanom, szeretek látszólag össze nem tartozó szavakból, vagy pár szavas kifejezésekből cikk címet kreálni. Ez történt a mostani hírcsokrunk esetében is. A cikk címében szerepel a Liba nap szó együttes, amely nyilvánvalóan egy gasztronómiai eseményre utal, utána azonban egy magyar szemmel, füllel még ismeretlen kifejezés áll, mely reményeim szerint kellőképpen felkelti az olvasók érdeklődését. Végül pedig egy rövid mondatként a nedves – száraz ellentétre és ennek az év tizenegyedik hónappal kapcsolatos vonatkozásaira próbálja a figyelmet felhívni. De elég a rejtélyeskedésből, lássuk a hírcsokor három hírét:

 

Egy: Törzsvendégeink már megszokhatták eme alkalom eljövetelét, sőt sokan már egyenesen számolják a napokat az immáron hagyományos Márton napi Liba napjainkig. Már csak egy pár napot kell várniuk és a konyháink különféle libaságokkal lepik el az asztalokat, illetve lepik meg a kulináris élvezetekre vágyókat. A libacomb mellett természetesen a méltatlanul elhanyagolt baromfi számos más alkatrészét is megkóstolhatjuk, ínycsiklandozó és ízlelő bimbóinkat maximálisan kielégítő formában. A Liba napok választékáról még írunk!

Kettő: Rakovar az üvegekben és Rakovar a csapokon is! Valamennyi Jaromír sörözőnkben-éttermünkben csapra verjük és üveges változatban is a vendégeink rendelkezésére bocsátjuk a rakovníki sörgyár különleges sörét, a Rakovart. A mindössze három tucat hordó csak korlátozott mértékben tudja a szomjas vendégeink erős és markánsan kesernyés sör iránti vágyódását kielégíteni, így érdemes sietni. Figyelem! A Rakovar nem az állandó választék része, csak ritkán főzik Rakovníkban, így most érdemes megkóstolni! További infókat később!

Három: Immáron Magyarországon is népszerűvé kezd válni a Száraz November időszak, mikor a cél az év tizenegyedik hónapjának szárazon, azaz alkoholmentesen töltése. Sokan ezt a harminc napot választják ki abból a célból, hogy többet foglalkozva egészségükkel a májukat egy kis időre tehermentesítsék. Ebben a hónapban sokan döntenek úgy, hogy kihagyják az alkoholok, közte a közkedvelt cseh sörök élvezetét is. Számukra van egy jó hírünk. A rakovníki Bakalář hidegen komlózott söre a hónap folyamán nem csak a Jaromír Open Road Bázison kerül csapra (itt egész évben kapható), hanem a márvány utcai Jaromír Sörbisztróban is!

 

Savanyú, kénes, fényízű, dohos és más sörhibák

Egy sörissza polgártárs kedvenc habzó folyadékának élethosszig tartó kortyolgatása során bizony olykor olykor hibás példányokba is belefut. Az ízhibás sörök egy része már a gyártása során térül le a helyes útról, mások a helytelen szállítás, raktározás áldozatává válnak és sajnos van amikor a vendéglátóhely kevéssé gondos munkaereje döf rozsdás bökőt a jobb sorsa érdemes sörbe. A sör egészen az ember gyomráig tartó pályafutása során számtalan alkalommal kerül veszélyhelyzetbe és a különféle félresiklások eredményeként kellemetlen ízek sokaságával lehet "gazdagabb". Lássuk hát a különböző ízhibák kisebb csokrát. 

Durva esetben a sör lehet dohos, penészes szagú, a romlottság taszító érzetét keltő. Ugyancsak elriaszt már az első kortytól is, ha a sör kénes, amolyan igazi záptojás szagú, vagy éppen erős oldószer illatot áraszt, hiszen ki fogyasztana szívesen körömlakk lemosóra hajazó folyadékot. Vannak kiváló savanyított sörök, ám szinte már minden sörtárs futott bele megsavanyodott, ecetes sörbe. Ugyancsak gyakori a sör oxidáltsága, melyet a jellegzetes ázott papír illat és íz jelez, de sajnos összetalálkozhatunk vajas, mikrós pattogatott kukorica „ízélménnyel” is mely a diacetil nemkívánatos jelenlétét mutatja. Egy nem jól sikerült sör lehet zöldalma illatú az acetaldehidtől, főtt kukorica ízű a dimetil szulfidtól, banános az észterektől, de akár a fű vagy más növény ízét is megidézheti, persze merő „tévedésből”. És nem utolsósorban a sörünk lehet fényízű is, mely szó első hallásra afféle fából vaskarika érzést kelthet bennünk, de egy következő írásunkban majd fel is fedjük a mély értelmét. Addig is bátran fogyasszátok nálunk a finom söröket, mert mi igyekszünk mindent megtenni a nem kívánt íz és illatélmények elkerüléséért. Gyertek a Jaromírokba, cseh sörre fel!

Hogyan bíráljunk sört?

Korunk „sörforradalmában” szépen szaporodnak a magyarországi kisüzemi sörfőzdék, szinte megszámlálhatatlan külföldi sör vált itthon is megvásárolhatóvá, és emellett a nagyobb sörgyáraink is újabb és újabb söröket dobnak a piacra. Eme bőséges sörválasztékkal bíró korszakban nem csoda, hogy sokan kaptak rá a sörkóstolásra, az újabb és újabb sörfajták, sörmárkák kipróbálására. Próbálgatják érzékszerveiket, igyekeznek minél több mindent megérezni az eléjük kerülő sörben. Teszik mindezt úgy, mintha egy igazi sörminősítő versenyen bírálóként vennének részt. Remek szórakozás, melyet akár a gazdag üveges és csapolt sörválasztékkal bíró Jaromír Sörözőkben is lehet „játszani”. De mire is kell figyelni egy adott sör bírálata során? Álljon itt egy pici segédlet, úgy nagyvonalakban.

Kezdjük azzal, hogy nem árt ismerni az adott sörnek a hivatalos sörbírálók, azaz a BJCP (Beer Judge Certification Program) szerinti kategória leírását (pl. egy pilseninek milyen jellemzőkkel is kell rendelkeznie). Utána ragadjuk meg a poharat, ám még ne kóstoljuk meg a nedűt. Először is szaglószervünkön a sor, azaz szagoljuk meg a nemes folyadékot és próbáljunk valamit megérezni az őt alkotó „elemekből”. Mennyire komlós, malátás, élesztős az illat, ha egyáltalán érezhető bármi is belőlük? Ezt követően nézzük meg, hogy milyen is a sör megjelenése, mennyire tiszta, milyen a színe, a habja. Most már kortyolhatunk egyet és koncentráljunk az ízre. Próbáljuk kiérezni a malátát, a komlót, az élesztőt, ezek egyensúlyát, a további ízkomponenseket, a sör utóízét stb. Külön érdemes azzal játszani, hogy érzünk-e benne valami sörhibát, pl. egy kis diacetiles vajasságot, oxidáció okozta kartonpapír ízt stb. 😊 Érdemes odafigyelnünk arra is, hogy az elfogyasztás során, az idő múlásával, pl. a sör hőmérsékletének emelkedésével erősen változhat az íz. De az ízlelés önmagában még nem elég, nézzük meg a sör kortyérzetét. Mennyire szénsavas a sör, mennyire érezzük a testességét, a benne lévő alkoholt, vagy éppen a krémességét. Ha mindezeken túlestünk akkor érdemes megfogalmaznunk egy összbenyomást és levonni a tanulságokat. Mennyire felelt meg a sör a kategóriája szerint elvártaknak, szerintünk vannak-e hibái és hogy egyáltalán fogyasztanánk-e belőle még az életünkben, javasolnánk-e másoknak, azaz mennyire is tetszett nekünk? Nos ennyit, így dióhéjban, kívánunk mindenkinek remek sörbírálást azaz szórakozást! Jó párezer sört követően akár már profik is lehetünk! 😊