Májusi sör aranyat ér!

Közeledik a május, a hónap, amely végre elhozza a jó időt, s így a kedv mellett immáron elérkezik a lehetőség is a szabadtéri sörözésekre. Ahogyan beköszönt a késő tavaszi meleg és megszűnnek a hajnali fagyok, sorra nyílnak a kerthelyiségek, a sörteraszok (természetesen a Jaromíroknál is). Ám a május a múltban s napjainkban sem csak a szabadtéri sörözők nyitásáról volt híres és nem is csupán a május elsejei munkásmozgalmi felvonulás, valamint munkásünnep sör – virsli kombójáról. A május sokszor szólt és szól a sörújdonságok megjelenéséről, egy-egy új, ún. májusi sör lefőzéséről is.

1974-ben a Nagykanizsai Sörgyár feltehetően jól átgondolt és megfontol pártutasítással a háttérben úgy döntött, hogy némi változatosságot is hoz a gyakorta sörhiány sújtotta szomjas munkások életébe. Ekkor rukkoltak elő a Májusi sörrel, amely a híradások szerint „a szokásosnál valamivel kesernyésebb, erősebben komlózott és 13 fokos, osztatlan sikere van, nagyon kelendő, s juttatnak belőle az egész ellátási területükre.” (Felhívnánk arra a figyelmet, hogy akkortájt a hazai sörgyárak nem titkolták el a fogyasztók elől a sör szárazanyagtartalmát, testességét jelző Balling fokot!) A sörből persze sok nem készült, mindösszesen kétezer hektoliter, amely oly nagy sikernek örvendett, hogy a főzését még pár éven át megismételték. Ám a különleges májusi sört, amely szokatlan módon még rendes mennyiségű alapanyagot is tartalmazhatott már alig pár évvel később betámadták az „aranyára” miatt. A cikkek szerint a sörgyárak direkt sörhiányt hoztak létre annak érdekében, hogy a legkelendőbb Kinizsi, Balatoni Világos és Soproni Ászok helyett a jóval drágább Májusi Sört el tudják adni. „A 7,80-as Májusi Sör valójában politikai göngyölegbe csomagolt árdrágítás?” – tették fel a kérdést, utalva arra, hogy inkább az alapellátást kellene megoldani...mert a sör, mint alapélelmiszer biztosítása minden kor fontos feladata volt! 😊 Szerencsére ma nem kell számolnunk áruhiánnyal, így várunk mindenkit a Jaromírokban, akár a belső terein, vagy éppen a teraszain.

Sörmelléki rágcsálnivaló 1.

Már több cikkben is foglalkoztunk a világ és hazánk finomabbnál finomabb sörkorcsolyáival, melyeket többek között nálunk a Jaromírokban is fogyaszthatnak. Ám a megfelelő szakácstudást sem nélkülöző, gyakorta inkább egy kisebb készétellel egyenértékű korcsolyák mellett érdemes külön foglalkoznunk az igazi rágcsálnivalókkal. A rágcsákkal, melyek elkészítéséhez nincs szükség konyhára, csak egy késre vagy ollóra. Csupán egy mozdulat és a zacskó kinyílik, elénk tárva nem feltétlenül túl egészséges, ám a sör mellé kiválóan illő beltartalmát.

Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején, persze még csili-vili csomagolás nélkül a retek volt a sörözők, sörházak közkedvelt rágcsája. „Ezrek és ezrek ülnek egymás mellett kedélyes hangulatban, soha senkit nem sértve; kőkorsóból szürcsölgeti sörét s mellé rádit, azaz retket rágicsál sörkorcsolya gyanánt.” - így írnak a Hofbrauhasusról, a világ legnagyobb sörcsarnokáról. Persze a retek (kenyérrel) csak egy volt a sokféle egyéb sörkorcsolyák között melynek sorában a tormás virsli, keményre főtt tojás, pácolt hal, sajt, debreceni kolbász mellett rágcsálnivalóként kis pogácsa illetve sós sütemény is szerepelt. A szállítás fejlődése révén egyre „kisebb” lett a világ és immáron a korábban egzotikusnak számító sósmandula, mogyoró vagy éppen az olajbogyó is felkerült a sörmelléki rágcsálnivalók sorába. 1943-ban, a II. Világháború súlyos napjaiban, egy napilap újságírója lelkendezve számolt be arról, hogy egy budai vendéglőben nem mást, mint pattogatott kukoricát fogyasztottak a vendégek sörkorcsolyaként. 1956 tavaszán így számoltak be az Apostol étteremről: „a cseh szakács készítményei közül kedvelik a híres »knédlit«, a kockára vágott zsemlyéből és kelt tésztából készült, szalvétában kifőtt cseh gombócot. Különböző párolt húsok mellé tálalják. Népszerű a sör alá való sajtos, sós, vajas sütemény, az úgynevezett sörkorcsolya. Bizony, egy kis rágcsi már ekkor is kellett. Folytatjuk!

Zöld a Zetor, szánt az eke, cseh sörtársnő, locsolhatok-e?

Mindjárt itt a húsvét hétfő, a nap, mikor a fiúk-férfiak követve a hagyományt felkerekednek és meglátogatják a család, baráti társaság kedves hölgyeit az évi „rendes” locsolás céljából. Ezen a reggelen előkerülnek az ezeréves, enyhén szólva is túlérett, magyarul rém büdös kölnik, és mindenki lázasan keresi a családi emlékezetben vagy manapság az interneten a többségében rém kínos, ám jobbára jópofának hitt locsolkodó versikét. Egy kis rigmust, mely egykor leginkább Jézus föltámadását dicsőítette, ám a stílusa és mondanivalója mára megváltozott. Jobb esetben inkább afféle kínrímes humorbonbonná, több, mint pikáns és/vagy felettébb erőltetett rímű tömör szöveggé alakult át. Ám nincs mit tenni, akármennyire is nehezünkre esik, egy rigmust be kell magolnunk, és mi most ehhez próbálunk pár tippet adni:

Az idősebb korosztály számára még mindig adottak a 90-es évek előtt született rigmusok, közte a cikkünk címében is agyonfacsart „Zúg a traktor, szánt az eke, Elvtársnő, locsolhatok-e?” illetve az ebből született számtalan változat. Jóformán bármelyik szót ki lehet cserélni az utolsó kérdés kivételével és már meg is született egy új mondóka. Ugyanilyen „alapmű” a „Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni?", melyet ugyancsak agyoncsűrhetjük, csavarhatjuk. Persze egy locsolóvers gyakorta pikáns, de azért próbáljuk meg jól megválasztani annak mértékét. Nem biztos, hogy egy nagymamának ugyanazt a rigmust illik mondani, mint egy fiatal lánynak…vagy mégis? 😊 Egy ilyenre példa a „Van nekem egy kis locsolóm, / Nem kölni van benne. / Hogyha én azt elővenném. / Nagy sikítás lenne!” De ennek a változatait inkább nem idéznénk tovább. Persze a locsolóvers lehet aktuálpolitikai, vagy akár a koronavírussal kapcsolatos is, de ezek talán nem éppen a legszerencsésebb választások. Akkor már inkább a cseh sör utáni vágyunkat jelenítsük meg a szövegben. A piros tojás kérése persze kortalan, de azért a direkt „pénzre hajtó” locsolóverseket hagyjuk meg a gyerkőcöknek. A locsolás ugyan sokak számára manapság cikinek, mondhatni avittasnak tűnhet, de egy dolgot ne feledjünk el. Ez a szokás is főként a rokoni-ismerősi kapcsolatok ápolásáról, a közösségi összetartozásról szól, megspékelve azzal, hogy a locsolás nem utolsó sorban esélyt ad a fiatal fiúknak egy rövidke udvarlásra is. Ezzel kívánunk minden vendégünknek kellemes húsvéti ünnepeket, jó locsolkodást és finom cseh söröket! Kóstoljátok nálunk a jó kis zöld Dudákot, amíg van!

