A sör elkészítése elképzelhetetlen
a sörfőzéshez, illetve az elkészült sör tárolásához
szükséges eszközök, edények nélkül. Az alapanyagok
raktározása, a főzés, az erjesztés és érlelés folyamata, a
sör tárolása és szállítása mind speciális eszközigényes,
melyek elkészítéséhez a múltban számos mesterség szakavatott
űzőire volt szükség. Ezen iparosok között kiemelt szerepet
töltöttek be a kádárok, vagy más elnevezéssel bodnárok,
pintérek, hiszen nekik köszönhetően születtek meg többek között
a már a látványukkal is szívet-lelket melengető fahordók. A
jobb esetben bükk vagy tölgyfából, ínségesebb időkben akácból,
eperfából vagy szelídgesztenyéből nyert deszkák, pontosabban
dongafákat vasabroncsokkal (korábban mogyorófaágakkal) vették
rá, hogy hordó alakot formáljanak. Ezután feneket kerítettek
hozzájuk, majd szurokkal szigetelték őket. Eme fő lépéseket
követően a hordó már készen is állt bor vagy sör befogadására.
A kádár feladata persze itt nem állt meg, hiszen a hordókat
folyamatosan karban kellett tartani így nem csoda, hogy a XIX.
században a nagyobbacska sörfőzdék, sörgyárak saját kádárt,
kádárokat tartottak állományban.
A XX. század folyamán a kádárok,
bodnárok, pintérek munkájára egyre kevesebb szükség lett. Előbb
nagy hordógyárak alapultak, majd később a fahordók szerepét
átvették a fém, illetve részben a műanyag hordók. Kádárokra
immáron nem, vagy csak kis számban volt szükség így eme szakmák
képviselői ma már ritkák, mint a fehér hollók. Azonban a mai,
különleges ízeket, sörfajtákat hajszoló világunkban a fahordók
a reneszánszukat élik többek között a sörgyártásban is. A
kisebb, kísérletezőbb kedvű sörfőzdék számos olyan sört
készítenek melyeket korábban whisky, bourbon, portói, cherry vagy más
borok, borpárlatok tárolására használt fahordókban érlelnek,
ezáltal új aromákhoz jutva. Így szerencsére a kádár mestersége
sem veszett el teljesen, és remélhetően ez így is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése