A napjaink sörforradalma évről évre változik. Ez nem csupán
a világtrendek változásában mutatkozik meg, de akár a magyar vagy cseh
sörgyártás, sörfőzés módosulásában is. Még mindig és várhatóan még sokáig jelentős
hívószó marad, ha valamit kézművesnek, angolul craftnak hívunk, de vajon mi is
rejlik valójában eme kifejezések mögött? Nos a kérdésre a válasz egyáltalán nem
egyszerű, amiről a sörszakértők, sörfőzők, sörfőzde tulajdonosok között időnként
zajló viták is tanúskodnak. Nem állítanánk, hogy mi most jó definíciót tudnánk
alkotni ezen kifejezésekre, inkább csak egy-két mondatban jeleznénk véleményünket
a témával kapcsolatosan.
A minőségi cseh sörök és kiváló étkek, azaz a Jaromír sörözők, éttermek kedvelőinek!
Oldalak
▼
Mi is az a kézműves / craft sör?
Nem csak mi szeretjük a Černovar barnát!
A Jaromír sörözőinkben már hosszú ideje gazdagítja a sörválasztékunkat
a rakovníki Bakalař sörgyár remek barna vagy akár feketének is hívható söre a
prémium kategóriás Černovar barna. A sörözőinkben akár csapolt formájában is
fogyasztható fekete/barna sör méltán élvez nagy népszerűséget, hiszen a
négyféle maláta, a kellemes karamell íz, a sörhöz pont illő komlókeserűség, a
gazdag tartós sörhab ideális barna lágerré teszi.
Libaétkek római módra!
Idén a Jaromír Sörbisztró, és a Jaromír a Templomhoz éttermünk
Szent Márton napi liba étkei igen nagy népszerűségnek örvendenek, ezért a vendégeink
ezen héten még biztosan, s várhatóan még a jövő héten is lakomázhatnak belőlük.
Aki még nem próbálta ki eme finomságokat azoknak forrón ajánljuk!
Bizony, a libahúsnak meg van a maga saját varázsa, hiszen
otthon a konyhában igen csekély alkalommal állunk neki egy liba elkészítéséhez.
Pedig a liba étkezési célú felhasználása már igen hosszú időre nyúl vissza,
lényegében egészen addig, amikor először találkozott a szegény liba (az akkortájt
még a nem háziasított nyári lúd) és az ember. A liba háziasítására már az
ókorban sor került, mégpedig a feljegyzések szerint kb. i.e. 4000 évvel ezelőtt
Babilóniában, de a vadlúd házi lúddá szelídítése a világ több térségében is
lezajlott. A Római Birodalomban egy ideig egyenesen templomokban tartott szent
állatként tekintettek rájuk, köszönhetően annak, hogy i.e. 390-ben a libák
hangos gágogása árulta el a Rómát megtámadó gall csapatokat. Ám ez csak
időleges libastátusz volt, amely a későbbiekben már nem tartotta vissza a
rómaiakat (sem) a libahús élvezetétől.
A libát az ókorban már számos országban (Egyiptom, Görögország,
Római Birodalom) tenyésztették. Erről árulkodik a római Apicius szakácskönyve,
melyben az alábbi receptet ajánlja az olvasóinak: „Forró főtt liba hideg
mártással Apicius módra: Főzd meg a madarat. Törj össze borsot, lestyánt,
koriandermagot, mentát és rutát. Önt hozzá garumot (azaz apró halból,
tintahalból és azok belsőségeiből készült halmártást) és egy kevés olajat, s
keverd össze. A főtt libát még forrón törölgesd meg egy tiszta vászonkendővel,
öntsd rá a mártást és tálad.” De természetesen nem csak a libahús
fogyasztása volt akkortájt népszerű, hiszen addigra már rájöttek, hogy a hizlalt
liba mája egy igazán fejedelmi étek. Íme egy az elkészítési módok közül: „Szurkáld
keresztül a májat egy náddal; áztasd garumba borssal, lestyánnal és két szem babérbogyóval.
Tekerd hurkabélbe, süsd meg roston, és tálald.” Ugye milyen egyszerű? 😊 De viccen kívül. A liba római módon történő
elkészítése nem bonyolult, az ominózus garum előállítása kivételével. De van
egy jó hírünk! A garumot az ókorban lényegében az akkortájt még méregdrága só kiváltására
használták, így elég ha szimplán sót, és/vagy szardella pasztát használunk. Nincs
is más hátra, minthogy süssünk, főzzünk otthon is libát, de ha nem akkor
jöjjenek el hozzánk a Jaromírokba, és kóstoljanak nálunk egy kis libát!
(Forrás: Marcus Gavius Apicius: Szakácskönyv a római
császárkorból, Enciklopédia kiadó, Budapest, 1996)