Ismét itt a zöld sör, de mitől is zöld a sör?

Közeledik a húsvét, ismét zöld sörök lepik el sörözőinket, és ez ellen a minőségre joggal kényes vendégeink sem tiltakoznak, sőt! Ahogyan azt már megszokhattuk a strakonicei Dudák Sörgyár évről évre ellát minket a húsvéti zöld sörével, melynek léte a Húsvétot megelőző nagyhét negyedik napjához, a Zöld Csütörtökhöz (Zelený čtvrtek) kötődik. A hagyomány szerint ugyanis ezen a napon zöld színű ételek és italok fogyasztásával kell, hogy védekezzünk a betegségek ellen. És ha már zöld az italunk, akkor a sör is legyen zöld! Az első zöld sört az 1900-as évek utolsó éveiben kezdték el főzni Csehországban, egész pontosan a prágai Pivovarsky Důmban, de mára már vagy 100 cseh főzde készíti el a maga zöldikéjét, melyet persze nem csak a húsvéti ünnepek alatt, hanem már az azt megelőző rövidebb időszakban is fogyaszthatjuk.

A zöld sör egyre népszerűbb hazánkban és természetesen a Jaromírokban is. Évről évre egyre többen kóstolják meg ezt a szezonális különlegességet, és egyre többen teszik fel a kérdést: mitől is zöld a zöld sör? Most lerántjuk erről a titokról a leplet. Zöld sört legegyszerűbben mezei ételfestékek segítségével készíthetnek, melyek közül elsősorban nagyipari szinten a brillantkéket (E 133), más néven patentkéket emelnénk ki. Ez a trifenilmetán csoportba tartozó festék természetesen teljesen ártalmatlan, megannyi fagylaltban, süteményben, marcipános figurában, de még sajt vagy kolbász bevonatában is fogyasztjuk szinte nap, mint nap, ám használata nem éppen a legelegánsabb megoldás a zöld sör elkészítéséhez. Zöld sört készíthetünk teljesen természetes összetevők hozzáadásával is, így kerülhet a sörünkben búzafűlé, a japán matcha tea vagy a Spirulina tengeri alga is. Mindhárom megoldás még egészségesebbé is teszi a sörünket és sajátos aromát kölcsönöz nekik. Ám ezek a megoldások önmagukban drágábbak és a sör végső íze sem feltétlenül nyeri el a tömegek tetszését, így számos sörgyár, köztök a Dudák is köztes megoldást választott a sör megzöldítésére. A húsvéti zöld Dudák esetében egy Nettle tea alapot használnak és a sörhöz némi természetes aromát, valamint csalán levélből nyert klorofill rézkomplexet adnak. Csalánt, illetve a csalán zöld színét is adó klorofillt ugyan magában is használhatnák, de sajnos így a hő és fény jóval hamarabb kikezdené, átalakítaná a sört. A klorofill rezes változata azonban mindezen hatásoknak jóval inkább ellenáll. Nyugodjunk meg, a klorofill komplexek is teljesen veszélytelenek, s ha bármi utóhatást éreznénk az inkább az elfogyasztott alkohol mennyiségének köszönhető! Zöld sör csapolt formában már kapható valamennyi Jaromírunkban, sőt elvitelre palackba töltjük a márvány utcai Sörbisztrónkban!

Sörbe sör?

Pár héttel ezelőtt fogtunk hozzá a sörkoktélok rövid bemutatását célzó háromrészes minisorozatunkhoz, melynek első részében a sör és a tömény italok találkozásáról, a másodikban a limonádé és a sör sokak által elítélt házasságáról szóltunk. És íme itt következik a trilógia harmadik része, mely a sörkoktélok talán „legtermészetesebb fajtáiról”, a különféle sörök egyesítéséről szól. Az eltérő sörök egybeöntéséről már a XVIII. századtól vannak megbízható feljegyzések. És ez természetesen nem a kupákban megmaradt „hanzli” sörök összepancsolását és elfogyasztását jelentette. Nem, ezek a koktélok már a sörök tudatos házasításával készültek. Az angolok ugyanis ekkortájt már előszeretettel fogyasztották az ún. half and halfot, azaz a sötétebb bitter ale és a világos mild ale 50-50%-os elegyét. Ezt a keveréket egyéb sörökből is el lehetett követni, így pl. az olcsóbb nedűbe is lehetett drágábbat csempészni. Eme felettébb pénztárcabarát megoldással sikerülhetett egy picit feljavítani a szerényebb minőségű sörünket. Sőt egyes angol kocsmákban még az is elképzelhető volt, hogy minden egyes csapról töltöttek a korsóba egy kicsit, majd ezt az entire nevezetű koktélt fogyasztották el, persze csak azok, akiknek kedve, elszántsága és persze gyomra volt hozzá.

A sör-sör koktélok a mai napig is népszerűek. Nincs olyan komolyan vehető vendéglátós, aki ne tudná, hogy mi is az a rigó vagy éppen a vágott. Sőt vannak akik nem kis ügyességgel, egymásra halmozva is képesek csapolni a barna és a világos sörök keverékét. A rigót a csehek řezanénak hívják, melyet feltétlenül meg kell különböztetnünk a polotmavytól, azaz a félbarnától. Ez utóbbit ugyanis összeöntögetés nélkül, közvetlenül főzik az előzővel hasonló színűre, ízűre. Angliában a vágott neve black and tan, melyet a sötét stout (legtöbbször Guinness) és egy világos sör (pale ale) keverékéből nyerhetünk. Jellemzően a világos kerül a korsó aljára és rajta helyezkedik el a barna folyadék, ám egy řezané lehet fordítva is. De figyelem! Egy ír kocsmában történelmi okokból sose kérjünk black and tan sört, csak half and halfot! Persze csak akkor ha nem szeretnénk komoly sértődés vagy atrocitás szenvedő alanyai lenni. Ugyanis black and tan volt a neve egy az ír függetlenségi mozgalom ellen küzdő és módszereikben nem válogató kegyetlen angol katonai egységnek (az uniformisuk színe alapján), és ez a név sok-sok ártatlan ír áldozat történetére emlékeztet. De ez már más, a sörök békés világától messzevezető történet. Inkább ha csak tehetjük, kóstoljuk meg a sörök keverékét, akár egy Bakalář řezanát, most a húsvét közeledtével.

A Bakalář újra rögös úton

A maga inkább ipari mivolta ellenére is kedves északnyugat csehországi városka, Rakovník sörfőzésének története sohasem futott egy hajtűkanyaroktól, kátyúktól mentes sima úton. Ha csak az elmúlt száz esztendőre tekintünk vissza már akkor is magas hullámhegyek és mély hullámvölgyek váltakozását láthatjuk. A több, mint 550 éves múlttal bíró rakovníki sörfőzés modern kora az 1900-as évek elején vette kezdetét egy új főzde megépítésével. A termelés szépen fejlődött egészen az első világháborúig, amely csaknem véget is vetett a működésének. A válságot túlélve újból fejlődésnek indult, ám a második világháborúval együtt újból recesszió következett be. Az ezt követő kommunista érában előbb államosították, majd egy nagy sörgyár vállalatba olvasztották be. A jövő a kisebb felújítások ellenére is elég siralmasnak tűnt, ám az 1960-as évek végén a gyár visszanyerte függetlenségét és a szovjet piacra történő exportnak köszönhetően a termelés elérte a történelmi rekordot jelentő évi 200 ezer hektoliteres mennyiséget! Ekkor jött a bársonyos forradalom, majd a privatizáció és az új tulajdonost csak a nyerészkedés szándéka vezette. Így alig 7 évvel a termelési csúcsot követőn a sörgyár bezárt és már félő volt, hogy ezzel véget ér a rakovníki sörgyártás története. 2004-ben ugyan újból életre kelt, de a sorsa egészen 2010-ig csak különféle tulajdonosok kezeiben hánykolódott és újból a bezárás fenyegette. Ám ekkor új, külföldi befektető érkezett, aki megvásárolta és ismét fejlődési pályára állította a jobb sorsra érdemes sörgyárat. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megmentette a gyárat. 2010-ben a termelés még nem érte el a 13000 hektolitert, de egy évvel később majdnem megtriplázódott, 2015-ben majdnem meghaladta a 100 ezret, míg mára az egyre korszerűbb körülmények között zajló termelés elérte az évi 150 ezer hektolitert.

Egy remek tempóban növekvő cseh sörgyár, amely megmaradt a kevés. multik által nem lerontott függetlenek egyikének, amely pazarul ötvözi a hagyományos és modern sörfőzést, ahol még mindig hagynak 40-60 napot az érlelésre, ahol még saját kútvízből termelnek, amely a legjobb cseh alapanyagokból dolgozik, amely rengeteg pénzt és energiát fektetett be nem csak a sör minőségi előállításába, de a modern, divatos design sör reklámelemek (korsók, üvegek, címkék stb.) kidolgozásába is, amely külföldön számos, a cseh sörök kiválóságát hirdető márkasörözőt, éttermet létrehozásában közreműködött, egy sörgyár, amely rendelkezhet a hivatalos „Cseh sör” védjeggyel…mi baj történhet?

Semmi…ezt gondolta mindenki, egészen 2022. február 24-ig, mikor Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen, és a háború azóta is tart. A világ túlnyomó része szinte rögtön egységesen elítélte az agressziót, és napokon belül szankciók léptek életbe Oroszországgal szemben. Ahogyan azt oly sokan megtették, a rakovníki sörgyár igazgatója, Jiří Kovář a cég Facebook oldalán már az első napokban elítélte az orosz agressziót. Tette ezt a sörgyár tulajdonosa, legújabbkori megmentője Andrei Brajlovsky, egy orosz nemzetiségű üzletember teljes támogatásával. Tette ezt annak ellenére, hogy a sörgyár a megtermelt sör több, mint harmadát szállította az orosz piacra és fejlődésének záloga az orosz piacra történő export volt. Hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja, de az biztos, hogy újból nehéz időszak előtt áll a rakovníki sörgyár, hiszen szinte lehetetlen az elveszett piacot belátható időn belül pótolni. Talán, ha mi, magyarok még jobban besegítenénk a remek rakovníki sörök fogyasztásába…😊 Hiszen itt most nem elsősorban a cseh állampolgárságot is kérvényező orosz üzletember profitjáról, hanem egy kiváló cseh sörgyár sorsáról van szó. 

„Sörháborúk” a múltban

Napjaink hírei nem a boldog, önfeledt sörözésekről és nem is a hamarosan újra nyíló sörkertekről, a lassan újból a csapokra kerülő húsvéti, zöld sörökről szólnak, hanem a szomszédban zajló háborúról, illetve a hazai választási kampány egyre durvább csatározásairól. Háborúskodásokról, melyek sosem jelentenek jót, hiszen egy háborút rendszerint még a győztes fél is oly mértékben szenvedi meg, amely megkérdőjelezi a legcsekélyebb értelmét is. Ám az ember úgy tűnik csak nem tud túllépni a saját folyton küzdeni vágyó árnyékán és még olyan ártatlan jószággal kapcsolatban is, mint a sör számos alkalommal fordultak elő a múltban különféle csatározások. Ám ezen sörháborúk, hacsak nem egy-két bicskapárbajba torkolló kocsmai verekedésekre gondolunk szerencsére ritkán vezettek végzetes következményekhez, jóval inkább megmaradtak afféle csip-csup harcocskák szintjén. Lássunk néhány érdekesebb, helyenként inkább csak megmosolyogtató példát a múltból:

Kezdjük a sort az 1886-as évvel, mikor is Franciaország elszánt „háborúba kezdett” az akkortájt éppen hódító körére indult bajor sör ellen. Ám bármennyire is hazafiatlannak tartották egyes radikális franciák a „müncheni sör” fogyasztását, az bizony sok-sok francia sörház kedvenc itala lett. // 1913-ban a német Greifswald egyetemi városkában háború tört ki a Vilmos császár uralkodói jubileumát intézményi szinten sok-sok sör elfogyasztásával megünneplő diákok és absztinens társaik között. A csata oly mértékben eldurvult, hogy a rektornak és az egyetemi tanácsnak közbe kellett avatkoznia. Úgy döntöttek, megdorgálják az absztinenseket (!) hiszen egyetemi szokások elleni izgatást követtek el és így sértették meg a söröző diákokat. A renitens nem ivók nagy hangú vezéreinek egy részét jó pár nap szobafogságra ítélték, de voltak, akiket még az egyetemről is elbocsátottak. // 1932-ben Budapesten csaknem 70%-al esett vissza a sörfogyasztás, mégpedig érdekes módon nem az árak emelkedése, hanem az árak csökkentésének elmaradása miatt. Bizony, miközben a fogyasztási eszközök ára 1927 és 32 között 30-50%-al esett vissza, addig a hazai sörkartell nem engedett az áraiból. A fővárosi fogyasztóknak így nem volt mit tenniük, minthogy a nyári napmelegben is bort igyanak, mégpedig tisztán, hiszen a kartellek ármánykodása miatt nem csak a sör-, hanem a szódavíz is drága maradt. A sörözők tulajdonosai bosszúból megtagadták a sörök rendelését. // 1939-ben Miskolcon kitört a sörháború. Az addig uralkodó kőbányai sörök ellenében a kassai sörgyár olyan hatalmas kedvezménnyel kezdte adni a söreit, hogy az újságíró már a harc első „áldozatáról” is beszámolt. A szegény pórul járt illető az olcsó sörrel folytatott küzdelemben megfáradva csak ült a járda szegélyén, szorosan átkarolva a gázlámpa vasrúdját... // 1959-ben arról szóltak a hírek, hogy délafrikai asszonyok sorra támadják meg a helyi kocsmákat, a férfiak pedig bojkottálják a látogatásukat. A rendőrség nem kevesebb mint 20 „néger” asszonyt vett őrizetbe. A támadások hátterében azonban nem a sörellenesség állt, sőt ellenkezőleg. A hatóságok ugyanis nem sokkal korábban megtiltották az otthoni sörfőzést és ez váltotta ki az addig sört főző asszonyok heves tiltakozását. Ennyit a múlt sörháborúiról, bízzunk benne, hogy hamarosan megint aggodalomtól mentes sörözésben lehet mindenkinek része.

A sör és a limonádé

Cikkünk címe akár egy Grimm mese vagy talán éppen egy Edgar Allan Poe rémnovella címe is lehetne, hiszen valljuk be őszintén a sört tisztán szeretőket eme két külön-külön remek innivaló túl közeli viszonya borzadállyal tölti el. Pedig a sör és limonádé napjaink egyik legnépszerűbb sörkoktélje, melyet tízmilliók kortyolgatnak akár alkoholos, akár alkoholtól mentes formájában. (A sörkoktélokról egy korábbi cikkünkben már általánosságban szóltunk.) Ám honnan ered ez az italkeverék, kinek is köszönhetjük a születését? A sör és üdítő első keveréke valószínűleg Nagy-Britanniában született, legalábbis erre utal H. G. Wells egyik regénye, amelyben két palack sör gyömbér sörrel való összevegyítéséről emlékezik meg az író. Ezt a keveréket hívták shandygaffnek. A gyömbérsör helyét később egy citromos ital, a limonádé vette át, és a koktél neve szimplán shandyre változott. A shandy a britteknél készülhet felső- és alsóerjesztésű sörből is. Az előbbit bitter shandynek, míg az utóbbit láger shandynek nevezik.

Ám Európa kontinentális részén a sör és limonádé keverékét mégsem shandyként, hanem az immáron közismert radlerként ismerjük, és ez egy német kocsmáros kreativitásának köszönhető. Ugyanis 1922-ben a München melletti kisváros Deisenhofen kocsmárosa, egy bizonyos Franz Xaver Kugler (nem keverendő össze az azonos nevű matematikus-kémikus-jezsuita pappal) egy júniusi forró napon nagy bajba került. A történet szerint annyi kerékpáros érkezett a népszerű kerékpárútvonal mellett fekvő nagy sörkertjébe (szám szerint nem kevesebb, mint 13 ezren (!)), hogy a söritallal való ellátásuk elsőre reménytelennek tűnt. Így Kugler úr gondolt egyet és a korlátozott mennyiségű sörét a pincéjében rejlő, önmagában eladhatatlan limonádéval kezdte el 1:1 arányban összekeverni, majd ezt az alkoholban szegény, ám frissítő ízű italt radlermass azaz „bicajos liter” néven biztosította a megfáradt kerékpárosok számára. Az enyhén szólva is nehezen hihető, ám remek reklámsztoriként eladható történet szerint így született meg a radler, amely nem csak Kugler sörkertjében hanem mára már világszerte népszerű ital lett. A radler persze számos módosuláson átesett és így született más név alatt a bajor russ (búzasörrel), a francia Monaco (egy kis grenadinnel), vagy az Alster (pilseni sör és szóda). A radlert hazánkban csapolva kevéssé, inkább palackozott vagy dobozolt formájában vásárolhatjuk meg jellemzően alacsony alkoholtartalommal vagy teljesen mentesen.

A londoni söráradat

A sörös Facebook oldalakon rendszeresen fel-felbukkannak balesetet szenvedett sörszállító járművek képei. Ilyenkor szinte minden valamirevaló sörissza sajgó szívvel nézi az összetört üvegekről, szétszóródott rekeszekről, pocsékba ment sörökről készült felvételeket. Valósággal átéljük a fényképen látottakat, mintha személyesen mi magunk veszítettük volna el a söröket, mintha a sors minket fosztott volna meg az élvezetüktől. Bizony, a kárba ment sör nem csupán egy egyszerű veszteség, és ha egy ilyen baleset még emberek életét is veszélyeztette, vagy kárt okozott bennük, nos akkor az már tényleg katasztrófa.

A történelem egyik legnagyobb és legismertebb sörbalesete 1814. október 17-én következett be London városának egyik szegények által lakott, ipari körzetében. A Meux és Co. Brewery nevezetű sörfőzde udvarában számos hatalmas, fából készült érlelő tartály állt, melyeket acélpántok tartottak össze. Közülük a legnagyobb nem kevesebb, mint 3500 hordó sör kapacitással bírt. Nos az említett szomorú napon eme óriási tartály pántjai megadták magukat és a sör egy hatalmas robbanással kiszabadult. A hirtelen nyomástól a sörfőzde egyik oldalfala azonnal összeomlott. A kizúduló több, mint félmillió liter sör további tartályokat rongált meg, így összességében mintegy másfél millió (!) liter sör hömpölygött.

Miután az áradat áttörte a főzde hét és fél méter magas téglakerítését számos házat öntött el, rongált meg. 8 ember (köztük Mary Banfield és Hannah nevű leánya, akik éppen teáztak, egy négytagú társaság, akik egy pár nappal korábban elhunyt kisfiút sirattak el, egy Eleanor Cooper nevű tinédzser lány, ki egy összeomlott közeli kocsmában dolgozott) lelte halálát a 15 láb magas áradatban. Egy részükkel a rájuk szakadt házak romjai végeztek, míg többen egész egyszerűen belefulladtak a sörbe. Barna porterben úszott a környék, és a súlyos illat még hosszú hónapokon át terítette be London ezen részét. A kiömlött ingyen sört, aki tehette az összegyűjtötte. A feljegyzések szerint a gyűjtögetők egyike alkoholmérgezésig itta magát és így ő lett a tragikus esemény kilencedik áldozata. A károsultak pénzért mutogatták a halottaikat és a sörben úszó pincéket a korabeli katasztrófaturisták számára. Volt, ahol a látogatók súlya alatt a padló beszakadt és minden látogató derékig állt a sörben. A katasztrófát követően a bíróság emberi mulasztást nem állapított meg. Maga a Lópatkó sörfőzde túlélte a katasztrófát, a sört terhelő adó és vám visszatérítésének köszönhetőn még csődbe sem jutottak és csak több mint száz évvel később zártak be. Az egykori katasztrófa színhelyén ma a Dominion színház épülete áll.

Sörkoktél: izgalmas keverék vagy pancs?

Kígyómarás, Moszkvai szamár, Véres szem, Vetkőzz, Karibi éjszaka, Tengeralattjáró, Déli szél, Méhcsípés. Kedves olvasónk, kéretik nem aggódni! Ön nem tévedett el, továbbra is a Jaromír sörözők sörös heti magazinját olvassa és nem a legújabb ZS kategóriás filmek listáját. Eme figyelemfelkeltő nevek mögött a sörös világ egyik igen vitatott műfajának példányai rejlenek és ezek nem mások, mint a sörkoktélok. Ám mielőtt egy picit elmélyednénk a témában először is tisztázzuk a koktél fogalmát. A cocktail angol szó, amely eladdig a szigetországiak számára a kurtafarkú lovat jelezte a telivérrel szemben először 1798-ban debütált új értelmében. Az égetett szeszek vízzel, cukorral, keserűkkel való hígításával nyert új italfajta hamar elterjedt. A népszerűségének több oka is volt. Egyrészt a különböző keverékekben könnyebben eladható volt még a kevésbé jó minőségű szesz is, míg a fogyasztóknak nem kellett sokat fogyasztaniuk belőle, ahhoz, hogy érezzék az édesre, keserűre változtatott alkoholos ital hatást. A cocktail kifejezés mögötti jelentéstartalom később tovább bővült, s mára magába foglalja a különféle alkoholos és alkoholmentes italok összekeveréséből előállított innivalókat is.

Az efféle keverékek készítésétől persze a sörök sem „menekültek” meg, sőt! A söröket legkönnyebben, legtermészetesebb módon egymással lehet keverni, és ezek a sörkeverékek időben be is előzték a klasszikus koktélokat, külön utat járva be. Ezekről a sörkoktélokról külön érdemes, így külön is fogunk foglalkozni. Ám az egyféle sör- másféle sör kombó mellett a sört keverték már üdítővel, gyümölcslével, almaborral, pezsgővel és szinte mindenféle röviditallal is. Közülük az egyik leghíresebb a Churchill, amely fél liter világos sör és fél deci Campari keveréke. Neves a magyar egyetemi-főiskolai kollégium lakók által is sokféle variációban készített Tengeralattjáró (korsó sör és vodka, pálinka vagy Jager keverésével), a sör-pezsgő koktél Fekete Bársony (Black Velvet), a kávélikőr és sör gyermekének tekinthető Karibi éjszaka vagy akár a paradicsomlével megőrjített sör, a Véres Szem. A japánok a kóla-sör vegyítés, nevezetesen a Boradway rajongói (ezt a kombót mi Dieselként ismerjük), míg az angolok természetesen a sör és a cider (almabor) keverékért rajonganak. Ezt hívják Snake Bite-nak, avagy Kígyómarásnak. És persze el ne feledkezzünk korunk egyik legnépszerűbb sörkoktéljéről a radlerről, de róla megint csak külön szeretnénk regélni. A kísérletező kedvűek természetesen mindent, mindennel összekeverhetnek, ám ezek értelme, s az így készülő italok létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Ám ezzel a kijelentésünkkel szabad vitatkozni!

Bőrnacis sörteszt

Pár évvel ezelőtt az egyik cseh sörgyár az aktuális reklámhadjáratához egy régi sörpróba legendát használt fel, mégpedig a sör bőrnadrágos tesztelését. Mi szeretjük az efféle legendákat, ám egyúttal szeretünk többet is tudni róla, így lássuk, hogy miként került a bőrnaci túl közel a sörhöz, mi is ez a legenda és egyáltalán van-e valami igazságtartalma? Kezdjük azzal, hogy az ahogyan egy „jól nevelt” legendához illik, a nadrágpróba pontos eredete is a múlt homályába veszett. Egyes források szerint Csehországban találták ki, más források egy bizonyos müncheni úr, az 1930-as években elhunyt, egykor a világ egyik legnagyobb sörgyárának tulajdonosa, nevezett Herr Pschorr (Psorr) találmányának tartják.

A teszt lényegében rém egyszerű: a sört próba alá vetni kívánók leöntöttek egy speciális padot a górcső alá vetendő friss sörrel, majd egy félórácska vagy órácska elteltével megpróbáltak felállni. Ha a pad a nadrágjukhoz tapadt és azt ily módon fel tudták emelni, akkor a sör megfelelő volt, ha nem akkor a sört főző emberkét bizony alaposan megbüntették. A bűnösnek gyakorta meg kellett innia a saját sörét, ami pedig nem fért belé az a fejére öntve végezte. Más források szerint maga a sörfőzőmester, csehül a sládek öntött le egy fazsámolyt és vetette próba alá a sörét. Akár igaz, akár nem ez a mendemonda, a sör ragadósságának efféle fizikai vizsgálatát a feljegyzések szerint 1826-ban a magyar kémikus szaknyelv megteremtője, a pesti egyetem rector magnificusa Schuster János professzor is elvégezte a pesti sörökön. Ő persze már nem húzott fel hozzá bőrnacit, csak az ujjára cseppentett sört használta. Amúgy a bőrnacis legenda igazságtartalma józan paraszti ésszel erősen megkérdőjelezhető, hiszen a sör megkóstolása helyett kinek is jutna eszébe egy nadrágot és egy padot összekoszolni, a padlót sörrel fellocsolni, és egy órán át a sörben ücsörögni. Így mi se tegyünk másként, inkább kortyolgassuk söreinket, minthogy kilocsoljuk, hiszen minden finom kortyért kár lenne.

Gambrinus, a sörök atyja

„A várhegy alatt, a .Szamos’ balpartján, épen a városka’ szélén van egy sörház, mellynek katlanában ízes sör főzetik, hova vasárnaponkint Gambrinus buzgó hívei kötelességüknek tartják megjelenni, ha tán hétköznap pénz- vagy időhiány miatt elmaradtak.” - imígyen írtak 1846-ban a Honderű nevet viselő lap hasábjain. De ki is volt az a bizonyos Gambrinus kinek hívei szent feladatai közé tartozik a sörházak, sörözők felkeresése? A Jaromír Krónikák korábbi cikkeinek egyikében már felbukkant ez a név. Mikor hosszan szóltunk a sörök védőszentjeiről, azt is jeleztük, hogy van egy köztük, aki ugyan nem hivatalosan szent, de annál érdemesebb arra, hogy külön foglalkozzunk vele. Nos ez a közismert nevű alak, kit a népnyelv Gambrinusnak nevez, eredeti, hivatalosan nevén szólítva I. Brabanti János (1252-1294) herceg volt. I. János, latin névformában Jan Primus, népiesen Gambrinus hercegből a mondák később királyt faragtak. (Nem kizárt, hogy a Gambrinus név a korabeli kolostorokban sört főző személyből a cambariusból ered, és csak kitalált személy áll a háttérben, de ezt a csacskaságot most engedjük el a fülünk mellett.)

A legendák szerint a 92 dalt szerző és ugyanennyi gyermeket is nemző trubadúr, lovag, herceg, király, védősszent különlegesen bensőséges viszonyt ápolt a sörrel. Ez a kapcsolat olyan mértékűvé dagadt, hogy Gambrinust magát is tagjai (vagy tiszteletbeli tagjai) közé fogadta, sőt más monda szerint egyenest díszelnökévé tette egy belga sörfőző céh. Gambrinus a legenda szerint egyetlen kocsmában nem kevesebb, mint 388 kupa, más források szerint 72 liter sört fogyasztott el. Megint más mendemondák arról regéltek, hogy katonáinak gyakorta ingyen adta a sört, sőt van olyan mese amelyben magának a sörnek a megteremtését, de legalábbis a komló sörfőzésnél való használatát (e tudáshoz állítólag még a lelkét is eladta az ördögnek) is neki tulajdonítják. Ez utóbbi történetek persze távol állnak a valóságtól, de ahogyan a mondás is szól: „Ha már egyszer lúd, legyen kövér.” Akár így, akár úgy, ma már mindenesetre nem csak a nevéről elnevezett sört, hanem többi cseh társait is szívesen fogyasztják „Gambrinus kápolnáiban”.

2021, a rakovníki sörgyár éve

A tavalyi év a Covid okozta problémák ellenére is kifejezetten sikeresnek bizonyult a rakovníki sörgyár számára. Ahogyan azt egy sörfőzdének illik, számos sörminősítő versenyen indították el söreiket, és nem győzték bezsebelni a különféle érmeket. Független, azaz nem multi kézben levő cseh sörgyárként a sikerhez vezető út jóval rögösebb, így nem csoda, hogy ezen sikerekre igen büszkék a rakovníki sörgyár vezetői és dolgozói. Ugyanis a sörök fogyása mellett ezek a díjak adják a megerősítést abban, hogy jó úton járnak, és érdemes a finom söreiket továbbra is főzni. Röviden tekintsük át a tavalyi évet, az egyes sörversenyeken milyen érmeket is érdemeltek ki a rakovníki sörök.

Kezdjük a sört, akarom mondani a sort Londonnal. A brit fővárosban megrendezett Craft Beer Awards fesztiválon négy arany és egy ezüstérmet is megszereztek a Bakalář, Pražačka és Černovar sörök. A prágai Czech Beer viadalon kategóriájában második lett az alkoholmentes Bakalář, amely később a žateci Dočesná sörminősítő versenyen aranyat, a Cseh Köztársaság söre vetélkedőn, a Česká Chuťovkán és egy Egyesült Államokban lezajlott vetélkedőn ezüstöt szerzett. Ugyancsak remek éve volt a barna Černovarnak is, amely a szintén londoni European Beer Challengen második helyet, a Craft Beer Awardson aranyat, a Dočesnán bronzot, és a USA Beer Ratingen megint csak ezüstöt szerzett. A csinos prágai hölggyel reklámozott Pražacka a hidegkomlós és mentes társával aranyérem birtokosa lett a londoni EBC-n, a félbarna Bakalář pedig a České Budějovice klasszikus versenyén a Sörpecséten ezüstérmet, a Dočesnán és a Cseh Köztársaság söre vetélkedőn pedig bronzot szerzett. De nem is folytatjuk a felsorolást, inkább vessenek kedves olvasóink a mellékelt képre, mely szépen összegzi a rakovníki sörgyár termékeinek dicsőséges eredményeit. A sörgyár munkáját, elszántságát ismerve biztosak vagyunk benne, hogy ebben az évben is bátran részt vehetnek a sörminősítő versenyeken és sok-sok szép eredménnyel térhetnek haza.

Pražačka, avagy a csinos prágai fogadós története

Előző cikkünkben tett ígéretünkhöz híven, következzék egy kis történet, mely fellibbenti a fátylat (persze csak képletesen) a rakovníki Pražačka sörön látható telt idomú hölgyről. Ám mindenekelőtt kezdjük egy kis ismétléssel. A XVI. században Prága gyakorta erős sörhiányban szenvedett, annak dacára, hogy számos sörfőzési joggal rendelkező város, köztük Rakovník is próbálta ellátni. Kellett a sör, amelyből olykor kifogytak, így a vendégeik megtartása és bevételeik megőrzése végett a kocsmárosoknak, fogadósoknak minden trükköt be kellett vetniük. És most álljon itt maga a mese. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vendégfogadó valahol Prága Strahovi-kapuja közelében, amely híres volt arról, hogy mindig jóféle rakovníki sört árult, és erre afféle kötelezettséget is vállalt. A fogadót Magdaléna, egy felettébb csinos, búzakék szemű fiatal özvegyasszony vezette, aki tárt karokkal és persze friss rakovníki sörrel várta a sűrűn visszatérő vendégeit. A hozzá betérő férfinépekkel való kacérkodás jótékonyan hatott a sörfogyasztásra, így a hölgy bőkezűen osztogatta, no nem a sört, csak a forró pillantásait. Komoly szándéka nem volt ugyan az incselkedéssel, pusztán élvezte a férfi fogyasztók érdeklődését és persze ezzel arányosan a sör fogyását. Ám egyszer a vendégei között akadt egy fiatalember, egy bizonyos Matěj a környékbeli kovácsműhelyből, akin megakadt Magdaléna szeme. Matěj eleinte csak szerényen ücsörgött egy sarokban és a visszahúzódó viselkedése még inkább imponált a csinos fogadós hölgyeménynek, aki mikor tehette szoknyájával csak meg-meg legyintette a sörét fogyasztó ifjú vendégét. A sör, a szoknya libbentés, a kacérkodás csak csak hatni kezdett a jóképű, szerény fiatalembernél is, így Magdalénának mondhatni lassan, de biztosan sikerült behálóznia.

De Matěj befűzésére a tapasztalt özvegyasszonyt nem csupán a partnerkeresés szándéka, hanem ennél sokkal üzletiesebb célok is vezették. Ugyanis gyakorta előfordult, kivált a közkedvelt barna sörnél, hogy a hordók kiürültek és emiatt a vendégek elégedetlenkedtek. Mivel a rakovníki sörfőzőknek sem volt nagyobb kapacitása, hiszen Prága számos más kocsmája is várt a finom italra, így a kocsmáros hölgy egy tervet eszelt ki, az átmeneti hiány csökkentésére. Kigondolta hogy Rakovník helyett egy másik közeli főzdéből, Únhošt városából szerzi be a barna sört és ezt adja el rakovníki Černovarként. A terv végrehajtásához azonban kellett egy férfiember is, aki magát a szállítást lebonyolítja. No ezért is volt szükség Matějre, akit annyira megragadta Magdaléna bája és feltehetőleg más is, hogy rögtön tettestársnak szegődött. Szumma szummárum egy darabig az éj leple alatt a kovács szállította a fogadóba másféle barnát és a szívességet Magdaléna bőkezűen, feltehetőleg jórészt természetben fizette. Ám a viszonyuk egyre inkább nyilvánossá vált, és a vendégek egy részének az már kivált nem tetszett, hogy Matěj immáron gyakorta bukkant fel a csapszék túlsó oldalán. Így volt, aki puszta irigységből meg is vádolta a vendégből lett csapost, hogy biztos nem rakovníki barnát csapol a korsójukba. Ahogyan ez a vád Magdaléna fülébe jutott, a hölgy megrémült. Már csak az hiányzott neki, hogy a pár hordó idegen sör és egy fiatalember miatt elveszítse vendégeit, és még lehet, hogy a rakovníki söreit is. Így Matěj újból a sarki asztalhoz került, s neki ugyan nem, de a többi vendégnek annál több mosoly és kacér pillantás jutott. Ám azt híresztelték, hogy titokban Matěj és Magdaléna még sokáig gyakorta kereste egymás ölelését. 

Ennyi a legenda, és ennek a kis történetnek állít emléket a Pražačka sör grafikája. De szinte mindegy is, hogy milyen történet áll mögötte, miféle „csini csajos” dobozt találtak ki a marketingesek, egy a lényeg. A Pražačka nem kíván más lenni, mint egy tisztességes, mindenféle humbug, csalás, parasztvakítás nélküli tízeske, egy exportra gyártott alap cseh sör, amelyet mindenféle extra elvárás nélkül szimplán jó elfogyasztani egy fárasztó nap végén.

Pražačka, a „prágai” sör

Valamikor hajdanán, pontosabban úgy a XVI. század második felében volt egy időszak, amikor Prágában, a cseh fővárosban élők éppen nem bővelkedtek sörökben, és azon sörök többsége meg sem közelítette az elvárható minőséget. Így kivált nyaranta a prágaiak szomjúsága szinte kielégíthetetlennek bizonyult. Ekkortájt Rakovník városában amely 1454-ben kapta meg a végleges sörfőzési jogot, olyan híresen finom söröket készítettek, hogy még a birodalmi udvar is gyakorta azt itt főzött italt fogyasztotta. A sörfőzés a helyiek számára igen jövedelmezőnek bizonyult, így nem csoda, hogy Rakovníkban volt, amikor 74 sörház ontotta a finom nedűt. Természetesen nem maga a város lakossága itta meg a sok sört, a sörházak közül nem kevesebb, mint 57-ből egyenesen Prágába szállították a sörrel töltött hordókat. Ezeket a söröket, mivel szándékosan „Prágának gyártották”, a Pražačky jelzővel illették. Részben ennek állít emléket a cikkünkben bemutatásra kerülő sör neve is, hiszen a mai Pražačkát szintén a városon kívüli, prágai, sőt alapban országhatáron túli, főként orosz piacra készítették. De a Pražačka jóval több, mint egy szimpla export sör, és ezt jól jelzi az is, hogy számos prágai kocsmában ugyancsak előszeretettel csapolják. Néhány szó mondat magáról a sörről. A receptjének eredete a XX. század korai évtizedeire vezethető vissza. Ezt használták fel és igazították a korunk technikai fejlesztéseihez, a gyártás modernizációjához. A sört 4%-os alkoholtartalom mellett 23-as IBU (keserűség), és 10.5%-os Balling-fok jellemzi. A sört mind 0,5 literes üveges és dobozos, KEG hordós, műanyag tartályos, 2 literes díszüveges, valamint 5 literes parti hordós változatban is kapható. A Pražačka díjnyertes sör, számos versenyen zsebelt már be különféle érmeket.

