Sörbe sör?

Pár héttel ezelőtt fogtunk hozzá a sörkoktélok rövid bemutatását célzó háromrészes minisorozatunkhoz, melynek első részében a sör és a tömény italok találkozásáról, a másodikban a limonádé és a sör sokak által elítélt házasságáról szóltunk. És íme itt következik a trilógia harmadik része, mely a sörkoktélok talán „legtermészetesebb fajtáiról”, a különféle sörök egyesítéséről szól. Az eltérő sörök egybeöntéséről már a XVIII. századtól vannak megbízható feljegyzések. És ez természetesen nem a kupákban megmaradt „hanzli” sörök összepancsolását és elfogyasztását jelentette. Nem, ezek a koktélok már a sörök tudatos házasításával készültek. Az angolok ugyanis ekkortájt már előszeretettel fogyasztották az ún. half and halfot, azaz a sötétebb bitter ale és a világos mild ale 50-50%-os elegyét. Ezt a keveréket egyéb sörökből is el lehetett követni, így pl. az olcsóbb nedűbe is lehetett drágábbat csempészni. Eme felettébb pénztárcabarát megoldással sikerülhetett egy picit feljavítani a szerényebb minőségű sörünket. Sőt egyes angol kocsmákban még az is elképzelhető volt, hogy minden egyes csapról töltöttek a korsóba egy kicsit, majd ezt az entire nevezetű koktélt fogyasztották el, persze csak azok, akiknek kedve, elszántsága és persze gyomra volt hozzá.

A sör-sör koktélok a mai napig is népszerűek. Nincs olyan komolyan vehető vendéglátós, aki ne tudná, hogy mi is az a rigó vagy éppen a vágott. Sőt vannak akik nem kis ügyességgel, egymásra halmozva is képesek csapolni a barna és a világos sörök keverékét. A rigót a csehek řezanénak hívják, melyet feltétlenül meg kell különböztetnünk a polotmavytól, azaz a félbarnától. Ez utóbbit ugyanis összeöntögetés nélkül, közvetlenül főzik az előzővel hasonló színűre, ízűre. Angliában a vágott neve black and tan, melyet a sötét stout (legtöbbször Guinness) és egy világos sör (pale ale) keverékéből nyerhetünk. Jellemzően a világos kerül a korsó aljára és rajta helyezkedik el a barna folyadék, ám egy řezané lehet fordítva is. De figyelem! Egy ír kocsmában történelmi okokból sose kérjünk black and tan sört, csak half and halfot! Persze csak akkor ha nem szeretnénk komoly sértődés vagy atrocitás szenvedő alanyai lenni. Ugyanis black and tan volt a neve egy az ír függetlenségi mozgalom ellen küzdő és módszereikben nem válogató kegyetlen angol katonai egységnek (az uniformisuk színe alapján), és ez a név sok-sok ártatlan ír áldozat történetére emlékeztet. De ez már más, a sörök békés világától messzevezető történet. Inkább ha csak tehetjük, kóstoljuk meg a sörök keverékét, akár egy Bakalář řezanát, most a húsvét közeledtével.

A Bakalář újra rögös úton

A maga inkább ipari mivolta ellenére is kedves északnyugat csehországi városka, Rakovník sörfőzésének története sohasem futott egy hajtűkanyaroktól, kátyúktól mentes sima úton. Ha csak az elmúlt száz esztendőre tekintünk vissza már akkor is magas hullámhegyek és mély hullámvölgyek váltakozását láthatjuk. A több, mint 550 éves múlttal bíró rakovníki sörfőzés modern kora az 1900-as évek elején vette kezdetét egy új főzde megépítésével. A termelés szépen fejlődött egészen az első világháborúig, amely csaknem véget is vetett a működésének. A válságot túlélve újból fejlődésnek indult, ám a második világháborúval együtt újból recesszió következett be. Az ezt követő kommunista érában előbb államosították, majd egy nagy sörgyár vállalatba olvasztották be. A jövő a kisebb felújítások ellenére is elég siralmasnak tűnt, ám az 1960-as évek végén a gyár visszanyerte függetlenségét és a szovjet piacra történő exportnak köszönhetően a termelés elérte a történelmi rekordot jelentő évi 200 ezer hektoliteres mennyiséget! Ekkor jött a bársonyos forradalom, majd a privatizáció és az új tulajdonost csak a nyerészkedés szándéka vezette. Így alig 7 évvel a termelési csúcsot követőn a sörgyár bezárt és már félő volt, hogy ezzel véget ér a rakovníki sörgyártás története. 2004-ben ugyan újból életre kelt, de a sorsa egészen 2010-ig csak különféle tulajdonosok kezeiben hánykolódott és újból a bezárás fenyegette. Ám ekkor új, külföldi befektető érkezett, aki megvásárolta és ismét fejlődési pályára állította a jobb sorsra érdemes sörgyárat. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megmentette a gyárat. 2010-ben a termelés még nem érte el a 13000 hektolitert, de egy évvel később majdnem megtriplázódott, 2015-ben majdnem meghaladta a 100 ezret, míg mára az egyre korszerűbb körülmények között zajló termelés elérte az évi 150 ezer hektolitert.

Egy remek tempóban növekvő cseh sörgyár, amely megmaradt a kevés. multik által nem lerontott függetlenek egyikének, amely pazarul ötvözi a hagyományos és modern sörfőzést, ahol még mindig hagynak 40-60 napot az érlelésre, ahol még saját kútvízből termelnek, amely a legjobb cseh alapanyagokból dolgozik, amely rengeteg pénzt és energiát fektetett be nem csak a sör minőségi előállításába, de a modern, divatos design sör reklámelemek (korsók, üvegek, címkék stb.) kidolgozásába is, amely külföldön számos, a cseh sörök kiválóságát hirdető márkasörözőt, éttermet létrehozásában közreműködött, egy sörgyár, amely rendelkezhet a hivatalos „Cseh sör” védjeggyel…mi baj történhet?

Semmi…ezt gondolta mindenki, egészen 2022. február 24-ig, mikor Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen, és a háború azóta is tart. A világ túlnyomó része szinte rögtön egységesen elítélte az agressziót, és napokon belül szankciók léptek életbe Oroszországgal szemben. Ahogyan azt oly sokan megtették, a rakovníki sörgyár igazgatója, Jiří Kovář a cég Facebook oldalán már az első napokban elítélte az orosz agressziót. Tette ezt a sörgyár tulajdonosa, legújabbkori megmentője Andrei Brajlovsky, egy orosz nemzetiségű üzletember teljes támogatásával. Tette ezt annak ellenére, hogy a sörgyár a megtermelt sör több, mint harmadát szállította az orosz piacra és fejlődésének záloga az orosz piacra történő export volt. Hogy mit hoz a jövő, senki nem tudja, de az biztos, hogy újból nehéz időszak előtt áll a rakovníki sörgyár, hiszen szinte lehetetlen az elveszett piacot belátható időn belül pótolni. Talán, ha mi, magyarok még jobban besegítenénk a remek rakovníki sörök fogyasztásába…😊 Hiszen itt most nem elsősorban a cseh állampolgárságot is kérvényező orosz üzletember profitjáról, hanem egy kiváló cseh sörgyár sorsáról van szó. 

„Sörháborúk” a múltban

Napjaink hírei nem a boldog, önfeledt sörözésekről és nem is a hamarosan újra nyíló sörkertekről, a lassan újból a csapokra kerülő húsvéti, zöld sörökről szólnak, hanem a szomszédban zajló háborúról, illetve a hazai választási kampány egyre durvább csatározásairól. Háborúskodásokról, melyek sosem jelentenek jót, hiszen egy háborút rendszerint még a győztes fél is oly mértékben szenvedi meg, amely megkérdőjelezi a legcsekélyebb értelmét is. Ám az ember úgy tűnik csak nem tud túllépni a saját folyton küzdeni vágyó árnyékán és még olyan ártatlan jószággal kapcsolatban is, mint a sör számos alkalommal fordultak elő a múltban különféle csatározások. Ám ezen sörháborúk, hacsak nem egy-két bicskapárbajba torkolló kocsmai verekedésekre gondolunk szerencsére ritkán vezettek végzetes következményekhez, jóval inkább megmaradtak afféle csip-csup harcocskák szintjén. Lássunk néhány érdekesebb, helyenként inkább csak megmosolyogtató példát a múltból:

Kezdjük a sort az 1886-as évvel, mikor is Franciaország elszánt „háborúba kezdett” az akkortájt éppen hódító körére indult bajor sör ellen. Ám bármennyire is hazafiatlannak tartották egyes radikális franciák a „müncheni sör” fogyasztását, az bizony sok-sok francia sörház kedvenc itala lett. // 1913-ban a német Greifswald egyetemi városkában háború tört ki a Vilmos császár uralkodói jubileumát intézményi szinten sok-sok sör elfogyasztásával megünneplő diákok és absztinens társaik között. A csata oly mértékben eldurvult, hogy a rektornak és az egyetemi tanácsnak közbe kellett avatkoznia. Úgy döntöttek, megdorgálják az absztinenseket (!) hiszen egyetemi szokások elleni izgatást követtek el és így sértették meg a söröző diákokat. A renitens nem ivók nagy hangú vezéreinek egy részét jó pár nap szobafogságra ítélték, de voltak, akiket még az egyetemről is elbocsátottak. // 1932-ben Budapesten csaknem 70%-al esett vissza a sörfogyasztás, mégpedig érdekes módon nem az árak emelkedése, hanem az árak csökkentésének elmaradása miatt. Bizony, miközben a fogyasztási eszközök ára 1927 és 32 között 30-50%-al esett vissza, addig a hazai sörkartell nem engedett az áraiból. A fővárosi fogyasztóknak így nem volt mit tenniük, minthogy a nyári napmelegben is bort igyanak, mégpedig tisztán, hiszen a kartellek ármánykodása miatt nem csak a sör-, hanem a szódavíz is drága maradt. A sörözők tulajdonosai bosszúból megtagadták a sörök rendelését. // 1939-ben Miskolcon kitört a sörháború. Az addig uralkodó kőbányai sörök ellenében a kassai sörgyár olyan hatalmas kedvezménnyel kezdte adni a söreit, hogy az újságíró már a harc első „áldozatáról” is beszámolt. A szegény pórul járt illető az olcsó sörrel folytatott küzdelemben megfáradva csak ült a járda szegélyén, szorosan átkarolva a gázlámpa vasrúdját... // 1959-ben arról szóltak a hírek, hogy délafrikai asszonyok sorra támadják meg a helyi kocsmákat, a férfiak pedig bojkottálják a látogatásukat. A rendőrség nem kevesebb mint 20 „néger” asszonyt vett őrizetbe. A támadások hátterében azonban nem a sörellenesség állt, sőt ellenkezőleg. A hatóságok ugyanis nem sokkal korábban megtiltották az otthoni sörfőzést és ez váltotta ki az addig sört főző asszonyok heves tiltakozását. Ennyit a múlt sörháborúiról, bízzunk benne, hogy hamarosan megint aggodalomtól mentes sörözésben lehet mindenkinek része.

A sör és a limonádé

Cikkünk címe akár egy Grimm mese vagy talán éppen egy Edgar Allan Poe rémnovella címe is lehetne, hiszen valljuk be őszintén a sört tisztán szeretőket eme két külön-külön remek innivaló túl közeli viszonya borzadállyal tölti el. Pedig a sör és limonádé napjaink egyik legnépszerűbb sörkoktélje, melyet tízmilliók kortyolgatnak akár alkoholos, akár alkoholtól mentes formájában. (A sörkoktélokról egy korábbi cikkünkben már általánosságban szóltunk.) Ám honnan ered ez az italkeverék, kinek is köszönhetjük a születését? A sör és üdítő első keveréke valószínűleg Nagy-Britanniában született, legalábbis erre utal H. G. Wells egyik regénye, amelyben két palack sör gyömbér sörrel való összevegyítéséről emlékezik meg az író. Ezt a keveréket hívták shandygaffnek. A gyömbérsör helyét később egy citromos ital, a limonádé vette át, és a koktél neve szimplán shandyre változott. A shandy a britteknél készülhet felső- és alsóerjesztésű sörből is. Az előbbit bitter shandynek, míg az utóbbit láger shandynek nevezik.

Ám Európa kontinentális részén a sör és limonádé keverékét mégsem shandyként, hanem az immáron közismert radlerként ismerjük, és ez egy német kocsmáros kreativitásának köszönhető. Ugyanis 1922-ben a München melletti kisváros Deisenhofen kocsmárosa, egy bizonyos Franz Xaver Kugler (nem keverendő össze az azonos nevű matematikus-kémikus-jezsuita pappal) egy júniusi forró napon nagy bajba került. A történet szerint annyi kerékpáros érkezett a népszerű kerékpárútvonal mellett fekvő nagy sörkertjébe (szám szerint nem kevesebb, mint 13 ezren (!)), hogy a söritallal való ellátásuk elsőre reménytelennek tűnt. Így Kugler úr gondolt egyet és a korlátozott mennyiségű sörét a pincéjében rejlő, önmagában eladhatatlan limonádéval kezdte el 1:1 arányban összekeverni, majd ezt az alkoholban szegény, ám frissítő ízű italt radlermass azaz „bicajos liter” néven biztosította a megfáradt kerékpárosok számára. Az enyhén szólva is nehezen hihető, ám remek reklámsztoriként eladható történet szerint így született meg a radler, amely nem csak Kugler sörkertjében hanem mára már világszerte népszerű ital lett. A radler persze számos módosuláson átesett és így született más név alatt a bajor russ (búzasörrel), a francia Monaco (egy kis grenadinnel), vagy az Alster (pilseni sör és szóda). A radlert hazánkban csapolva kevéssé, inkább palackozott vagy dobozolt formájában vásárolhatjuk meg jellemzően alacsony alkoholtartalommal vagy teljesen mentesen.

A londoni söráradat

A sörös Facebook oldalakon rendszeresen fel-felbukkannak balesetet szenvedett sörszállító járművek képei. Ilyenkor szinte minden valamirevaló sörissza sajgó szívvel nézi az összetört üvegekről, szétszóródott rekeszekről, pocsékba ment sörökről készült felvételeket. Valósággal átéljük a fényképen látottakat, mintha személyesen mi magunk veszítettük volna el a söröket, mintha a sors minket fosztott volna meg az élvezetüktől. Bizony, a kárba ment sör nem csupán egy egyszerű veszteség, és ha egy ilyen baleset még emberek életét is veszélyeztette, vagy kárt okozott bennük, nos akkor az már tényleg katasztrófa.

A történelem egyik legnagyobb és legismertebb sörbalesete 1814. október 17-én következett be London városának egyik szegények által lakott, ipari körzetében. A Meux és Co. Brewery nevezetű sörfőzde udvarában számos hatalmas, fából készült érlelő tartály állt, melyeket acélpántok tartottak össze. Közülük a legnagyobb nem kevesebb, mint 3500 hordó sör kapacitással bírt. Nos az említett szomorú napon eme óriási tartály pántjai megadták magukat és a sör egy hatalmas robbanással kiszabadult. A hirtelen nyomástól a sörfőzde egyik oldalfala azonnal összeomlott. A kizúduló több, mint félmillió liter sör további tartályokat rongált meg, így összességében mintegy másfél millió (!) liter sör hömpölygött.

