A cseh konyháról magyar szemmel I.

A Jaromír sörözőinkben, éttermeinkben a vendégeink számos csehes, vagy cseh konyha inspirációjú ételek készülnek, melyek nagy népszerűségnek örvendenek. Ezért is érdemes egy kicsit részletesebben foglalkozni a kicsit megosztó jellegű cseh konyhával. Majd minden nemzet polgára büszke a saját országa konyhaművészetére, kivált azokra a hagyományos nemzeti étkekre, melyek a hamburgerek, pizzák, kebabok és távol-keleti ennivalók mellett meghatározzák a mindennapi kalóriabevitelüket. Ugyanakkor egy másik nemzet tagjai mindezen élelmekre gyakorta tekintenek gyanakvással vagy illetik azokat pozitív – negatív kritikákkal. Nincs ez másként a cseh – magyar gasztronómiai kapcsolatok terén sem, ahol a két konyha a sok hasonlósága ellenére is hordoz érdekes és meghatározó különbségeket, melyek magyar ízlelőbimbóval való megítélése elég vegyes. Egyesek szerint a cseh nemzeti konyha igen egyhangú, mások szerint ugyan egy szűkebb mezsgyén (akárcsak a klasszikus magyar konyha esetében) belül igen változatos. De miként is jellemezték a múltban a magyarok a cseh konyhát, hogyan véleményezték a cseh étkeket? Nézzünk meg egy-két cikket, véleményt az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.
 

F: hotels.com

1897-ben a Gyógyászat című lap így jellemzi a cseh konyhát: „Ausztria- Magyarország népei közül, a közép és alsóbb osztályokat véve tekintetbe, legtöbb kövér ember van a csehek és a magyarok között s ennek megfelelőleg ismeretes, hogy a cseh konyha kimeríthetetlen az édes-zsíros tésztafélékben…” A cseh zsíros étkek megállapítása gyakorta megjelent a magyar sajtóban, bár szinte mindig hozzátéve, hogy a magyarhoz hasonlóan. 1935-ben az Orvosi Hetilapban a szerző a cseh konyhát kifejezetten vitaminszegénynek nevezte. 1959-ben egy híradás szerint a cseh állam is megelégelte a cseh konyha egészségtelenségét és hadjáratot hirdetett annak megváltoztatására. „Az orvosok péksütemény helyett rozskenyeret, knédli helyett burgonyát, disznózsír helyett olajat, több marhahúst, baromfit, halat, zöldséget, tejet, gyümölcsöt ajánlanak. A sörrel szemben előnyben részesítik a gyümölcsmustot. Az élelmiszerboltok, csemegeüzletek is igyekeznek a vevőket az egészségesebb táplálkozásra szoktatni. Sokfajta sovány hentesáru, különféle pácolt, kocsonyázott, olajos halak, pástétomok, sajtok, alkoholmentes italok sorakoznak a polcokon — nem is eredménytelenül. A sertészsír helyett ma már egyre többen vásárolnak olajat, a hal kapósabb, mint a disznóhús, nagy keletje van a barna rozskenyérnek. A knédli és a sör viszont egyelőre kevés asztalról hiányzik.” Ez az akció azonban nem éppen lett átütően sikeres, hiszen hozzánk hasonlóan a halfogyasztás a mai napig leginkább csak a karácsonyi időszakban népszerű.

F: cooklikeczechs

„A cseh konyhát ezzel a szóval lehetne legjobban jellemezni: knédli. Reggeli: knédli, ebéd: knédli, vacsora: knédli. Knédli itt és knédli ott, ehetsz annyit, hogy a füled szétáll tőle, és akkor újra knédli — a változatosság kedvéért.” Így panaszkodik a hatvanas években egy magyar újságíró, aki akkortájt ismerkedett meg a cseh konyhával. Hasonlóan ellentmondásos véleménye van egy másik írónak, miszerint: „A szállodában valami ismeretlen ízű, majdnem szilárd halmazállapotú levessel kezdjük az ismerkedést a cseh konyhával. A leves nem nagyon ízlik, de a pincér olyan előzékeny mosollyal tálalja, hogy nincs szívünk otthagyni. A bécsiszelet már egészen pesties, a sör pedig pilseni.” Bizony a cseh levesek egy része, gondoljunk akár egy pacallevesre, vagy a kulajdára nem éppen arról híresek, hogy igen hígak lennének.

F: hotels.com

Cikkünk első részét a Karel Čapektől a cseh irodalom egyik nagy alakjától vett idézettel fejezzük be, aki már az 1920-as években is figyelmeztette honfitársait, hogy túl falánkok, túl sok zsírt, húst, tésztát esznek, ugyanakkor alig kerül sajt, zöldség és gyümölcs az asztalra. Imígyen írt egykoron: „Állítom, hogy a cseh konyhanehézkessé és álmossá tesz bennünket... nem merem állítani, hogy ez a rendszeres gombócevés következménye, inkább azzal függ össze, hogy szinte egyáltalán nem ismerünk könnyű ínyencségeket...” Ez ha lassan is de mára igen sokat változott. Hamarosan folytatjuk…