Ennyit magáról a sörről, de a Pražačka története még ezzel korántsem ér véget. A sörös oldalakon olykor-olykor fellángol egy kis vita arról, hogy vajon szabad-e, illik-e, egyáltalán ízléses-e egy csinos női alakról készített rajzzal feldíszíteni egy sörösdobozt, sörcímkét. A női alak ábrázolása pusztán csak egy a szexista reklámeszköz, amely sértő, felesleges vagy ennél azért jóval több. Egy-egy efféle disputára gyakorta akkor kerül sor, mikor valaki éppen a Rakovníki Sörgyár Pražačka sörét posztolja ki, mely a rajta látható dúskeblű hölgy látványával könnyen megragadja a fogyasztók tekintetét. Ám mielőtt valaki egy csak öncélú, pusztán az átlag férfiszemet megcélzó PR attrakcióval vádolná a rakovníki sörgyárat, olvassák el soron következő cikkünket, melyben egy kis történetet mesélünk el.

Sörös mondások és idézetek újratöltve

Már jó pár éve, hogy egy cikkünkben pár sörös mondást, egy-egy híres embertől vett sörrel kapcsolatos idézetet veséztünk ki. Lásd ITT. Ám Benjamin Franklinen, Paul Heysen illetve Bohumil Hrabalon túl a múltban még számtalan neves történelmi alak, vagy más híresség is ellátott minket néhány sörrel kapcsolatos bonmottal, elmés kijelentéssel, melyet érdemes olvasóinkkal megosztanunk. Kezdjük a sort Platónnal, az ókori görög filozófussal, kitől az alábbi mondást származtatják: „Bölcs ember volt, ki feltalálta sört.” Ez nagyon igaz, habár nem csak egy embernek köszönhető kedvenc nedűnk „feltalálása”. A mai sör például nem létezne olyan tudósok munkássága nélkül, mint Louis Pasteur, ki amellett, hogy a folyékony élelmiszerek hatékony hőkezelését is kidolgozta az alábbiakat nyilatkozta a sörről: „Egy üveg sör több filozófiát tartalmaz, mint a világ összes könyve.” Napóleon, ki csapataival többször is „meglátogatta” a cseh földeket, az ottélők nem túl nagy örömére az alábbi bölcs kijelentést tette: „Győztesként kiérdemled a sört, vesztesként szükséged van rá.” Ennek megfelelően a közelgő választások után irány egy jó csehes söröző, ahol éljünk a sört békéltető varázsával!

Luther Mártonhoz, a reformáció szellemi atyja jólehet óva intett mindenkit a mértéktelen ivástól, ő maga köztudottan szerette a jó sört. Erről vallanak mondásai: „Aki sört iszik, gyorsan alszik, aki sokáig alszik, nem vétkezik, aki nem vétkezik, belép a Mennybe! Igyunk hát sört!” „Inkább a kocsmában gondolkodjanak a templomról, mint a templomban a kocsmáról." „Jó sört inni nem művészet, hanem a rosszat meginni tudni - na, az a művészet!" John Wayne az amerikai színész egyszer azt mondta: „A sör nem oldja meg a problémáidat, de a víz, meg a tej sem.” Stephen King az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai író pedig imígyen vélekedett: „Ha sörről van szó, soha nem hazudok. Aki a sörrel tréfál, biztos, hogy haragosokat szerez magának.“ Idézeteinkből is látszik, hogy a sör egy igen komoly és fontos termék az ember életében, és ennek megfelelően érdemes magunkat tiszteletben tartani azzal, hogy csak jó sört iszunk. Végül álljon itt egy cseh közmondás, melyet, mit afféle hitvallást mi is a magunkénak vallunk: "a sört a sörfőző főzi, de a csapos készíti".

Köszöntünk titeket az új esztendőben!

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves eddigi és jövőbeli vendégünknek! Alig lett vége a karácsonyi ünnepeknek, már hipp-hopp itt is termett 2022, amely bizton mondhatjuk, hogy 222 óta a legtöbb kettes számjeggyel bíró évszám az emberiség történetében. Ezt majd csak 2222 szármnyalja túl, ám ezt több mint félő, nem hogy mi, de még unokáink sem élik meg. No de ennyit a rövid, ám annál kevésbé hasznos, mondhatni totálisan l’art pour l’art „számozgatásról”, térjünk inkább vissza a jelenbe, pontosabban köszöntsük az új esztendőt egy kis múltidézéssel. 😊 Mielőtt nekivágunk ennek az évnek, pillantsunk még a válunk fölött vissza 2021-re, erre a 2020-as tesójához hasonlóan hullámvasútszerű 365 napra.

Szinte már hihetetlen, de egy évvel ezelőtt éttermeink, sörözőink szinte teljes bezártság bábállapotában, vendégek nélkül, épphogy leledzettek. A COVID terjedése elleni intézkedések részeként ekkor már csaknem két hónapja zárt ajtók mögött senyvedtünk, ételeink, söreink csak elvitelre vagy kiszállítás tárgyaként álltak a finom cseh sörökre és csehes étkekre vágyó honfitársaink rendelkezésére. Az ország más vendéglátóhelyeivel együtt mi is próbáltunk túlélni és várni a remélhető enyhítést. Tavaly januárban még nem is sejtettük, de a zárva tartás döbbenetesen hosszú ideig, egészen április 24-ig tart majd. Ekkora már egyre több ember számára vált a koronavírus oltás hozzáférhetővé és szerencsére sokan éltek is a lehetőséggel. Ennek köszönhetően ezen a napon nyílhatott meg a Jaromír a templomhoz terasza, majd május elsejétől végre újra látogathatóvá váltak belső tereink is, igaz egyelőre csak a már beoltottak számára. Lassan fokozatosan újraindult a vendéglátós élet, s amíg a fővárosi éttermek-sörözők a bezárások alatt megtizedelődtek, mi ellenkezőleg, egy remek új étterem-sörözővel bővültünk! 2021 májusában megnyitotta a kapuját a legújabb Jaromír, az Open Road Bázis! A hazai legnagyobb Harley Davidson márkakereskedés emeletén kialakított vadonatúj étterem-söröző mondhatni a rakovníki Bakalář sörgyár márkasörözőjeként, kiváló konyhájával, remek szabadtéri programjaival hamar megtalálta a lelkes közönségét nem csak a dél-budai lakosok körében. Így a Mini Garden kényszerű bezárását követően immáron ismét négytagúvá vált a Jaromír fogat! És a fogat négy paripáját mi igyekeztük az év további részében jól irányítani. A legtovább zárva tartó, de ennek köszönhetőn felújított Sörpincénk vérfrissülésen esett át majd ismét a sörszerető közönség kedvencévé vált. Mind a Jaromír a Templomhoz, mind a budai Sörbisztrónk sorra telt házakkal fogadhatta a vendégeket, akik remélhetően a jövőben is kitartanak mellettünk. Mi ennek érdekében idén is megteszünk mindent, amit csak tudásunk megenged, ötvözvén a magyar vendéglátást a kiváló csehes hangulattal, sörökkel, étkekkel. A jövőben is sorra hozzuk be a különböző sörfinomságokat és az étlapjainkon is jelennek meg majd kulináris ínyencségek.

Köszönjük mindazok támogatását akiknek köszönhetően sikeresen átvészelhettük a kihívásokkal teli éveket és bízunk benne, hogy szolgáltatásunkkal mindezt meg tudjuk a számukra hálálni. Kívánunk még egyszer sikerekben, egészségben s minden földi jóban gazdag boldog új esztendőt! Találkozzunk mihamarabb a Jaromírok egyikében-másikában!

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk!

Hej, karácsony este, 
Titokzatos ünnep!
Mi szépet-jót hozol
Nekünk, Ünneplőknek?