Miután az áradat áttörte a főzde hét és fél méter magas téglakerítését számos házat öntött el, rongált meg. 8 ember (köztük Mary Banfield és Hannah nevű leánya, akik éppen teáztak, egy négytagú társaság, akik egy pár nappal korábban elhunyt kisfiút sirattak el, egy Eleanor Cooper nevű tinédzser lány, ki egy összeomlott közeli kocsmában dolgozott) lelte halálát a 15 láb magas áradatban. Egy részükkel a rájuk szakadt házak romjai végeztek, míg többen egész egyszerűen belefulladtak a sörbe. Barna porterben úszott a környék, és a súlyos illat még hosszú hónapokon át terítette be London ezen részét. A kiömlött ingyen sört, aki tehette az összegyűjtötte. A feljegyzések szerint a gyűjtögetők egyike alkoholmérgezésig itta magát és így ő lett a tragikus esemény kilencedik áldozata. A károsultak pénzért mutogatták a halottaikat és a sörben úszó pincéket a korabeli katasztrófaturisták számára. Volt, ahol a látogatók súlya alatt a padló beszakadt és minden látogató derékig állt a sörben. A katasztrófát követően a bíróság emberi mulasztást nem állapított meg. Maga a Lópatkó sörfőzde túlélte a katasztrófát, a sört terhelő adó és vám visszatérítésének köszönhetőn még csődbe sem jutottak és csak több mint száz évvel később zártak be. Az egykori katasztrófa színhelyén ma a Dominion színház épülete áll.

Sörkoktél: izgalmas keverék vagy pancs?

Kígyómarás, Moszkvai szamár, Véres szem, Vetkőzz, Karibi éjszaka, Tengeralattjáró, Déli szél, Méhcsípés. Kedves olvasónk, kéretik nem aggódni! Ön nem tévedett el, továbbra is a Jaromír sörözők sörös heti magazinját olvassa és nem a legújabb ZS kategóriás filmek listáját. Eme figyelemfelkeltő nevek mögött a sörös világ egyik igen vitatott műfajának példányai rejlenek és ezek nem mások, mint a sörkoktélok. Ám mielőtt egy picit elmélyednénk a témában először is tisztázzuk a koktél fogalmát. A cocktail angol szó, amely eladdig a szigetországiak számára a kurtafarkú lovat jelezte a telivérrel szemben először 1798-ban debütált új értelmében. Az égetett szeszek vízzel, cukorral, keserűkkel való hígításával nyert új italfajta hamar elterjedt. A népszerűségének több oka is volt. Egyrészt a különböző keverékekben könnyebben eladható volt még a kevésbé jó minőségű szesz is, míg a fogyasztóknak nem kellett sokat fogyasztaniuk belőle, ahhoz, hogy érezzék az édesre, keserűre változtatott alkoholos ital hatást. A cocktail kifejezés mögötti jelentéstartalom később tovább bővült, s mára magába foglalja a különféle alkoholos és alkoholmentes italok összekeveréséből előállított innivalókat is.

Az efféle keverékek készítésétől persze a sörök sem „menekültek” meg, sőt! A söröket legkönnyebben, legtermészetesebb módon egymással lehet keverni, és ezek a sörkeverékek időben be is előzték a klasszikus koktélokat, külön utat járva be. Ezekről a sörkoktélokról külön érdemes, így külön is fogunk foglalkozni. Ám az egyféle sör- másféle sör kombó mellett a sört keverték már üdítővel, gyümölcslével, almaborral, pezsgővel és szinte mindenféle röviditallal is. Közülük az egyik leghíresebb a Churchill, amely fél liter világos sör és fél deci Campari keveréke. Neves a magyar egyetemi-főiskolai kollégium lakók által is sokféle variációban készített Tengeralattjáró (korsó sör és vodka, pálinka vagy Jager keverésével), a sör-pezsgő koktél Fekete Bársony (Black Velvet), a kávélikőr és sör gyermekének tekinthető Karibi éjszaka vagy akár a paradicsomlével megőrjített sör, a Véres Szem. A japánok a kóla-sör vegyítés, nevezetesen a Boradway rajongói (ezt a kombót mi Dieselként ismerjük), míg az angolok természetesen a sör és a cider (almabor) keverékért rajonganak. Ezt hívják Snake Bite-nak, avagy Kígyómarásnak. És persze el ne feledkezzünk korunk egyik legnépszerűbb sörkoktéljéről a radlerről, de róla megint csak külön szeretnénk regélni. A kísérletező kedvűek természetesen mindent, mindennel összekeverhetnek, ám ezek értelme, s az így készülő italok létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Ám ezzel a kijelentésünkkel szabad vitatkozni!

Bőrnacis sörteszt

Pár évvel ezelőtt az egyik cseh sörgyár az aktuális reklámhadjáratához egy régi sörpróba legendát használt fel, mégpedig a sör bőrnadrágos tesztelését. Mi szeretjük az efféle legendákat, ám egyúttal szeretünk többet is tudni róla, így lássuk, hogy miként került a bőrnaci túl közel a sörhöz, mi is ez a legenda és egyáltalán van-e valami igazságtartalma? Kezdjük azzal, hogy az ahogyan egy „jól nevelt” legendához illik, a nadrágpróba pontos eredete is a múlt homályába veszett. Egyes források szerint Csehországban találták ki, más források egy bizonyos müncheni úr, az 1930-as években elhunyt, egykor a világ egyik legnagyobb sörgyárának tulajdonosa, nevezett Herr Pschorr (Psorr) találmányának tartják.

A teszt lényegében rém egyszerű: a sört próba alá vetni kívánók leöntöttek egy speciális padot a górcső alá vetendő friss sörrel, majd egy félórácska vagy órácska elteltével megpróbáltak felállni. Ha a pad a nadrágjukhoz tapadt és azt ily módon fel tudták emelni, akkor a sör megfelelő volt, ha nem akkor a sört főző emberkét bizony alaposan megbüntették. A bűnösnek gyakorta meg kellett innia a saját sörét, ami pedig nem fért belé az a fejére öntve végezte. Más források szerint maga a sörfőzőmester, csehül a sládek öntött le egy fazsámolyt és vetette próba alá a sörét. Akár igaz, akár nem ez a mendemonda, a sör ragadósságának efféle fizikai vizsgálatát a feljegyzések szerint 1826-ban a magyar kémikus szaknyelv megteremtője, a pesti egyetem rector magnificusa Schuster János professzor is elvégezte a pesti sörökön. Ő persze már nem húzott fel hozzá bőrnacit, csak az ujjára cseppentett sört használta. Amúgy a bőrnacis legenda igazságtartalma józan paraszti ésszel erősen megkérdőjelezhető, hiszen a sör megkóstolása helyett kinek is jutna eszébe egy nadrágot és egy padot összekoszolni, a padlót sörrel fellocsolni, és egy órán át a sörben ücsörögni. Így mi se tegyünk másként, inkább kortyolgassuk söreinket, minthogy kilocsoljuk, hiszen minden finom kortyért kár lenne.

Gambrinus, a sörök atyja

„A várhegy alatt, a .Szamos’ balpartján, épen a városka’ szélén van egy sörház, mellynek katlanában ízes sör főzetik, hova vasárnaponkint Gambrinus buzgó hívei kötelességüknek tartják megjelenni, ha tán hétköznap pénz- vagy időhiány miatt elmaradtak.” - imígyen írtak 1846-ban a Honderű nevet viselő lap hasábjain. De ki is volt az a bizonyos Gambrinus kinek hívei szent feladatai közé tartozik a sörházak, sörözők felkeresése? A Jaromír Krónikák korábbi cikkeinek egyikében már felbukkant ez a név. Mikor hosszan szóltunk a sörök védőszentjeiről, azt is jeleztük, hogy van egy köztük, aki ugyan nem hivatalosan szent, de annál érdemesebb arra, hogy külön foglalkozzunk vele. Nos ez a közismert nevű alak, kit a népnyelv Gambrinusnak nevez, eredeti, hivatalosan nevén szólítva I. Brabanti János (1252-1294) herceg volt. I. János, latin névformában Jan Primus, népiesen Gambrinus hercegből a mondák később királyt faragtak. (Nem kizárt, hogy a Gambrinus név a korabeli kolostorokban sört főző személyből a cambariusból ered, és csak kitalált személy áll a háttérben, de ezt a csacskaságot most engedjük el a fülünk mellett.)

A legendák szerint a 92 dalt szerző és ugyanennyi gyermeket is nemző trubadúr, lovag, herceg, király, védősszent különlegesen bensőséges viszonyt ápolt a sörrel. Ez a kapcsolat olyan mértékűvé dagadt, hogy Gambrinust magát is tagjai (vagy tiszteletbeli tagjai) közé fogadta, sőt más monda szerint egyenest díszelnökévé tette egy belga sörfőző céh. Gambrinus a legenda szerint egyetlen kocsmában nem kevesebb, mint 388 kupa, más források szerint 72 liter sört fogyasztott el. Megint más mendemondák arról regéltek, hogy katonáinak gyakorta ingyen adta a sört, sőt van olyan mese amelyben magának a sörnek a megteremtését, de legalábbis a komló sörfőzésnél való használatát (e tudáshoz állítólag még a lelkét is eladta az ördögnek) is neki tulajdonítják. Ez utóbbi történetek persze távol állnak a valóságtól, de ahogyan a mondás is szól: „Ha már egyszer lúd, legyen kövér.” Akár így, akár úgy, ma már mindenesetre nem csak a nevéről elnevezett sört, hanem többi cseh társait is szívesen fogyasztják „Gambrinus kápolnáiban”.

2021, a rakovníki sörgyár éve

A tavalyi év a Covid okozta problémák ellenére is kifejezetten sikeresnek bizonyult a rakovníki sörgyár számára. Ahogyan azt egy sörfőzdének illik, számos sörminősítő versenyen indították el söreiket, és nem győzték bezsebelni a különféle érmeket. Független, azaz nem multi kézben levő cseh sörgyárként a sikerhez vezető út jóval rögösebb, így nem csoda, hogy ezen sikerekre igen büszkék a rakovníki sörgyár vezetői és dolgozói. Ugyanis a sörök fogyása mellett ezek a díjak adják a megerősítést abban, hogy jó úton járnak, és érdemes a finom söreiket továbbra is főzni. Röviden tekintsük át a tavalyi évet, az egyes sörversenyeken milyen érmeket is érdemeltek ki a rakovníki sörök.

Kezdjük a sört, akarom mondani a sort Londonnal. A brit fővárosban megrendezett Craft Beer Awards fesztiválon négy arany és egy ezüstérmet is megszereztek a Bakalář, Pražačka és Černovar sörök. A prágai Czech Beer viadalon kategóriájában második lett az alkoholmentes Bakalář, amely később a žateci Dočesná sörminősítő versenyen aranyat, a Cseh Köztársaság söre vetélkedőn, a Česká Chuťovkán és egy Egyesült Államokban lezajlott vetélkedőn ezüstöt szerzett. Ugyancsak remek éve volt a barna Černovarnak is, amely a szintén londoni European Beer Challengen második helyet, a Craft Beer Awardson aranyat, a Dočesnán bronzot, és a USA Beer Ratingen megint csak ezüstöt szerzett. A csinos prágai hölggyel reklámozott Pražacka a hidegkomlós és mentes társával aranyérem birtokosa lett a londoni EBC-n, a félbarna Bakalář pedig a České Budějovice klasszikus versenyén a Sörpecséten ezüstérmet, a Dočesnán és a Cseh Köztársaság söre vetélkedőn pedig bronzot szerzett. De nem is folytatjuk a felsorolást, inkább vessenek kedves olvasóink a mellékelt képre, mely szépen összegzi a rakovníki sörgyár termékeinek dicsőséges eredményeit. A sörgyár munkáját, elszántságát ismerve biztosak vagyunk benne, hogy ebben az évben is bátran részt vehetnek a sörminősítő versenyeken és sok-sok szép eredménnyel térhetnek haza.

Pražačka, avagy a csinos prágai fogadós története

Előző cikkünkben tett ígéretünkhöz híven, következzék egy kis történet, mely fellibbenti a fátylat (persze csak képletesen) a rakovníki Pražačka sörön látható telt idomú hölgyről. Ám mindenekelőtt kezdjük egy kis ismétléssel. A XVI. században Prága gyakorta erős sörhiányban szenvedett, annak dacára, hogy számos sörfőzési joggal rendelkező város, köztük Rakovník is próbálta ellátni. Kellett a sör, amelyből olykor kifogytak, így a vendégeik megtartása és bevételeik megőrzése végett a kocsmárosoknak, fogadósoknak minden trükköt be kellett vetniük. És most álljon itt maga a mese. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vendégfogadó valahol Prága Strahovi-kapuja közelében, amely híres volt arról, hogy mindig jóféle rakovníki sört árult, és erre afféle kötelezettséget is vállalt. A fogadót Magdaléna, egy felettébb csinos, búzakék szemű fiatal özvegyasszony vezette, aki tárt karokkal és persze friss rakovníki sörrel várta a sűrűn visszatérő vendégeit. A hozzá betérő férfinépekkel való kacérkodás jótékonyan hatott a sörfogyasztásra, így a hölgy bőkezűen osztogatta, no nem a sört, csak a forró pillantásait. Komoly szándéka nem volt ugyan az incselkedéssel, pusztán élvezte a férfi fogyasztók érdeklődését és persze ezzel arányosan a sör fogyását. Ám egyszer a vendégei között akadt egy fiatalember, egy bizonyos Matěj a környékbeli kovácsműhelyből, akin megakadt Magdaléna szeme. Matěj eleinte csak szerényen ücsörgött egy sarokban és a visszahúzódó viselkedése még inkább imponált a csinos fogadós hölgyeménynek, aki mikor tehette szoknyájával csak meg-meg legyintette a sörét fogyasztó ifjú vendégét. A sör, a szoknya libbentés, a kacérkodás csak csak hatni kezdett a jóképű, szerény fiatalembernél is, így Magdalénának mondhatni lassan, de biztosan sikerült behálóznia.