Így írt az év talán legfontosabb ünnepéről Karel Jaromír Erben, aki kétség kívül a mi kedves névadó hoki fenoménünkön, azaz Jágr úron kívül a történelem egyik leghíresebb Jaromírja volt. És tényleg, vajon mi szépet-jót hoz nekünk a karácsony? Ez ugyan ma még rejtély, de talán bizton számíthatunk arra, hogy valami azért csak akad majd nekünk is a karácsonyfa alatt, vagy egy finom ünnepi ebéd során. Lehet hogy egy jó kis sörválogatás vár ránk, egy csini sörös korsó, vagy éppen a kedvenc cseh sörünk pihen a hűtőben, pincében? Egy karácsonyi Dudák söröcske, szép hármas vagy nyolcas Bakalář pakk, vagy akár egy egész rekesznyi finomság? Nyami, éljenek az ünnepek!

De ha valamilyen senkinek nem kívánt ok miatt mégsem sikerül idillire a karácsonyunk akkor se csüggedjünk. Inkább gyertek, térjetek be hozzánk, a Jaromírok egyikébe-másikába. Egy tál finom csülkös étel, egy kis hermelínt, cseh kolbász vagy más csehesség máris ünnepivé teheti a napunkat főleg ha mellé jó kis cseh söröket fogyaszthatunk. Persze nem csak afféle pótszerként, hanem jól irányzott karácsonyi, két ünnep közötti program gyanánt is várunk titeket. A sajnos mindig rövidre nyúló pihenés alatt élvezzétek ki a vendéglátást, amelyben mi Jaromírosok részesíteni tudunk. Kívánunk nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és ha addig személyesen nem látjuk egymást, boldog új esztendőt!

Együnk sörlevest!

A sör jó barátunk és az ételrecept áradattól beborított korunkban tapasztalhatjuk, hogy felhasználása nem korlátozódik a torkunkon való leengedésre. A sör megízesítheti pörköltünket, főzhetünk akár egy jó sörös sertésragut, sörös csirkét vagy akár sörös batátakáposztát is. Az egyik gasztrooldalon nem kevesebb mint 890 sörrel készült étel receptjét gyűjtötték össze. A receptek között szerepelt a sörleves is, amely azonban a sörös étkek többségével ellentétben nem mai találmány és nem is csak afféle konyhai kreatívkodás. Bizony a sörleves sok százéves múltra tekint vissza, s fogyasztása (legalábbis Európa egyes részein) mindennapos volt. A XVIII. században még gyakorta a tehetősebb rétegek is szívesen fogyasztották. Például XIV. Lajos sógornője, Liselotte von Pfalz, a következőket írta: „nem kedvelem sem a teát, sem a kávét, sem a csokoládét, de a sörlevessel igazi örömet lehet nekem szerezni”. Nagy Frigyes is bátran bevallotta, hogy nem máson, mint sörlevesen nőtt fel. Persze vélhetően egy kis sült sem maradt el az asztaláról.

Kávé helyett reggeli sörleves

 

A sörleves természetesen elsősorban ott terjedt el, ahol a szükséges sör is rendelkezésre állt, így nem csoda, hogy főleg a mai Németország területe jelentette a fő hazáját. Itt gyakorlatilag a reggel kávé szerepét töltötte be, egészen addig amíg a valódi „fekete” ki nem szorította. „Sörleves, tojássárgájával édesítve és vajjal felfőzve. Sárgítsd meg vagy ne, és ha felforrt, sózd meg kissé.”- szól az egyik 1581-ben leírt Max Rumpoldt-féle recept. A sörleves igazi böjtös étel volt, így a szerzetesi receptgyűjtemények részét is képezte. Simai Kristóf piarista szerzetes 1795-ös körmöcbányai receptgyűjteményében ezt olvashatjuk: „Egy meszel (kb. 4 dl) sert forralj fel kevés köménymaggal, ha megfőtt, szűrd által, hogy a köménymag kimaradjon. Osztán verj fel két tojássárgáját, és a főtt, s átalszűrt serrel, melyet előbb megnádmézeltél, ereszd fel. Adj hozzá egy kevés friss írós vajat és édes tejfelt, és sodord fel jól. Egy kevés forralás után öntsd pirított, s kockára metélt zsemlyére, s add fel, ha megszerecsendió-virágoztad.” Ugye ez már tényleg egy gazdag leves! A sörleves emellett a középkorban gyakorta a korabeli bébiétel szerepét is betöltötte, tartalmazott kellő tápanyagot és persze megfelelően steril is volt a kicsik számára.

A sörleves idővel már egyre kevésbé aratott sikert, afféle szegény ember eledelének tartották. Ezt tükrözi az alábbi 1834-es írás is, melyben imigyen írtak róla, nem éppen túl nagy elismeréssel: „hiszen magadnak szolgaleánnyal is főzethetsz, ’s ha tetszik, csupa sörlevessel élhetsz (kivált ha éhenhalás fenyeget). De a’ jobb zsebű ’s ízlésű vendégek bajosan fognak meglátogatni (a’ nélkül, hogy félnének az éhenhalástól), hanem csak azok, kik a’ sörlevest és szemetet kedvelik.” Ám ne feledjük el, ekkortájt még elég erősen különbözött a sör minősége a mai sörökétől, így a sörleves sem lehetett azonos a maival. Ezért a kísérletező kedvű sörfogyasztókat biztatnánk arra, hogy próbálják ki a neten is olvasható sörleves receptek egyikét-másikát. Szinte biztos, hogy egy egészen különleges kulináris élményben lehet részük!

Sör, sör, sör…de miért pont sör?

Félreértés ne essék, ebben a kis cikkünkben nem a sör és a sörfogyasztás értelméről kívánunk értekezni, mert arról bizony felesleges. Mindannyian tudjuk, a sörre ugyanúgy szükségünk van, mint a falat kenyérre, így kár is erről tovább beszélnünk. Ám az, hogy miért is hívjuk mi magyarok sörnek a sört (nem mellesleg minden más nemzethez képest eltérő szóval), az bizony már megér egy misét, még ha a rövidre sikeredett szertartást követően sem garantált ez ügyben a tiszta kép.

Ugyanis a sör szó egyike azon szavainknak, melyek eredete nem tisztázott, pontosabban számos teória is próbálná a származását megmagyarázni. Prohászka János nyelvész így írt róla 1951-ben: „A sör, ser … eredete bizonytalan és vitatott, vagy eredeti finnugor szó, vagy szintén valamely török nyelvből jött át a honfoglalás előtt.” A Magyar Etimológiai Szótár pedig így foglal állást: „Mind rokon nyelveinkben, mind a török nyelvekben elterjedt szó: zürjén, votják szur, csuvas szera, tatár szira; a perzsán keresztül az óind szurá (‘szeszes ital’) szóra vezethető vissza. A magyar szó forrását nem tudjuk meghatározni.” Dr. Munkácsi Bernát nyelvész szerint: „… a serfőzés tudománya a Volga és Káma vidéki népeknél a X. században már régóta otthonos volt. … a sörnek zürjén-votják sur, vogul sor, osztják…, továbbá tatár, csuvas sera, kojbal serä nevezete árja eredetű, az óind surá „habzó szeszes ital" (valószínűleg „sör") szó mása. A Nyelv és tudomány cikke szerint A magyar sör (ser) nemzetközi vándorszó, pontos eredete ismeretlen. (…) a magyarban sem finnugor eredetűnek, sem török jövevénynek nem tartható.” Azaz leginkább senki sem tudja, hogy honnan is jött a nyelvünkbe ez a szó, de a lényeg hogy itt van és bőven van oka rá, hogy meg is maradjon. Akárhonnan is származik, a sör szó marad az egyike a kedvenc szavainknak, és ezt talán éppen a klasszikus viccünk magyarázza: „Ha az ANYA szóból elveszel egy betűt és hármat pedig megváltoztatsz, akkor pont azt a szót kapod, hogy SÖR!”