De Matěj befűzésére a tapasztalt özvegyasszonyt nem csupán a partnerkeresés szándéka, hanem ennél sokkal üzletiesebb célok is vezették. Ugyanis gyakorta előfordult, kivált a közkedvelt barna sörnél, hogy a hordók kiürültek és emiatt a vendégek elégedetlenkedtek. Mivel a rakovníki sörfőzőknek sem volt nagyobb kapacitása, hiszen Prága számos más kocsmája is várt a finom italra, így a kocsmáros hölgy egy tervet eszelt ki, az átmeneti hiány csökkentésére. Kigondolta hogy Rakovník helyett egy másik közeli főzdéből, Únhošt városából szerzi be a barna sört és ezt adja el rakovníki Černovarként. A terv végrehajtásához azonban kellett egy férfiember is, aki magát a szállítást lebonyolítja. No ezért is volt szükség Matějre, akit annyira megragadta Magdaléna bája és feltehetőleg más is, hogy rögtön tettestársnak szegődött. Szumma szummárum egy darabig az éj leple alatt a kovács szállította a fogadóba másféle barnát és a szívességet Magdaléna bőkezűen, feltehetőleg jórészt természetben fizette. Ám a viszonyuk egyre inkább nyilvánossá vált, és a vendégek egy részének az már kivált nem tetszett, hogy Matěj immáron gyakorta bukkant fel a csapszék túlsó oldalán. Így volt, aki puszta irigységből meg is vádolta a vendégből lett csapost, hogy biztos nem rakovníki barnát csapol a korsójukba. Ahogyan ez a vád Magdaléna fülébe jutott, a hölgy megrémült. Már csak az hiányzott neki, hogy a pár hordó idegen sör és egy fiatalember miatt elveszítse vendégeit, és még lehet, hogy a rakovníki söreit is. Így Matěj újból a sarki asztalhoz került, s neki ugyan nem, de a többi vendégnek annál több mosoly és kacér pillantás jutott. Ám azt híresztelték, hogy titokban Matěj és Magdaléna még sokáig gyakorta kereste egymás ölelését. 

Ennyi a legenda, és ennek a kis történetnek állít emléket a Pražačka sör grafikája. De szinte mindegy is, hogy milyen történet áll mögötte, miféle „csini csajos” dobozt találtak ki a marketingesek, egy a lényeg. A Pražačka nem kíván más lenni, mint egy tisztességes, mindenféle humbug, csalás, parasztvakítás nélküli tízeske, egy exportra gyártott alap cseh sör, amelyet mindenféle extra elvárás nélkül szimplán jó elfogyasztani egy fárasztó nap végén.

Pražačka, a „prágai” sör

Valamikor hajdanán, pontosabban úgy a XVI. század második felében volt egy időszak, amikor Prágában, a cseh fővárosban élők éppen nem bővelkedtek sörökben, és azon sörök többsége meg sem közelítette az elvárható minőséget. Így kivált nyaranta a prágaiak szomjúsága szinte kielégíthetetlennek bizonyult. Ekkortájt Rakovník városában amely 1454-ben kapta meg a végleges sörfőzési jogot, olyan híresen finom söröket készítettek, hogy még a birodalmi udvar is gyakorta azt itt főzött italt fogyasztotta. A sörfőzés a helyiek számára igen jövedelmezőnek bizonyult, így nem csoda, hogy Rakovníkban volt, amikor 74 sörház ontotta a finom nedűt. Természetesen nem maga a város lakossága itta meg a sok sört, a sörházak közül nem kevesebb, mint 57-ből egyenesen Prágába szállították a sörrel töltött hordókat. Ezeket a söröket, mivel szándékosan „Prágának gyártották”, a Pražačky jelzővel illették. Részben ennek állít emléket a cikkünkben bemutatásra kerülő sör neve is, hiszen a mai Pražačkát szintén a városon kívüli, prágai, sőt alapban országhatáron túli, főként orosz piacra készítették. De a Pražačka jóval több, mint egy szimpla export sör, és ezt jól jelzi az is, hogy számos prágai kocsmában ugyancsak előszeretettel csapolják. Néhány szó mondat magáról a sörről. A receptjének eredete a XX. század korai évtizedeire vezethető vissza. Ezt használták fel és igazították a korunk technikai fejlesztéseihez, a gyártás modernizációjához. A sört 4%-os alkoholtartalom mellett 23-as IBU (keserűség), és 10.5%-os Balling-fok jellemzi. A sört mind 0,5 literes üveges és dobozos, KEG hordós, műanyag tartályos, 2 literes díszüveges, valamint 5 literes parti hordós változatban is kapható. A Pražačka díjnyertes sör, számos versenyen zsebelt már be különféle érmeket.

Ennyit magáról a sörről, de a Pražačka története még ezzel korántsem ér véget. A sörös oldalakon olykor-olykor fellángol egy kis vita arról, hogy vajon szabad-e, illik-e, egyáltalán ízléses-e egy csinos női alakról készített rajzzal feldíszíteni egy sörösdobozt, sörcímkét. A női alak ábrázolása pusztán csak egy a szexista reklámeszköz, amely sértő, felesleges vagy ennél azért jóval több. Egy-egy efféle disputára gyakorta akkor kerül sor, mikor valaki éppen a Rakovníki Sörgyár Pražačka sörét posztolja ki, mely a rajta látható dúskeblű hölgy látványával könnyen megragadja a fogyasztók tekintetét. Ám mielőtt valaki egy csak öncélú, pusztán az átlag férfiszemet megcélzó PR attrakcióval vádolná a rakovníki sörgyárat, olvassák el soron következő cikkünket, melyben egy kis történetet mesélünk el.

Sörös mondások és idézetek újratöltve

Már jó pár éve, hogy egy cikkünkben pár sörös mondást, egy-egy híres embertől vett sörrel kapcsolatos idézetet veséztünk ki. Lásd ITT. Ám Benjamin Franklinen, Paul Heysen illetve Bohumil Hrabalon túl a múltban még számtalan neves történelmi alak, vagy más híresség is ellátott minket néhány sörrel kapcsolatos bonmottal, elmés kijelentéssel, melyet érdemes olvasóinkkal megosztanunk. Kezdjük a sort Platónnal, az ókori görög filozófussal, kitől az alábbi mondást származtatják: „Bölcs ember volt, ki feltalálta sört.” Ez nagyon igaz, habár nem csak egy embernek köszönhető kedvenc nedűnk „feltalálása”. A mai sör például nem létezne olyan tudósok munkássága nélkül, mint Louis Pasteur, ki amellett, hogy a folyékony élelmiszerek hatékony hőkezelését is kidolgozta az alábbiakat nyilatkozta a sörről: „Egy üveg sör több filozófiát tartalmaz, mint a világ összes könyve.” Napóleon, ki csapataival többször is „meglátogatta” a cseh földeket, az ottélők nem túl nagy örömére az alábbi bölcs kijelentést tette: „Győztesként kiérdemled a sört, vesztesként szükséged van rá.” Ennek megfelelően a közelgő választások után irány egy jó csehes söröző, ahol éljünk a sört békéltető varázsával!

Luther Mártonhoz, a reformáció szellemi atyja jólehet óva intett mindenkit a mértéktelen ivástól, ő maga köztudottan szerette a jó sört. Erről vallanak mondásai: „Aki sört iszik, gyorsan alszik, aki sokáig alszik, nem vétkezik, aki nem vétkezik, belép a Mennybe! Igyunk hát sört!” „Inkább a kocsmában gondolkodjanak a templomról, mint a templomban a kocsmáról." „Jó sört inni nem művészet, hanem a rosszat meginni tudni - na, az a művészet!" John Wayne az amerikai színész egyszer azt mondta: „A sör nem oldja meg a problémáidat, de a víz, meg a tej sem.” Stephen King az egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai író pedig imígyen vélekedett: „Ha sörről van szó, soha nem hazudok. Aki a sörrel tréfál, biztos, hogy haragosokat szerez magának.“ Idézeteinkből is látszik, hogy a sör egy igen komoly és fontos termék az ember életében, és ennek megfelelően érdemes magunkat tiszteletben tartani azzal, hogy csak jó sört iszunk. Végül álljon itt egy cseh közmondás, melyet, mit afféle hitvallást mi is a magunkénak vallunk: "a sört a sörfőző főzi, de a csapos készíti".

Köszöntünk titeket az új esztendőben!

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves eddigi és jövőbeli vendégünknek! Alig lett vége a karácsonyi ünnepeknek, már hipp-hopp itt is termett 2022, amely bizton mondhatjuk, hogy 222 óta a legtöbb kettes számjeggyel bíró évszám az emberiség történetében. Ezt majd csak 2222 szármnyalja túl, ám ezt több mint félő, nem hogy mi, de még unokáink sem élik meg. No de ennyit a rövid, ám annál kevésbé hasznos, mondhatni totálisan l’art pour l’art „számozgatásról”, térjünk inkább vissza a jelenbe, pontosabban köszöntsük az új esztendőt egy kis múltidézéssel. 😊 Mielőtt nekivágunk ennek az évnek, pillantsunk még a válunk fölött vissza 2021-re, erre a 2020-as tesójához hasonlóan hullámvasútszerű 365 napra.

Szinte már hihetetlen, de egy évvel ezelőtt éttermeink, sörözőink szinte teljes bezártság bábállapotában, vendégek nélkül, épphogy leledzettek. A COVID terjedése elleni intézkedések részeként ekkor már csaknem két hónapja zárt ajtók mögött senyvedtünk, ételeink, söreink csak elvitelre vagy kiszállítás tárgyaként álltak a finom cseh sörökre és csehes étkekre vágyó honfitársaink rendelkezésére. Az ország más vendéglátóhelyeivel együtt mi is próbáltunk túlélni és várni a remélhető enyhítést. Tavaly januárban még nem is sejtettük, de a zárva tartás döbbenetesen hosszú ideig, egészen április 24-ig tart majd. Ekkora már egyre több ember számára vált a koronavírus oltás hozzáférhetővé és szerencsére sokan éltek is a lehetőséggel. Ennek köszönhetően ezen a napon nyílhatott meg a Jaromír a templomhoz terasza, majd május elsejétől végre újra látogathatóvá váltak belső tereink is, igaz egyelőre csak a már beoltottak számára. Lassan fokozatosan újraindult a vendéglátós élet, s amíg a fővárosi éttermek-sörözők a bezárások alatt megtizedelődtek, mi ellenkezőleg, egy remek új étterem-sörözővel bővültünk! 2021 májusában megnyitotta a kapuját a legújabb Jaromír, az Open Road Bázis! A hazai legnagyobb Harley Davidson márkakereskedés emeletén kialakított vadonatúj étterem-söröző mondhatni a rakovníki Bakalář sörgyár márkasörözőjeként, kiváló konyhájával, remek szabadtéri programjaival hamar megtalálta a lelkes közönségét nem csak a dél-budai lakosok körében. Így a Mini Garden kényszerű bezárását követően immáron ismét négytagúvá vált a Jaromír fogat! És a fogat négy paripáját mi igyekeztük az év további részében jól irányítani. A legtovább zárva tartó, de ennek köszönhetőn felújított Sörpincénk vérfrissülésen esett át majd ismét a sörszerető közönség kedvencévé vált. Mind a Jaromír a Templomhoz, mind a budai Sörbisztrónk sorra telt házakkal fogadhatta a vendégeket, akik remélhetően a jövőben is kitartanak mellettünk. Mi ennek érdekében idén is megteszünk mindent, amit csak tudásunk megenged, ötvözvén a magyar vendéglátást a kiváló csehes hangulattal, sörökkel, étkekkel. A jövőben is sorra hozzuk be a különböző sörfinomságokat és az étlapjainkon is jelennek meg majd kulináris ínyencségek.

Köszönjük mindazok támogatását akiknek köszönhetően sikeresen átvészelhettük a kihívásokkal teli éveket és bízunk benne, hogy szolgáltatásunkkal mindezt meg tudjuk a számukra hálálni. Kívánunk még egyszer sikerekben, egészségben s minden földi jóban gazdag boldog új esztendőt! Találkozzunk mihamarabb a Jaromírok egyikében-másikában!

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk!

Hej, karácsony este, 
Titokzatos ünnep!
Mi szépet-jót hozol
Nekünk, Ünneplőknek?

Így írt az év talán legfontosabb ünnepéről Karel Jaromír Erben, aki kétség kívül a mi kedves névadó hoki fenoménünkön, azaz Jágr úron kívül a történelem egyik leghíresebb Jaromírja volt. És tényleg, vajon mi szépet-jót hoz nekünk a karácsony? Ez ugyan ma még rejtély, de talán bizton számíthatunk arra, hogy valami azért csak akad majd nekünk is a karácsonyfa alatt, vagy egy finom ünnepi ebéd során. Lehet hogy egy jó kis sörválogatás vár ránk, egy csini sörös korsó, vagy éppen a kedvenc cseh sörünk pihen a hűtőben, pincében? Egy karácsonyi Dudák söröcske, szép hármas vagy nyolcas Bakalář pakk, vagy akár egy egész rekesznyi finomság? Nyami, éljenek az ünnepek!

De ha valamilyen senkinek nem kívánt ok miatt mégsem sikerül idillire a karácsonyunk akkor se csüggedjünk. Inkább gyertek, térjetek be hozzánk, a Jaromírok egyikébe-másikába. Egy tál finom csülkös étel, egy kis hermelínt, cseh kolbász vagy más csehesség máris ünnepivé teheti a napunkat főleg ha mellé jó kis cseh söröket fogyaszthatunk. Persze nem csak afféle pótszerként, hanem jól irányzott karácsonyi, két ünnep közötti program gyanánt is várunk titeket. A sajnos mindig rövidre nyúló pihenés alatt élvezzétek ki a vendéglátást, amelyben mi Jaromírosok részesíteni tudunk. Kívánunk nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és ha addig személyesen nem látjuk egymást, boldog új esztendőt!

Együnk sörlevest!

A sör jó barátunk és az ételrecept áradattól beborított korunkban tapasztalhatjuk, hogy felhasználása nem korlátozódik a torkunkon való leengedésre. A sör megízesítheti pörköltünket, főzhetünk akár egy jó sörös sertésragut, sörös csirkét vagy akár sörös batátakáposztát is. Az egyik gasztrooldalon nem kevesebb mint 890 sörrel készült étel receptjét gyűjtötték össze. A receptek között szerepelt a sörleves is, amely azonban a sörös étkek többségével ellentétben nem mai találmány és nem is csak afféle konyhai kreatívkodás. Bizony a sörleves sok százéves múltra tekint vissza, s fogyasztása (legalábbis Európa egyes részein) mindennapos volt. A XVIII. században még gyakorta a tehetősebb rétegek is szívesen fogyasztották. Például XIV. Lajos sógornője, Liselotte von Pfalz, a következőket írta: „nem kedvelem sem a teát, sem a kávét, sem a csokoládét, de a sörlevessel igazi örömet lehet nekem szerezni”. Nagy Frigyes is bátran bevallotta, hogy nem máson, mint sörlevesen nőtt fel. Persze vélhetően egy kis sült sem maradt el az asztaláról.

Kávé helyett reggeli sörleves

 

A sörleves természetesen elsősorban ott terjedt el, ahol a szükséges sör is rendelkezésre állt, így nem csoda, hogy főleg a mai Németország területe jelentette a fő hazáját. Itt gyakorlatilag a reggel kávé szerepét töltötte be, egészen addig amíg a valódi „fekete” ki nem szorította. „Sörleves, tojássárgájával édesítve és vajjal felfőzve. Sárgítsd meg vagy ne, és ha felforrt, sózd meg kissé.”- szól az egyik 1581-ben leírt Max Rumpoldt-féle recept. A sörleves igazi böjtös étel volt, így a szerzetesi receptgyűjtemények részét is képezte. Simai Kristóf piarista szerzetes 1795-ös körmöcbányai receptgyűjteményében ezt olvashatjuk: „Egy meszel (kb. 4 dl) sert forralj fel kevés köménymaggal, ha megfőtt, szűrd által, hogy a köménymag kimaradjon. Osztán verj fel két tojássárgáját, és a főtt, s átalszűrt serrel, melyet előbb megnádmézeltél, ereszd fel. Adj hozzá egy kevés friss írós vajat és édes tejfelt, és sodord fel jól. Egy kevés forralás után öntsd pirított, s kockára metélt zsemlyére, s add fel, ha megszerecsendió-virágoztad.” Ugye ez már tényleg egy gazdag leves! A sörleves emellett a középkorban gyakorta a korabeli bébiétel szerepét is betöltötte, tartalmazott kellő tápanyagot és persze megfelelően steril is volt a kicsik számára.

A sörleves idővel már egyre kevésbé aratott sikert, afféle szegény ember eledelének tartották. Ezt tükrözi az alábbi 1834-es írás is, melyben imigyen írtak róla, nem éppen túl nagy elismeréssel: „hiszen magadnak szolgaleánnyal is főzethetsz, ’s ha tetszik, csupa sörlevessel élhetsz (kivált ha éhenhalás fenyeget). De a’ jobb zsebű ’s ízlésű vendégek bajosan fognak meglátogatni (a’ nélkül, hogy félnének az éhenhalástól), hanem csak azok, kik a’ sörlevest és szemetet kedvelik.” Ám ne feledjük el, ekkortájt még elég erősen különbözött a sör minősége a mai sörökétől, így a sörleves sem lehetett azonos a maival. Ezért a kísérletező kedvű sörfogyasztókat biztatnánk arra, hogy próbálják ki a neten is olvasható sörleves receptek egyikét-másikát. Szinte biztos, hogy egy egészen különleges kulináris élményben lehet részük!

Sör, sör, sör…de miért pont sör?

Félreértés ne essék, ebben a kis cikkünkben nem a sör és a sörfogyasztás értelméről kívánunk értekezni, mert arról bizony felesleges. Mindannyian tudjuk, a sörre ugyanúgy szükségünk van, mint a falat kenyérre, így kár is erről tovább beszélnünk. Ám az, hogy miért is hívjuk mi magyarok sörnek a sört (nem mellesleg minden más nemzethez képest eltérő szóval), az bizony már megér egy misét, még ha a rövidre sikeredett szertartást követően sem garantált ez ügyben a tiszta kép.

Ugyanis a sör szó egyike azon szavainknak, melyek eredete nem tisztázott, pontosabban számos teória is próbálná a származását megmagyarázni. Prohászka János nyelvész így írt róla 1951-ben: „A sör, ser … eredete bizonytalan és vitatott, vagy eredeti finnugor szó, vagy szintén valamely török nyelvből jött át a honfoglalás előtt.” A Magyar Etimológiai Szótár pedig így foglal állást: „Mind rokon nyelveinkben, mind a török nyelvekben elterjedt szó: zürjén, votják szur, csuvas szera, tatár szira; a perzsán keresztül az óind szurá (‘szeszes ital’) szóra vezethető vissza. A magyar szó forrását nem tudjuk meghatározni.” Dr. Munkácsi Bernát nyelvész szerint: „… a serfőzés tudománya a Volga és Káma vidéki népeknél a X. században már régóta otthonos volt. … a sörnek zürjén-votják sur, vogul sor, osztják…, továbbá tatár, csuvas sera, kojbal serä nevezete árja eredetű, az óind surá „habzó szeszes ital" (valószínűleg „sör") szó mása. A Nyelv és tudomány cikke szerint A magyar sör (ser) nemzetközi vándorszó, pontos eredete ismeretlen. (…) a magyarban sem finnugor eredetűnek, sem török jövevénynek nem tartható.” Azaz leginkább senki sem tudja, hogy honnan is jött a nyelvünkbe ez a szó, de a lényeg hogy itt van és bőven van oka rá, hogy meg is maradjon. Akárhonnan is származik, a sör szó marad az egyike a kedvenc szavainknak, és ezt talán éppen a klasszikus viccünk magyarázza: „Ha az ANYA szóból elveszel egy betűt és hármat pedig megváltoztatsz, akkor pont azt a szót kapod, hogy SÖR!”

Karácsonyi specialitás a Dudáktól!

Közeleg a karácsony, mely ünnepet mi sörszerető népek már csak azért is várunk, mert eme esemény tiszteletére a sörfőzdék különleges sörrel lepik meg fogyasztóikat. Idén, immáron a megszokott módon a strakonicei Dudák Sörgyár újból kitesz magáért, hiszen a városi főzde sörfőző mestere egy igazi specialitást főzött le a rajongók számára. A sör maga egy erős félbarna, de mielőtt még valaki csalódottan rándítana egyet a vállán, mondván, hogy félbarnája már van a strakonicei gyárnak, érdemes még velünk maradni és néhány további információ birtokába kerülni. A 2021. év karácsonyi félbarnája ugyanis jelentősen különbözik a már jól ismert és szeretett szintén strakonicei Klostermann félbarnától. Ez a söröcske egyrészt 5,8% alkoholtartalommal bír, a Balling foka pedig nem kevesebb, mint 14,2 %. Már ebből is látszik, hogy eme sör mind kellő erővel, mind megfelelő testességgel is bír. Nincs mese, ez egy igazi téli sör.

Elkészítése során öt különböző komlófajtát vetettek be, közülük hármat (Rubín, Harmonie és Blues) csak ebből az alkalomból. Az öt komló mellé még a malátán is csavartak egyet, ugyanis az árpamaláta mellé Simpson elnevezésű angol zabmalátát is felhasználtak. Ennek a malátának a fő jellemzője, hogy krémességet és gyönyörű bársonyos textúrát, ízérzetet ad a sörnek. Főként stoutokhoz, porterekhez, bitterekhez használják, de tökéletes kiegészítője más sörökhöz (pl. félbarna) használt pörkölt malátáknak is. A karácsonyi Dudákot csapolt formában a jövő héttől már a Jaromírokban is fogyaszthatják vendégeink, ám van még egy mód arra, hogy szert tegyünk rá! A Sörbisztrónkban és a Jaromír a Templomhoz söröző-éttermünkben van pár igen spéci kiszerelésű változata is, mely igazi különlegesség, mondhatni tuti karácsonyi ajándék. Az ára ugyan nem csekély, de ez egy a gyűjtőknek is szánt limitált széria esetében nem éppen csoda, hiszen ilyenkor nem csupán a sört, hanem annak pazar kinézetű, csatos üveges csomagolását, pontosabban a kettő remek együttesét szerezhetjük meg. Ám ha ez túl húzós lenne a számunkra akkor se feledjük: a jövő héttől csapoljuk a „zabosan” erős félbarna karácsonyi sörcsodát! Jertek, jertek!

Kumisz és boza, avagy eleink sörei

Tévedés ne essék, itt most nem Kököjszi és Bobojsza eddig nem ismert fel-, vagy lemenőiről esik szó. A kumisz és a boza (bóza) nem a mesék, hanem a sörök világához tartozik. De mik is ezek fura nevű valamik és mi közük a sörökhöz?
Nos alapesetben tudjuk, hogy a sörök többségéhez négy alkotórész szükségeltetik: maláta (gabonából), komló, víz és élesztő. De eme ideális állapot nem mindig állt és áll rendelkezésre, vagy éppen a technikai eszközeink túl szegényesek egy „normális” sör főzéséhez. Ezzel a problémával álltak szemben honfoglalásra „készülő” eleink is, akik lovas nomád életük során némi alkoholos lé készítése érdekében csak afféle „vándorfőzdét” tudtak „üzemeltetni”. És hogy milyen módon? Nos, az általuk gyakorolt valóban nomád sörfőzés keretében vettek egy kis rendelkezésre álló gabonát (leginkább kölest, de olykor árpát vagy búzát, illetve ezek keverékét). A malátázás nélküli gabonát kövek között megőrölték, bőrtömlőkbe tették, vízzel összekeverték, majd felmelegített követ tettek bele egy kis plusz hőmérséklet elnyerése érdekében. Ezt elérve jöhetett egy kis erjedés. Később a készülő itókát vagy egy kis komlóval is kiegészítették vagy nem, ám mindenesetre felfőzték, majd ezután hagyták lehűlni és erjedni. Így lett belőle egy sörszerű, általában alacsony alkoholtartalmú savanykás valami, pontosabban a boza vagy bóza. Olykor a gabonákon kívül alapanyagként használták még a cserfa és a nyírfa nedvét is. A fákat megcsapolták, levüket edényben felfogták, hordóba gyűjtötték, megerjesztették. A bozafőzés a törököknél a XVII. században élte a virágkorát (ekkor már kukoricából is készítették), de náluk illetve a balkáni népeknél fennmaradt a mai napig.

 

Mai bóza

Eleink másik „nomád” itókája (legalábbis abban az időben, mikor Belső-Ázsiában töltöttük napjainkat) a kumisz avagy lóser volt, amely a bozánál még különlegesebbre sikeredett, hiszen alapanyagként enyhén bizarr módon tejet (kanca vagy tevetej) használták hozzá. Egyik elkészítési módját így írták le 1856-ban: „A tejet egy hatodrész vízzel föleresztik, adnak hozzá egy darab borjúgyomort, vagy még inkább savanyú tejet, meleg helyre teszik, s ott 24 óráig hagyják. Aztán jól felkeverik, hogy a túró és savó egyaránt oszoljék szét, s aztán ismét 24 órára félre teszik. Most egy magos edénybe öntik, ott újra jól összekeverik, míg egészen egynemű folyadék válik belőle. Íze kellemes savanyú. Zárt edényben hűs helyen hónapokig is lehet tartani. Mielőtt isszák, mindig jól felrázzák.” A kumisz vagy tejsör állítólag a kölessörhöz áll még a legközelebb, a malátasörnek csak igen távoli rokona, hiszen jóformán csak a felhasznált sörélesztő a közös kapocs. Alkoholtartalma olykor a bozánál sokkal magasabb is lehetett. Még ma is közkedvelt a közép-ázsiai sztyeppéken, a türkök, baskírok, kazahok, kirgizek, üzbégek körében, de a hiedelmeinkkel ellentétben a magyarság a X-XI. századtól kezdve már nemigen fogyasztotta. A honát elfoglaló magyarok a kumisz és a boza helyett hamar megtanulták a tisztességes malátasör elkészítését, melyet a Kárpát medencében élő népek ma is nagy örömmel kortyolgatnak.

Szuper díszdobozos sörajándékok a Jaromírtól!

Mondok egy drámai vagy éppen nagyon is örömteli hírt! Már csak alig valamivel több, mint öt hét választ el minket az év talán legfontosabb ünnepétől. Bizony hipp és hopp, rohamléptekben közeledik a karácsony és immáron ideje elmélázni azon, hogy szeretteinket idén mivel is lepjük meg. Legyen az ajándék hasznos és szép, valami olyan, aminek a megajándékozott bizton örülni fog. Egy ajándék, amelyet szívesen fogja a kezébe, amelynek fotóját akár a FB oldalára is büszkén teszi fel a boldog birtokosa. És egy ajándék, amely a külcsín mögött élvezettel teli belbeccsel is bír. Mindezen kitételeknek tökéletesen megfelelnek a különféle sörös díszdobozok, melyekből idén igen bő választék áll a Jaromírok söröző-éttermekbe betérő vendégeink rendelkezésére.

Lássuk is a választékot! A strakonicei Dudák Sörgyár szokásos nyolcas pakkja, és a rakovníki Bakalář Sörgyár nyolc üveget rejtő díszdobozos sörválogatása mellett már az alap szortiment részét alkotja a Bakalář triója is, azaz a három kiváló sört rejtő ablakos díszdoboza. E három kiváló ajándék mellett idén a strakonicei sörgyár Klostermann nevezetű prémium söreiből (félbarna és hidegkomlós) egy-egy önálló triót is megalkottak. Mind a fehéres, mind a bordó színben pompázó díszdobozos hármas a maga pasztőrözetlensége hozzájárul a sörök kiváló aromájához. De idén nem csak a strakoniceiek, hanem a rakovníkiak is kitettek magukért, és nem is egy, nem is kettő, hanem egyenesen három új díszdobozos sörajándékkal rukkoltak elő. A sörgyár egyik legsikeresebb sörét, a hidegkomlós finomságot rögtön kétféle díszdobozos változatban is megvásárolhatjuk. Az egyik három palackot rejt a nemes nedűből, míg a másik a három sör mellett egy gyönyörű poharat is magába foglal. Így a megajándékozott a sörét rögtön egy hozzávaló pohárból fogyaszthatja. Ugyanezen elgondolás mentén szenzációs ajándék a négy üveg Pražačkát, a felettébb csinoska címkéjű rakovníki tízes söröcske mellett egy hozzávaló „csajos” logójú poharat is tartalmazó sörcsomag. Látván ezt a kínálatot ugye egy fokkal már könnyebb lesz megfelelő karácsonyi ajándékot választani? 

 

Libaságok Rakovarral…avagy éljen Szent Márton napja!

És íme eljött a hét, mikor a libák által „orvul elárult” Szent Márton napján rögtön eszünkbe jut a mondás: „aki ezen a napon libát nem eszik, az egész évben éhezik” Nosza, ezt elkerülendő látogassanak el hozzánk november 10 és 14 között, kóstoljanak meg a Jaromírok egyikében másikában valamilyen libás finomságot. Erdei gombás libaragú leves, Márton napi libacomb vagy éppen libazúza pörkölt juhtúrós sztrapacskával…elég csak eme varázslatos ételeket rejtő szavakat kiejtenünk, és már rögtön szívesen át is adnánk magunkat a gasztronómiai élvezeteknek. Aki pedig a libát nem annyira, ám a kacsát annál inkább kedveli nekik is szolgálunk meglepetésekkel.

Egy-egy ilyen pazar étel mellé kiváló sör is dukál. Ezúttal a már korábban beharangozott sörspecialitást, a Rakovníki Sörgyár Rakovar sörét ajánljuk megkóstolásra. Néhány szó erről a ritkán fogyasztható sörről. Kezdjük azzal, hogy eme ital azok számára ajánlható, akik nem rettennek vissza a magasabb alkoholtartalomtól, hiszen italunk nem kevesebb mint 5,8%-os ABV értékkel bír. Azaz már egy-két korsó Rakovar is mutathatja felettébb test- és elmelazító hatását. A magas alkoholtartalomhoz szerencsére magas szárazanyag tartalom is társul, mivel itt egy tizenhármaskáról beszélhetünk. A Rakovar egy a klasszikusabb sörök közül. Címkéjére felírva is látható, hogy készítésénél a hagyományosabb háromcefrés dekokciós eljárást alkalmazzák, szemben a ma már szinte teljesen általánossá vált kétcefréssel szemben. Ezzel talán még mélyebb, testesebb ízt sikerült elérni a dominás keserűsége mellett jól ihatóságát megőrző sörünkben. A Rakovart jellemzően csak minden második évben főzik, ám idén közkívánatra nem vártak vele még egy további esztendőt. Afféle előzetes karácsonyi ajándék gyanánt meglepték a közönségüket eme friss komló felhasználásával készült söröcskével. Pár hétre elég hordó és néhány rekesz, ennyi a készlet a Rakovarból így érdemes lecsapni rá, kivált egy kis libaság mellé!